Juhász Magda: Anyu ölében

Jó itt télen, jó itt nyáron,
nincs is jobb hely a világon,
itt ringatózni lehet,
hallgatni szép éneket.
Mikor vidám kedvem támad,
vagy ha rám tör a búbánat,
oh milyen jó itt nekem,
nyugalmat lel a szívem.
Olyan meleg, olyan puha,
jó az öledben anyuka.
Átölellek, hozzád bújok,
a füledbe titkot súgok,
hogy szeretlek Édesanyám,
ölelj, vigyázz, sokáig rám.

"...Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön.

De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában.

A lenyűgöző természet

GYÓGYÍTÁS

A TE NAPOD

Ha majd elindulsz hazafelé,

Válaszd a leghosszabb utat,

Mely csupa kaland és engem kutat.

Nem kell magad védened,

Ha gondolatod tiszta és egyetlen,

Izgalom fűti testedet és lelkedet.

Válaszd a leghosszabb utat!

Legyen sok-sok gondolatod,

Állj meg a fák előtt, pihenj a lombok között,

Szívj magadba minden illatod,

Bőröm illata is benne kavarog.

Rándul az izmod, zsibbad ölelő karod,

Könnyezik homlokod és szárad a torkod.

Utad végét látod már,

Én a válladon pihenek,

És hogy célba értél,

Magadnak köszönd meg.

Szép vers: Álom

A DIÓFA ÁRNYÉKÁBAN

     A diófa a hátsó udvar közepén terebélyesedett. Beárnyékolta az egész udvart. Már nem is emlékszem mennyi ideje díszíti udvarunkat, de az ültetési körülmény még elevenen él bennem. Itt volt a nagyi is és szomorúan mondta, hogy segít az ültetésben, de a terméséből biztosan nem fog enni. Valóban a diófák általában hét év után kezdnek teremni. A nagyi véleménye szerint az egymást követő első három évben helycserével újra kell ültetni, mert ez által nemesedik.

Vigyázz rám-megjöttem

Reszket, a nap
újra ébred,
kék eső mossa el
kint rekedt csendárnyaink.
Testem álmok csapdossák,
hiányzol mellőlem,
riadt madárként kapaszkodok
a holdra akasztott szívedbe.
Megloptam tested magamnak,
bűnhődök, ha akarod…
és szárnyalok fel ezerszer a hegyre,
hogy szívedbe mindig visszatérjek.
Tán’ az égiek lesznek az ítélkezők
ostorok, kövek, szemem betemető,
sáros földek, haranglábak jajongásai,
kik rám hajítják majd mérhetetlen szerelmed.

Zsuza.

FÁJDALOMMAL TUDATJUK…

   Hiába próbálkozom felnőttként visszaemlékezni, miért verekedtünk össze Szép Ivánnal első osztályos korunkban becsengetés előtt. Csak arra emlékszem, hogy ököllel orron csaptam és megindult az orrvére. Megijedtem és kakasberzenkedés helyett sírni kezdtem, majd odaadtam a zsebkendőmet. Elrejtőztünk az udvar mélyén a fásszín mögött, én leültem egy fatönkre és az ölembe vettem, úgy, hogy a feje lelógjon, emlékeztem, hogy a nagyi velem is így tett.

Imre.