Háromszor olvastam el ezt a verset egymás után,és azt érzem benne,hogy olyan üteme van,mint azoknak az ősi énekeknek amelyeket dobbal kísérnek.Hozzá hallottam a dobot ,a vers ritmusához. De Petőfi Sándor "Szeptember végén" című verse is megszólalt bennem. Köszönöm az élményt!!!

Válasz

Nem beszélgetésre értettem ,a versre ..Bocs ! ...én sem szoktam magamba beszélni ..még eddig...:)

Előzmény

Válasz

Kedves József!

Magammal nem szoktam beszélgetni. Csak veletek.
Ezért nem nyitok.:)

Előzmény

Válasz

Évike ! mért nem nyitsz egy saját verseset a szép verseknek ?

Előzmény

Válasz

Józsi ! nagyon szép !!

Válasz

Akkor is hallak,
mikor máshoz beszélsz.
Ha szíveddel szólítasz,
hozzám célba érsz.
Keresel folyton,
úgy simogatsz,
hogy a közben elcsattanó pofonokat
ne érezzem .
Úgy keresel, mint ha nem keresnél,
mégis hozzám mindig megérkezzél.
fürkésző gonddal nézegetsz......
s nem hiszed el hogy az éveket már megszolgáltam.
Hogy akinek a feje alatt borsónyi a gond,
mekkorára nő az ha feje alól nem veszi ki azt, de nevelgeti.
Így bár hogy fájhatok,
megjövök, és ordítok, ha a fejem fölött gyülekező felhők,
borsónyi gondomat óriásivá készülnek növeszteni.

Sok Puszka!
Évi!

Előzmény

Válasz

Gratulálok Józsi ! nagyon szép .

Válasz

Évike születésnapjára

Harmath József

SZÜLETÉSNAPODRA

Megszülettél, mint mások.
Apró szíved üteme elindult,
S benned véreddel fürdik.
Nőttél,mint új tövisen a rózsa,
S elmédet a tudás körbe fonta.
Éveken átlovagolva, könnyekkel birkózva,
Mosolyt néha eltitkolva,
Elaludt megannyi gyertya fénye,
Átölelted magad körül a csendet.
Szemedben mindig a szeretet fénylett.
Nem válogattál, sem a múlt időben
Sem a mostani térben.
Mindig önmagad voltál forró szeretetben.
Az út ahol jársz, végtelen,
Úgy ahogy van, porosan, vizesen.

Válasz

Pablo Neruda

Tetszel nekem, ha hallgatsz...

Tetszel nekem, ha hallgatsz, mert oly távol vagy akkor,
és messziről figyelsz rám, s hangom se hívhat vissza.
Szemeid, úgy tűnik már, hogy szinte elrepültek,
s mintha egy csók bilincse zárulna ajkaidra.

Minden létező tárgyat csordultig tölt a lelkem,
s a tárgyakból te lépsz ki, lelkem ágára búvó
fehér álompillangó, olyan vagy, mint a lelkem,
és olyan, mint a bánat, és mint a mélabús szó.

Tetszel nekem, ha hallgatsz, és mintha messze volnál.
Panaszod, mint a lepke nesze a levegőben.
És messziről figyelsz rám, és hangod nem ér el hozzám.
Engedd, hogy hallgathassalak, csönded legyen a csöndem.

Engedd, hogy tehozzád is csönded szavával szóljak,
mely egyszerű, mint gyűrű, világos, mint a lámpa.
Olyan vagy, mint az éjjel, néma csillaggal fényes.
Csönded akár a csillag messzi, tiszta magánya.

Tetszel nekem, ha hallgatsz, mert oly messze vagy akkor,
oly távoli és fájó, mintha csak halott volnál.
Ilyenkor egy futó szó, nevetés elegendő.
S vidám vagyok, vidám, hogy nem igaz, s mosolyogsz már.

Simor András fordítása


/Hallgatni arany, tehát aki korán kel az hallgasson:/ Kedvenc költőd versét küldtem neked, tisztelettel: Irén

Válasz

Lélekkötés

Ahol van öl, ott van gyermek.
S ahol szép szón megteremhet
mi meghozza levelét,
Ott az Isten így tanít.
Fűben ,fában édes vágy van.
Mosolygása Napsugárnak
bennük zölden ünnepel,
S ha Te gally vagy leveleid
üzenete Isten szívében pihen!

Előzmény

Válasz