[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Háromszor olvastam el ezt a verset egymás után,és azt érzem benne,hogy olyan üteme van,mint azoknak az ősi énekeknek amelyeket dobbal kísérnek.Hozzá hallottam a dobot ,a vers ritmusához. De Petőfi Sándor "Szeptember végén" című verse is megszólalt bennem. Köszönöm az élményt!!!
Körösztös József üzente 11 éve
Csizmadia Éva üzente 11 éve
Körösztös József üzente 11 éve
Körösztös József üzente 11 éve
Csizmadia Éva üzente 11 éve
Akkor is hallak,
mikor máshoz beszélsz.
Ha szíveddel szólítasz,
hozzám célba érsz.
Keresel folyton,
úgy simogatsz,
hogy a közben elcsattanó pofonokat
ne érezzem .
Úgy keresel, mint ha nem keresnél,
mégis hozzám mindig megérkezzél.
fürkésző gonddal nézegetsz......
s nem hiszed el hogy az éveket már megszolgáltam.
Hogy akinek a feje alatt borsónyi a gond,
mekkorára nő az ha feje alól nem veszi ki azt, de nevelgeti.
Így bár hogy fájhatok,
megjövök, és ordítok, ha a fejem fölött gyülekező felhők,
borsónyi gondomat óriásivá készülnek növeszteni.
Sok Puszka!
Évi!
Dézsi Laszló üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Évike születésnapjára
Harmath József
SZÜLETÉSNAPODRA
Megszülettél, mint mások.
Apró szíved üteme elindult,
S benned véreddel fürdik.
Nőttél,mint új tövisen a rózsa,
S elmédet a tudás körbe fonta.
Éveken átlovagolva, könnyekkel birkózva,
Mosolyt néha eltitkolva,
Elaludt megannyi gyertya fénye,
Átölelted magad körül a csendet.
Szemedben mindig a szeretet fénylett.
Nem válogattál, sem a múlt időben
Sem a mostani térben.
Mindig önmagad voltál forró szeretetben.
Az út ahol jársz, végtelen,
Úgy ahogy van, porosan, vizesen.
Domonkos Vilmosné Irén üzente 11 éve
Pablo Neruda
Tetszel nekem, ha hallgatsz...
Tetszel nekem, ha hallgatsz, mert oly távol vagy akkor,
és messziről figyelsz rám, s hangom se hívhat vissza.
Szemeid, úgy tűnik már, hogy szinte elrepültek,
s mintha egy csók bilincse zárulna ajkaidra.
Minden létező tárgyat csordultig tölt a lelkem,
s a tárgyakból te lépsz ki, lelkem ágára búvó
fehér álompillangó, olyan vagy, mint a lelkem,
és olyan, mint a bánat, és mint a mélabús szó.
Tetszel nekem, ha hallgatsz, és mintha messze volnál.
Panaszod, mint a lepke nesze a levegőben.
És messziről figyelsz rám, és hangod nem ér el hozzám.
Engedd, hogy hallgathassalak, csönded legyen a csöndem.
Engedd, hogy tehozzád is csönded szavával szóljak,
mely egyszerű, mint gyűrű, világos, mint a lámpa.
Olyan vagy, mint az éjjel, néma csillaggal fényes.
Csönded akár a csillag messzi, tiszta magánya.
Tetszel nekem, ha hallgatsz, mert oly messze vagy akkor,
oly távoli és fájó, mintha csak halott volnál.
Ilyenkor egy futó szó, nevetés elegendő.
S vidám vagyok, vidám, hogy nem igaz, s mosolyogsz már.
Simor András fordítása
/Hallgatni arany, tehát aki korán kel az hallgasson:/ Kedvenc költőd versét küldtem neked, tisztelettel: Irén
Csizmadia Éva üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Harmath Jozsef üzente 11 éve
LÉLEKBONTÁS
Kamaszkoromból rémlik vissza,
mert akkortájt lett kristálytiszta
valami megnevezhetetlen,
ma azt gyanakszom, hogy a lelkem,
mi azóta se nőtt szemernyit,
mégis az izgat, ha csak ennyit,
és semmi mást nem tudok róla,
miért nem búvok ki alóla,
engem már nyűgök, bajok falnak,
ő meg megmaradt fiatalnak,
és úgy tart szép ölében engem,
hogy észrevétlenül öregszem,
és nem jelöl meg majd kereszttel,
mert füvön, bokron, fákon lesz jel.
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Kedves Józsi ! mindig azt mondod ,hogy a véleményemet kéred....
Nos ,meg mondom bár lehet hogy egy kicsit neheztelni fogsz rá...
1, Eleinte elég kusza volt a versed.Most már egyre jobban bele jössz.
2,egyre csiszoltabb és tartalmasabb.
Egy a gond ,ha nem veszed rósz néven...
el hiszem ,hogy szerelmes vagy ,én is szerelmes - romantikus lélek vagyok.
Szeretem a szerelmes verseket, de nem az egyhangúakat. Próbáld a verseidet egy kicsit " tágabb" körre ki terjeszteni.Magyarul....
Ne mindig ugyan azok a dolgok szerepeljenek és ne mindig ugyan azok a szavak.Volt egy időszak ,mikor több verset leírtál ,de ugyan arról a dologról szóltak ,csak más volt a szöveg,de az értelmük megegyezett.Már látom ,hogy most már ki alakult nálad a " vers forma is" Ennek nagyon örülök !!!
Az utóbbi 3 versed ,már szép " színes " változatos. Csak így tovább.
Kérlek ne neheztelj rám ! hisz a kritikát el kell viselni és abból lehet tanulni.
ezt nem rósz indulatból mondom !!! Csak segíteni akarok.
Egy verssel sok mindent el lehet mondani és Te erre képes vagy,érzem és látom !!
Csak így tovább ,légy bátor és merj más stílust is be iktatni !Az utóbbi 3 versed ,csodásan meg mutatta,hogy mire vagy képes .
Ezt használd ki !!!!!!
Gratulálok !
Ibolya
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Csizmadia Éva üzente 11 éve
Keringő:)
A kedves keze olyan mint a satu.
Megszorongat,
S perdülhetsz száz felé.
S bár képzelet hozza csak íj közelre,
Mégis olyan már, mint egy vőlegény.
S ha nyújtanád kezed,
s arcod mosolya felragyogna,
Már a Vőlegénynek lenne illanó a csókja,
S hét határon által zengene
hogy gyere kedves
fussunk száz fele.....:):):)
Száz forintnak ötven a fele.......
Ok már megint hülyéskedtem.
De jól esett.
Na erre mondaná Gráma Béle , hogy Te hülye.....
Még szerencse, hogy nem vele beszélgettem!
Sok Puszika!Józsefem!:)
back ildikó üzente 11 éve
Harmath Jozsef üzente 11 éve
Lelkem temploma
Csak egy pillantást, s ne hidd, hogy bántalak
Csak egy mosolyt, szempárt, vagy csak árnyadat
Csak egy pillanatra mutasd arcodat;
Hadd, lássam viszont, tükörként vágyamat!
Csak egy parányi sejtetett képet,
Hajfürtjeid, s vállad bársony hajlatát,
Ajkad rajzát, s lényem, még mit is kérhet,
- Mutasd valód, s lelked minden aranyát!
De ha félsz, se hidd, hogy énem veszett eb,
S ne hidd, hogy csak dobott koncnak kellesz;
Mert bűneimért, gyóntam, s vezekeltem,
így lelkem, Új-templomát lelné lelkedben!
S ha igen, kérlek, nyiss ajtót, s add kezed,
Hisz, adom én is, - ha kell, mindenem!
Krasznai István üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Farkas Ildikó üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
UJ -ÉVRE
1 napja | Harmath Jozsef | 2 hozzászólás
Új-ÉVRE
Szárnyaszegett kismadár ágról ágra szökdel
morzsányi szeretetért a fagyos reggelben.
Hiába esdekel, vérszegény a képzelet,
ónos esőfelhőket vadonc szél terelget.
Csapodár világban alszik a felelet.
Égen a csillagok kacéron nevetnek.
Amott egy házban gyertya lángja lobban,
gyere kismadár, legyél ismét otthon.
Meleg tenyérben, kenyeret
Szemfényéből szeretetet
Szívből jövő köszönet-
És együtt köszöntsük az új Évet.
hj
törlés