Gondolataim..
SZÉLRE BÍZOTT LEVÉL......
Drága Barátom!
Remélem, hogy levelem megfelelő egészségi állapotban találja Önt, amennyiben nem épp a veszéllyel jár kézenfogva. Bátorkodom soraimat útnak indítani, remélvén, hogy valahol utoléri, annak ellenére, hogy hirtelen távozásakor nem hagyott számomra lehetőséget, hol elérhetném.
Nem kívánom önnön választott száműzetésében zavarni, mindössze néhány gondolatot osztanék meg Önnel, annak ellenére, hogy jobban ismer, mintsem én saját magam.
Mély hálával tartozom a sorsomnak, hogy újra találkozhattam Önnel, s immáron sokadjára megismerhettem azon képességeket, melyeket a teremtő plántált belém. Ön tükörként képes megmutatni erényeimet, s szembesíteni hibáimmal. Az Ön barátsága bír oly magaslatokba emelni, hol csak a régmúlt idők sárkányai, jelen idő madarai képesen szárnyalni, s az Ön iránt érzett aggodalmam bír csak oly mélységekbe taszítani, hol mások a pokol bugyrait vélik tudni.
Önnek tartozom mély hálával önfeledt nevetéseim, hullajtott könnyeim, önmagamról s környező világomról nyert tudásom javáért. Ön volt, kit valaha atyámként tisztelhettem, Ön volt fiam is, kit szívem alatt hordhattam s karjaimban dédelgethettem, Ön volt hű társam betegségben, szegénységben, Ön volt erős bátyám s gyenge kisöcsém, de Ön volt, ki az idők távolában obszidián késével nyitotta meg mellkasom, hogy még dobogó szívem áldozatul ajánlja, s az Ön kezét illette a fáklya, mely máglyámat lángra lobbantotta.
Ön részese oly sok születésemnek s oly sok halálomnak, s én magamban hordozom a tudást, hogy nem ez leend utoló találkozásunk.
Bízom Önben s az elszakíthatatlan kötelékben, mely az idők kezdete óta egymáshoz fűz bennünket.
Mindig maradok szerető leánya, szülője, hű társa, testvére, barátja...
/ I./
Feltöltötte: [Törölt felhasználó] | 11 éve
Látta 52 ember.
Kommentáld!