2009. február 1., vasárnap

Az élet megy tovább,,,,,,folytatás..........

Az élet megy tovább.......

Nagy nehezen talpra álltam,elkezdtem dolgozni.Rettentően lefogytam,idegileg ki voltam.
Az orvosok aszt tanácsolták próbáljak szülni egy gyermeket ,hát ha segít.
Szülésem 1979.március 29 esett. Lányom lett.
Neve , Gabriella.

Akkor még nem sejtettük,hogy ez a név végleg bevési nevünket a történelmünkbe....

Mert milyen a sors keze.......
Említettem ,hogy fiam 1972,december 12 én született.

Nos,a sors keze itt tette be lábát az életünkbe......
Ugyan is ,akkor még nem tudtuk,hogy a Gabriella név mikor van.
....gondolom ,már ki is találtátok....
.......igen, pont december 12 én.
Azóta minden december 12 én egyik szemem sír, a másik meg nevet.

No,ezután sem volt az életünk ,sétagalopp ......
Mivel RH -negatív a vércsoportom a baba koraszülött lett.Meg kellett a szülést indítani 7 hónapra ,hogy a babának az ellenanyag termelés miatt,lehetőleg semmi baja ne legyen.
Gabócát emiatt ,kék lámpázták,vér átömlesztést kapott. Én RH-negatív, Ő RH-pozitív lett.A kora születés vonzata -lukas szívvel született.
Az első három év időszakát senkinek nem kívánom.
Minden nap hányt,a lakás akár a szauna mindig fázott.Nem jöhetet,és nem mehettünk se hová,nehogy valami fertözést összeszedjen.Vigyázni kellett ,nehogy lázas legyen,emmiatt védöoltásokat sem kaphatott. Az mondta az orvos......magas láz = a halál.Eleinte heti két alkalommal majd heti és havi egy alkalommal kellett ellenőrzésre hordani.
Olom lábakon járt az idő.......
Férjem szokás szerint távol,én egyedül a két gyerekkel.sokszor az örület határán.

Lassan teltek a hetek,hónapok ......Mütétröl szo sem lehetett.
Könnyen elfáradt,kegyetlen sovány volt,és állandoan aludt.Egy szerncsénk volt............
......kegyetlen jó étvagyal áldotta meg a jó Isten.Mint ha csak tudta volna,hogy neki enni és harcolni kell.
Nem volt mittenni,az élete a saját kezében volt.
És Ő evet és harcolt,harcolt a levegőért,és az a csöpp test az életéért.
Minden nap ajándég volt neki és nekünk....
/ egyébként nem is volt olyan kicsi a körülményekhez képest, 1800 volt a súlya,és 55 cm. /
Még élek nem felejtem azt a keserves két évet.
............1981 márciusában végre kaptunk kis halvány reményt.....
A szív gyógyász azt monta " valami csoda folytán kisebbedet a luk és a sípoló hang is ritkább lett.
Nem mertünk örülni igazán,ne hogy kásöbb még nagyobb legyen a fájdalom.
Közösségbe továbbra sem mehetett.
Három és fél éves lehetett ,mikor engedéjt kaptunk,hogy rövid időre kb. egy orára be vihetem az oviba hagy szokjon mert nagyon félös volt. /emlitettem,hogy eddig valóságos karanténben éltünk /
Négy éves volt ,mikor a szív gyógyász ki jelentette, " úgy néz ki,hogy a gyerek helyre jött. "
.....1000 közül 1001 egyediknek ha, egyáltalán van rá esélye.

SZERENCSÉNK VOLT ! Ránk is fért.