Advent első vasárnapja a vízkereszt utáni első vasárnapig tartó karácsonyi ünnepkör és az egyházi év kezdete. A liturgiában az advent színe a lila, kivéve advent harmadik vasárnapját, amikor szabad rózsaszínt használni. A szó a latin adventus Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik, mégpedig kettős értelemben: Jézus Krisztus megszületése Betlehemben és második eljövetele az idők végezetével.      Kezdetben csak egy adventi vasárnapot ünnepeltek, a 7. században Nagy Szent Gergely pápa állapította meg négyben számukat, és 1570-ben V. Piusz pápa tette kötelezővé az adventi időszakot a katolikus egyházban. Régen advent kezdetét éjféli harangzúgás jelezte, szigorú böjtöt tartottak, hajnali misére (roráte) jártak. Az advent értelme: Úrjövet, ami tartalmilag hármas: történelmi, kegyelmi és eszkatológiai. Az adventi várakozás célja felidézni a Messiás születése előtti történelmi várakozást, felkészülni karácsonyra és Krisztus második eljövetelére.
Advent sajátos gyakorlatai: Csönd, elmélkedés, imádság, bűnbánat, rorate (hajnali) mise. December 16-ig a hét egyes napjainak miseszövege változik csak, 17-től 24-ig minden napnak saját miseszövege van. Ekkor a zsolozsmában az Ó-antifónákat énekelik.
   

Az advent szó latin eredetű, jelentése megérkezés (az Úr érkezése), eljövetel. A karácsonyra való előkészület ideje, kezdete pedig András naphoz (november 30.) legközelebb eső vasárnap.
Mint minden ünnephez, az adventhez is tartoznak hagyományok, hiedelmek: régen az ünnep kezdetét harangszó jelezte éjfélkor, a vallásos emberek ilyenkor szigorú böjtöt tartottak, falun pedig hajnalban misékre jártak Szűz Mária tiszteletére. A régi adventi hagyományokhoz tartozik még Borbála (dec. 4.), Miklós (dec. 6.) és Luca (dec. 13.) napja is.
  Szent-Borbálát a legenda szerint kereszténységéért lefejezték. A lányok pártfogójuknak tekintették, és ezen a napon a cseresznyefa ágát vízbe tették, ha karácsonyra kivirágzott, az házasságot jelentett.
  Szent Miklós püspök egyszer egy ablakon dobott be aranyakat három hajadonnak, akik ezért tisztességgel férjhez mehettek. Innen ered a szokás, hogy gyermekek a mai napig kiteszik az ablakokba cipőiket, és várják a Mikulást.
  Szent Luca napja az év legrövidebb napja. Ekkor a fiatal eladósorban lévő lányok 13 darab papírra felírtak 13 különböző férfinevet, majd minden nap kidobtak egyet, és az utolsó papíron szereplő név jelentette a leendő férj nevét.Az adventi koszorú
 A szokás a 19. században jött divatba, de gyökerei még a pogány korba nyúlnak vissza. Az első, kocsikerék nagyságú adventi koszorún még 24 gyertya állt, és minden hétköznap egy fehéret, minden vasárnap egy pirosat gyújtottak meg. A négy gyertya a világosságot jelképezi, amely Jézus születése révén szétárad a Földön, egyben a hitet, a reményt, a szeretetet és az örömöt szimbolizálja. Az adventi koszorúkat a templomokban áldják meg advent első vasárnapján vagy az előző szombat esti szentmisén.
                                               

 Az advent szimbóluma a violaszín vagy lila, amely az összeszedettség, a fegyelem és a bűnbánat színe. Talán az egyik legfontosabb szimbólum mégis az adventi koszorú, amely 1860-ban „keletkezett”, és eredetileg a lelki megtisztuláshoz segítette hozzá az embereket. A koszorú hagyomány szerint kerek, mert a kerekség az örökkévalóságot jelképezi, bár manapság a modern formák kedvelői négyszög alakúakat is készítenek vagy vásárolnak. A koszorú alapanyaga az örökzöld növény (fa, hajlékony vessző esetleg szalma), melyet mohával vagy fenyőágakkal díszítenek, és elengedhetetlenek a szalagok, tobozok, műhó, szárított narancs vagy citrom, és persze a 4 gyertya.
  Az egyik adventi gyertyagyújtással kapcsolatos mítosz szerint, minden vasárnap, amikor gyertyát gyújtunk, angyalok szállnak a Földre. Ezek az angyalok segítenek minket, hogy eredményes legyen a karácsonyra való várakozás.
Angyalok adventkor:

 Az első vasárnap angyala
Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt. A második vasárnapi angyala
A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra. A harmadik vasárnap angyala
Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése. A negyedik vasárnap angyala
A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön. Az adventi koszorú hagyománya lelki megtisztulásra és megújulásra is alkalmat ad, hogy az ünnep, csakugyan ünnep legyen, és akkora figyelemmel fordulhassunk egymáshoz, amelyet mindannyiunk megérdemel.

Az adventi naptár
Az adventi naptár eredeti jelentősége az, hogy elvezesse a felnőtteket és a gyermekeket a karácsonyhoz. (Az első nyomtatott adventi naptár 1908-ban készült Münchenben.) Az "igazi" naptár minden egyes ablaka mögött a karácsonyi ünnepkörre utaló gondolattal találkozhatunk. Ez a vallási tartalom napjainkban mindinkább elhalványul, az ipar és a kereskedelem egyszerűen decemberi naptárt csinált belőle, amelynek minden egyes napját, lapját csokoládé vagy marcipán édesít meg.
 Az adventi szimbólumok közé tartozik még a naptár. Állítólag egy leleményes édesanya találta ki kisfiának az adventi naptár alapötletét, hogy a gyermek tudja, hányat kell még aludni karácsonyig. A naptárnak sokféle változata létezik: készítik fából, papírból, hol bibliai idézeteket tesznek az ablakok mögé, hol pedig csokit vagy bonbont. Csak arra kell odafigyelni, hogy imádott porontyunk nehogy idő előtt felfalja az összes csokit az ablakok mögül.
Adventi finomságok
  Az ünnep persze nem ünnep finomságok, édességek nélkül, így az advent sem. Ilyenkor olyan süteményeket kell készíteni, amelyek illatukkal és ízükkel is kellemesebbé teszik az ünnepi várakozást. Általában édes apró süteményekkel szoktak a karácsonyra készülni a háziasszonyok, mint például az adventi muffin, bejgli, csokis szívek, püspökkenyér, fahéjas csillagok, habcsókok, mandulás-mézes sütik és a jellegzetes illatukkal hódító narancsos nyalánkságok.
Forrás:internet