A Busójárás a más népek hiedelemvilágában is megtalálható
télűző, tavaszköszöntő, termékenységet varázsló népszokások csoportjába
tartozik. A népszokást a helyi délszláv nemzetiség (sokácok) hozta
magával hazájukból a betelepítés során. A Busójárás Mohácson formálódott
tovább, és itt nyerte el végső, mai alakját. A népszokás 2009 ősze óta
"Az emberiség Szellemi Világörökségei" lista tagja, 2013-tól pedig
hungarikum is. Minden évben megtartják, időpontja farsang utolsó hetére esik.
Busójárás 2014. február 27 - március 4.
|
A
mohácsi sokácok messze földön ismert népszokása, a busójárás idejét a
tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. Régen
Farsangvasárnap reggelétől Húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság. A
Farsang utolsó csütörtökjén a gyermekek öltöznek maskarába.
A busójárás a más népek hiedelemvilágában is megtalálható
télbúcsúztató, tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységet varázsló
ünnepek családjába tartozik. Éppúgy rokonságot mutat a riói és a
velencei karnevállal, mint az afrikai népek szokásaival.
Mohácson a hagyomány eredetét a török űzés legendájával is magyarázzák. A
mondának – mely szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos
sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk
készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a
Dunán, kizavarták a törököket Mohácsról – aligha van történeti alapja. A
város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácág nagy
arányú betelepítése csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg. Minden
bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a
szokást, mely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai
alakját. A népszokás megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az
első adatok.
A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított
rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött
cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy
marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot.
Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából
összeállított buzogányt tartották. A leglényegesebb azonban, ami a busót
busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett
birkabőrcsuklyás álarc.
Az így beöltözött busókat kísérik a jankelék, akiknek az a szerepe,
hogy távol tartsák az utca népét, főleg a gyerekeket a busóktól.
Hamuval, liszttel, ma már csak ronggyal vagy fűrészporral töltött
zsákjukkal püfölik a csúfolódó gyerekhadat. A lefátyolozott arcú nőket
és a lakodalmas viseletbe öltözött férfiakat, továbbá a karneváli
jelmezű alakokat maskarának nevezik Mohácson.
Régen a tülkölő, kereplő, kolompot rázó és „bao-bao!”-t ordítozó
busócsoportok tulajdonképpeni célja az volt, hogy házról-házra járva
kifejezze jókívánságait, elvégezze varázslatait és részesüljön azokban
az étel-ital adományokban, amiket sehol sem tagadtak meg tőlük.
Mára az idegenforgalom medrébe terelt népszokás sokat veszített az
eredeti hagyományokból, ám látványosság szempontjából sokat nyert. A mai
busójárás a régi népszokás központjában, a Kóló téren kezdődik. A
beöltözött busók, jankelék, maskarák itt gyülekeznek, itt találkoznak a
Dunán csónakokkal átkelt busók az ágyús, az ördögkerekes, a szekeres, a
kürtös, a teknős és más busó csoportokkal. A régi elöltöltős busóágyú
dörejére a különböző csoportok a főutcán át bevonulnak a város főterére,
ahol szabad farsangolás kezdődik. Ezt követően a Duna-parton és a
környező utcákban iszonyú zajt keltve ünneplik a farsangot. Szürkületkor
visszatérnek a főtérre és a meggyújtott óriási máglya körül táncolnak,
dévajkodnak az emberekkel. Ezzel ér véget a Farsangvasárnap. A mohácsiak
azonban kedden is farsangolnak, amikor is az újabb főtéri máglyára
helyezett, telet jelképező koporsó elégetésével és körültáncolásával
búcsúznak a hideg évszaktól, s köszöntik a tavasz eljövetelét.
Forrás:Internet
|
Kapcsolódó bejegyzések:
A NŐNAPRÓL...
197éve ,ezen a napon született Arany János.
A Valentin napról...
Tanulhatunk a vadlibáktól