ÁLMOMBAN        Éjjel furcsa álmot láttam,  őserdőnek mélyén jártam,  dús növényzet, fojtó pára,  elértem egy buja tájra.    Lábamnál mély medrű folyó,  vize sebes, hideg, sodró,  félelmetes volt a hangja,  messze volt a túlsó partja.    Rozoga híd állt fölötte,  lécek, kötéllel átkötve,  lábam szinte kővé meredt...  Ember ezen át nem mehet !    Hanem akkor észrevettem,  valaki áll velem szemben.  Ráismertem az arcodra,  simogató mosolyodra.    Megindult feléd a lelkem,  erősebb volt a félelmem.  Míg átmegyek, vársz-e engem?  Kockáztassam az életem ?    Te csak néztél, hívogatón,  lábam elindult a pallón.  Kapaszkodtam a kötélbe,  s mentem előre, nem félve.    Vágy hajtott, hogy elérjelek,  szorítottam a kötelet,  közben drága arcod néztem...  ...s a híd közepére értem.    Mosolyodba kapaszkodtam,  egyre beljebb araszoltam.  Mikor majdnem révbe értem,  körülnéztem, újra féltem.    Arcod hiába kerestem !  Meginogtam, vízbe estem...  Megtörtént a katasztrófa,  rábíztam magam a sorsra.    Lassan elernyedt a testem,  éreztem, hogy itt a vesztem.  Hangom teérted kiáltott,  de már egy lélek sem állt ott...    Lehúzott a víz örvénye,  egyenesen le a mélybe,  kőként szállt alá a testem,  minden sötét lett felettem.    Aztán megtörtént a csoda!  Mintha két kar emelt volna,  egyre feljebb emelkedtem,  visszaszállt belém a lelkem...    A hideg víz langyosodott,  körülölelt, tovasodort,  ellazulva, megnyugodva  bíztam magam a folyóra.    Ágak között megláttalak,  éreztem, hogy szárnyakat ad  felém sugárzó mosolyod,  lelkem beléd kapaszkodott.    Tudtam már, végig követtél,  soha el sem eresztettél,  szívem lassan megnyugodott,  a zúgó víz feléd sodort.    Jött egy kanyar, rajta gázló,  te álltál ott, oly sugárzó,  oly biztató volt az arcod,  megnyerted velem a harcot.    Végre én is talpra álltam,  boldog szívvel rád találtam,  átfogott két féltő karod,  körülölelt a mosolyod.    Úgy éreztem, révbe értem,  sodró víztől már nem féltem,  velem voltál a veszélyben,  végül hozzád visszatértem ! Forrás :Internet   Írta : Kacsa Zsóka    2012.02. 23.