Radnóti Miklós a fasizmus áldozata lett.
E verse, s a dal is nagyon tetszik nekem.

Előzmény

Válasz

Radnóti Miklós verse. Nagyon szép.

Válasz

Művei:

Életében megjelent kötetei [szerkesztés]
Radnóti Miklós síremléke (Budapest, Fiumei úti sírkert)
Radnóti Miklós sírköve

Pogány köszöntő (1930)
Újmódi pásztorok éneke (1931)
Lábadozó szél (1933)
Ének a négerről, aki a városba ment (1934)
Újhold (1935)
Járkálj csak, halálraítélt! (1936)
Meredek út (1938)
Ikrek hava (1940)
Válogatott versek (1930-1940) (1940)
Naptár (1942)

Tanulmánya [szerkesztés]

Kaffka Margit művészi fejlődése (1934)

Posztumusz kötete [szerkesztés]

Tajtékos ég (1946)
A bori notesz (1971)

Műfordítások [szerkesztés]

Apollinaire versei (1940 - Vas Istvánnal közösen)
La Fontaine meséi (1942)
Orpheus nyomában (válogatott versfordítások, 1943)
Karunga, a holtak ura (néger mesefordítások, 1944)

Előzmény

Válasz

Radnóti Miklós (Eredeti neve: Glatter Miklós, névváltozatai: Radnói, Radnóczi, Radnóti)[1] (Budapest, Lipótváros [ma Újlipótváros], 1909. május 5.[2] – Abda, 1944. november 9.)[3] magyar költő, okleveles középiskolai tanár, a modern magyar líra kiemelkedő képviselője. Jellemző rá a tiszta műfajiságra való törekvés, illetve a hagyományos, kipróbált műfajok felelevenítése.[m 1]

Az 1930-as években a Radnót falu nevét választotta, mivel Radnóton - Felvidéken, Gömör vármegyében - született a nagyapja. A falu neve ma, Nemesradnót. Később Radnóczira változtatta. 1945 februárjában Gyarmati Fanni, Radnóti Miklós múzsája és felesége felhívta az akkori belügyminisztert, Erdei Ferencet, hogy közbenjárjon a névváltoztatás ügyében, hogy mire hazaér Radnóti, már az új nevét tudja használni. De nem ért haza, 1944. november elején elhunyt.[4]

Tanulóévei:
Iskolai tanulmányait 1915-től 1919-ig Budapesten, a Szemere utcai elemi iskolában végezte, mely a Falk Miksa út 7. szám alatt lakásukhoz közel volt. 1919-től 1923-ig a budapesti V. kerületi Magyar Királyi Állami Bolyai Reáliskolában folytatott középfokú tanulmányokat, majd 1923-tól 1927-ig a VI. kerületi (ma VII. kerület) Izabella utcai Székesfővárosi Községi Négyévfolyamú (1927-től br. Wesselényi Miklós) Fiú Felső Kereskedelmi Iskola tanulója volt. Gyámja, Grosz Dezső ekkor még úgy gondolta, hogy a cégét unokaöccse fogja továbbvinni, ezért a kereskedelmi iskolába irányította Radnótit, aki 1927. június 11-én kereskedelmi érettségit tett. Diákkorában kiváló atléta volt, több versenyen is nyert érmeket, s a labdarúgásban is jeleskedett.

1921. július 21-én agyvérzésben meghalt édesapja. Radnóti csak ekkor tudta meg, hogy az őt felnevelő asszony nem az édesanyja, és Ágika, akit testvérének hitt, csak féltestvére. Nagynénje nem akarta felnevelni, anyai nagybátyjához, Grosz Dezső vagyonos textilkereskedőhöz került, akit a Budapest Főváros Árvaszék 1921. október 20-án nevezte ki gyámjának.

Újabb három évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Radnóti azt is megtudja, hogy születésekor nem csupán édesanyja, hanem utónevet nem kapott ikertestvére, öccse is elhunyt. Ezt a traumát a költő élete végéig magában hordozta, több versében is megemlítette, egyúttal az Ikrek hava című prózai munkájában írt róla. A téma 1940-es önéletrajzi vázlatában is felmerült: „Iker gyerek vagyok, öcsém és édesanyám meghaltak születésemkor. Anyámat az ikerszülés ölte meg, nem bírta a szíve, öcsém gyönge volt, elszívtam tán tőle az életerőt. Tizenkét éves voltam, meghalt apám is. Az anyámat nem ismertem, az apámra valójában alig emlékszem, néhány éles, de összefüggéstelen képet, emléket becézek róla magamban…”

1923-ban került Ilka és Ernesztin nénihez, anyai dédnagynénjeihez, a budapesti V. kerületi Lipót körút 5. szám alatti lakásba (ma Szent István körút). Egészen 1935-ig, házasságkötéséig lakott itt.

Első publikációját, egy prózai írást 1925. szeptember 15-én közölte az Új Századok című diáklap, címe Mi szeretnék lenni? volt. Ekkortájt már az irodalom iránt érdeklődött, költeményei különféle diákfolyóiratokban jelentek meg. Miután az Új Századok megszűnt, főként a Haladás című diáklapban publikálta munkáit. Tanárai azonban irodalmi érzékére nem figyeltek fel.

A természettudományi tárgyak iránt kevésbé érdeklődött, matematikából korrepetálásra szorult, magántanára Hilbert (Komlósi) Károly lett, akinek személyében Radnóti nemcsak kiváló matematika tanárt tisztelhetett, hanem egyúttal atyai jó barátja is lett, vele tudott beszélgetni irodalomról, költészetről, verseit is megmutatta neki. Élete végéig tartotta a kapcsolatot Hilbert Károllyal, második munkaszolgálata után, 1943-ban levélben számolt be neki életéről.

1926 őszén Hilbert Károly lakásában ismerkedett meg leendő feleségével, Gyarmati Fannival (sz.: Budapest, 1912. szeptember 8.) aki Hilbert feleségéhez járt különórákra matematikából. Közösen csatlakoztak a Magyar Ifjúsági Balassa Bálint Irodalmi Körhöz.

1927-28-ban elvégzett egy tanévet a csehországi Liberec (Reichenberg) textilipari főiskoláján. Akarata ellenére, gyámja kívánságára ment ide tanulni: „Az iskola egy marhaság. Egy szót sem értek az előadásokból, németül folyik. Egyrészt ezért, másrészt pedig nagyon nehéz szakdolgokat tanítanak. Hiányzik a reál VIII. osztálya. […] Egész vicces, mikor kék munkásruhában ott állok egy bömbölő gép előtt, olajtól és verejtéktől csurogva rángatom a fogantyúkat. Mivel nincs gyakorlatom, következetesen elrontok mindent…” Azonban a mintatervezésben sikereket könyvelhetett el: „De van egy szép tárgy is, Musterzeichen. Mintatervezés. Ezeken az órákon nekiengedem a fantáziámat, és olyan szövetterveket produkálok, hogy a proff. sír a gyönyörűségtől. (Ilyen növendékem még nem volt! – mondja.)” Fennmaradt rajzain kitűnik fejlett rajzkészsége. Tanulmányai helyett inkább rajzolt és verseket írt.

Mialatt Reichenbergben tanult, levelezésben állt Gyarmati Fannival, azonban szerelmes lett egy német lányba, Klementine Tschiedelbe, akit költeményeiben Tininek nevezett. A lány sokáig emlékezett magyarországi udvarlójára, 1937 októberében Budapestre jött és találkozott az ekkor már nős költővel. Ezen látogatást követően írta meg Radnóti Emlék című költeményét.

1928 júniusában hazatért Liberecből, majd nagybátyja nagykereskedésében, a Brück és Grosznál helyezkedett el, ahol könyvelői és kereskedelmi levelezői munkával volt megbízva. Nagybátyja ellenzése ellenére bölcsészkarra készült.

1928 októberében barátaival 1928 címmel irodalmi folyóiratot indítottak. A lapnak két száma jelent meg, s Radnótitól két verset (Sirálysikoly, Szegénység és gyűlölet verse) közölt. 1929-ben a fiatal csoportosulás Jóság címmel önálló antológiát jelentetett meg, amelyben Radnóti már tizenkét verssel szerepelt.

Az Új Századok 1927. február 1-jei száma közölt tőle négy verset, melyben először használta a Radnóti nevet, egészen pontosan Radnóti-Glatter Miklós formában. Glatter nélkül először 1929 decemberében használta a Radnóti Miklós nevet, Berda József: Öröm című verseskötetéről írt bírálatot, mely a Kortársban jelent meg ezen név alatt.

Versei először 1929 júniusában jelentek meg kötetben, a Jóság című antológiában, Radnóti Glatter Miklós név alatt.

A nyári szünidőt a rokonoknál, Trencsénben töltötte. 1929. december 13-án a budai I. kerületi Verbőczy István (ma Petőfi Sándor) Reálgimnáziumban tett gimnáziumi különbözeti érettségi vizsgát annak érdekében, hogy felsőoktatási tanulmányokat folytathasson. Az érettségi elnöke Pintér Jenő volt, akiben a korszak nagy hatású, konzervatív felfogású irodalomtörténészét tisztelték.

1930 márciusának elején, jelent meg Pogány köszöntő c. első verseskötete a Kortárs kiadónál.

1929–30-ban részt vett a Kortárs című, avantgárd szellemiségű folyóirat megalapításában és szerkesztői munkájában.

1930 júliusának végén Grosz Dezső feleségének rokonainál nyaralt a csehszlovákiai Trencsényben, itt tudta meg azt is, hogy a numerus clausus miatt a szegedi egyetemre vették fel és nem a pestire. 1930 augusztusában eltöltött néhány napot Nagyváradon nevelőanyjánál és féltestvérénél, Áginál.

Egyetemi évei:
1930. szeptember 11-én érkezett meg Szegedre, s másnap be is iratkozott a Szegedi Ferenc József Tudományegyetem bölcsészeti karának magyar-francia szakára. 1930-től 1934-ig Szegeden lakott szerényebb albérletekben. A szobák alaprajzait Gyarmati Fanninak elküldte levélben.

1930-ben egyik alapítótagja volt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma nevű baloldali diákcsoportnak. Radnóti verseskötetei közül kettő: a Lábadozó szél (1933) és az Újhold (1935), valamint Kaffka Margit művészi fejlődése (1934) című doktori értekezésének második kiadása is a Kollégium kiadásában jelent meg. Radnóti a Kollégium falujárásainak is résztvevője volt, a parasztság nyomorát így saját szemével láthatta meg. A kiszállásokon a népköltészettel is kapcsolatba került, élményei és az innen merített tájszavak az Újmódi pásztorok éneke, s talán legjobban a Lábadozó szél című kötetének némely versén érzékelhetőek. Nem vállalt viszont közösséget a népi írók mozgalmával.

1930. szeptember 12-én kereste meg Sík Sándor költőt, piarista paptanárt, neves cserkészvezetőt és irodalomprofesszort, s egyhamar a privát szemináriumába került be, melyet Sík a piarista rendházban tartott. A beszélgetések kellemes légkörben folytatódtak, a résztvevők között voltak Radnótin kívül Baróti Dezső, Ortutay Gyula és Tolnai Gábor is. Sík Sándor a fiaként szerette Radnótit, s egyúttal nagy hatást is gyakorolt rá, gyakran tettek közös sétákat a Tisza-parton, s a költő későbbi katolizálásában is döntő szerepe volt. Radnóti egyetemi éveit követően is fennállt közöttük a kapcsolat, Sík több munkájába is bevonta a költőt, többek között az 1943-as Himnuszok könyvébe és egy 1940-es imádságos könyv munkáiba is.

Zolnai Béla irodalomtörténész, nyelvész is nagy hatással volt Radnótira, Zolnai kiválóan ismerte a francia kultúrát, s szerkesztette a Széphalom című szegedi irodalmi folyóiratot. Ugyan szigorú vizsgáztató hírében állt (1932-ben Radnóti a francia alapvizsgán megbukott nála), kapcsolatukat kölcsönös megbecsülés övezte. Radnóti ismertetőt írt tanára könyvéről a Nyugat 1940. március 22-i számába Szóhangulat és kifejező hangváltozás. Zolnai Béla új könyve címen. 1943-ban, amikor Radnóti felvette a katolikus vallást, keresztapjául Zolnait kérte fel.

Szegeden került kapcsolatba az illegálisan működő kommunista párttal is. Hont Ferenc felkérésére kompozíciót írt Téli kórus és Acélkórus címmel a szegedi munkás szavalókórus számára. Elkerülte a szegedi letartóztatási hullámot, ám a titkos nyomozati jelentésekben Radnótit mint a társadalomra veszélyes elemet említik. Idegen volt számára a mozgalmi munka, s Gyarmati Fannit, aki kapcsolatban állt az illegális kommunista párt Rajk László-féle csoportjával, is óvta tőle: „Látod Drága így néznek ki a mi kommunistáink. Gyuri [Bálint] is, Lakatos [Péter Pál] is, Forgács [Antal] is. Ne tartozz közéjük Drága szívem. Divat ez most. Az igazi robbanó elemek hallgatnak most.”

Második verseskötete 1931 márciusának végén látott napvilágot, a Fiatal Magyarország kiadásában. Címe: az Újmódi pásztorok éneke. A kötet harmincegy verséből tizenkilenc Szegeden íródott. A könyvet 1931. április 11-én a budapesti ügyészség „az 1929. évi VII. t. c. 2. szakaszának I. pontjába ütköző szemérem elleni vétség és az 1879. évi XL. t. c. 51. szakaszába ütköző vallás elleni kihágás…” címén elkoboztatta, a királyi főügyész egyúttal azt is indítványozta, hogy a sajtótermék összes fellelhető példányát, valamint magát a kéziratot is foglalják le. Házkutatást rendelt el mind a szerzőnél, mind a kiadó nyomdatulajdonosnál is. A szegedi lakásán tartott házkutatás hatására írta meg Radnóti az 1931. április 19. című költeményét, amelynek alcíme és kezdő sora egyezik: „Új könyvemet tegnap elkobozták”.

1931. július 3. és augusztus 30. között járt először Párizsban. Barátjánál, Szalai Imrénél szállt meg, aki a Kortárs c folyóirat körében ismert meg. Hatást gyakorolt rá az akkor megnyílt Gyarmatügyi Kiállítás (Exposition Coloniale), ahol többször is megfordult. Európa a huszadik század elején kezdte felfedezni Afrika művészetét, mely érdeklődés még 1931-ben is lankadatlan volt: „Most nagy a négerláz itt Parisban és hatalmas kötet néger anthologiák jelennek meg.” s Radnótiban is felébresztette a kíváncsiságot Afrika művészete iránt. Számos néger-tematikájú verset írt, melyek közül az Ének a négerről, aki a városba ment című a legismertebb. 1943–1944 fordulóján egy kötetnyi néger mesét fordított le, ezek a korábbi kiadatlan, hasonló tematikájú versfordításaival közösen a Karunga, a holtak ura című kötetében láttak napvilágot 1944-ben.

Radnótira hatással volt a francia főváros liberális viselkedéskultúrája is, például, hogy a kézen fogva sétáló szerelmespárokat lehetett látni az utcán, akik néha még csókolóztak is. A költő elsősorban nyelvtanulás okán utazott ki, így augusztus elején az Alliance Française nyelvtanfolyamára beiratkozott, ahol megismerkedett Maki Hirosi japán orvossal. Ő szerepel Férfinapló 1932. február 17. című költeményében.

1931. december 8-án sor került verseskötete perére zárt tárgyalás keretében. A Töreky-tanács első fokú ítélete az Arckép és a Pirul a naptól már az őszi bogyó című verseiért vallásgyalázás miatt nyolcnapi fogházbüntetésre ítélte. A költő az ítélet ellen fellebbezett, melyhez Sík Sándor levelét is mellékelte. A szerzetes megvédte tanítványát a vallásgyalázás vétsége ellen, véleménye minden bizonnyal számottevő volt, hiszen az 1932. május 19-i fellebbviteli tárgyalás során az ítélőtábla Gadó-tanácsa helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, viszont a büntetés végrehajtását felfüggesztette egy év próbaidőre. Sík Sándoron kívül Zolnai Béla is kiállt a költő mellett. Utóbbi éppen a peres ügy idején közölte egyik versét a Széphalom c. szegedi folyóiratban.
A Lábadozó szél c. verseskötetének címlapja Dóczi György grafikájával. 1933.
A Lábadozó szél c. verseskötetének egy példányát, Balla Sándornak, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma titkárának dedikálta. 1933.

1931 decemberében Sík Sándor felkérésére tartott egyetemi előadást a kortárs magyar líráról. 1932 tavaszán írta Ének a négerről, aki a városba ment című költeményét.

1932. június 15-én Nagyváradra utazott egy hétre húgához és nevelőanyjához. Ott-tartózkodásra során a nagyváradi Újságíró Clubban is többször megfordult.

Radnóti 1932 júniusában a Valóság című folyóirat munkatársa volt. Ebben a hónapban három hetet töltött Tátraszéplak fölött egy kis kunyhóban a Dóczi fivérekkel (György és János) és Bálint Györggyel. Itt önképzőkört szerveztek maguknak, esténként gyertyafénynél Dóczi György a Tőkéből olvasott fel, melyet hosszúra nyúló viták követtek. Ezen nyaralás emlékét idézi fel Radnóti Férfinapló 1932. július 7. című műve.

Ősszel tanári alapvizsgát tett. Részt vett az Országos Ifjúsági Bizottság szegedi csoportjának, valamint a Hétvezér utcai munkásotthon szavalókörének munkájában.

1932. december 1-jén publikált először a Nyugat c. folyóirat, mely az Estefelé című versét közölte. 1932 decemberében magyar nyelv és irodalomból, illetve francia nyelvből és irodalomból tett középiskolai tanári alapvizsgát.

1933 február elején a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma kiadta Lábadozó szél című kötetét. A címlap linómetszetét Dóczi György készítette. A kötetről több kritika is megjelent, ám Radnóti számára a legfontosabb, Babits Mihályé volt számára az összes közül legfájdalmasabb. Babits a Nyugat 1933. február 16-i számában megjelent Új népiesség című írásában taglalta a könyvet Sértő Kálmán kötetével egyetemben, kifogásai között szerepelt Radnóti költői nyelvének keresettsége és erőltetett népi fordulatai. A kritikán Radnóti felháborodott, noteszébe 1933. február 17-én a következő bejegyzést írta: „Megjött az új Nyugat. Babits brutálisan nekimegy új könyvemnek.” Egyidejűleg két, verseskötetben meg nem jelent gúnyverssel „állt bosszút” Babitson, ezeknek kézirata Radnóti hagyatékában maradt fenn.

1933. február 19-én a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának művelődési programja keretében tartott előadást Az új magyar költészet és irodalmi problémák címmel.

1933. július 17-én egy hétre Nagyváradra látogatott húgához és nevelőanyjához. Ott tartózkodása során a Nagyváradi Naplóban jelent meg féltestvérének, Erdélyi Ágnesnek a számára ajánlott verse, melynek címe: Nyújtsd harcos kezed Testvérem.

1933 szeptember elején Gyarmati Fannival Dalmáciába utaztak. Az egyik kirándulás alkalmával ismerkedett meg Kapetánovics Pero montenegrói földművessel, akinek hatására írta Montenegrói elégia című költeményét.

1934 májusában sikeres doktori szigorlatot tett. Júniusban summa cum laude minősítéssel a bölcsészettudományok doktorává avatták. Kaffka Margit művészi fejlődése című doktori értekezését az egyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézete és a Művészeti Kollégium is kiadta. Elkészítette francia szakdolgozatát, majd Müller Lajos nyomdász jóvoltából a Gyarmati Könyvnyomtató Műhelyben külön kötetben is megjelent Ének a négerről, aki a városba ment című költeménye. A Nyugat 3. nemzedéke munkatársa lett.

Budapest, 1934. június 4.
Kedves Glatter úr!
Van szerencsém értesíteni, hogy a Belügyminiszter az ön nevének Radnóczi névre történt magyarosítását engedélyezte. Nem vigasztalásképpen mondom, de sokkal különb, mint a Radnóti. Sok sikert kívánok a vizsgájához. Maradok szíves üdvözlettel:
dr. Szigeti László ügyvéd

A költő családi nevét a B. M. 42986/1933/III. sz. határozatával „Glatter”-ről „Radnóczi”-ra változtatta.

1935 májusában magyar nyelvből és irodalomból, illetve francia nyelvből és irodalomból szakvizsgázott, majd az 1935/36-os tanévben tanítási gyakorlatot végzett a budapesti Báró Kemény Zsigmond Reáliskolában.

1935 májusában jelent meg Újhold című verseskötete, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma kiadásában, melyet Buday György fametszetei díszítenek. A kötet 22 verset foglal magában, ezek nincsenek ciklusokra osztva.

1935. augusztus 11-én feleségül vette Gyarmati Fannit, dr. Gyarmati Dávid Dezső és Weisz Aranka lányát[5], s a Pozsonyi út 1. számú házban béreltek lakást. Gyarmati Fanni ma is ott él. A nyarat az apósa által bérelt, Diana út 15/B. szám alatt lévő családi házban töltötték.

Radnóti 1935. szeptember 2-án szerepelt először a Magyar Rádióban, verseit Vas István társaságában olvasta fel.

Gyarmati Fannival 1936. augusztus közepén egy hétre Bécsbe utaztak.

Egyetemi tanulmányait 1936. szeptemberében fejezte be: 23-án és 26-án voltak írásbeli és szóbeli pedagógiai és filozófiai vizsgái, melyen sikeresen letett, s magyar–francia szakos középiskolai tanári oklevelet nyert. Mindezek ellenére soha nem tudott középiskolában elhelyezkedni, állandó munkahelye sem volt, alkalmi munkákból kellett megélnie élete hátralévő részében.
1936-tól 1944-ig.

1936-tól 1944-ig [szerkesztés]
Radnóti Miklós emléktáblája egykori lakhelyén, a Pozsonyi út 1. szám alatt, Kiss György alkotása

1936-ban rendszeres résztvevője volt a Tóth Árpád Társaság felolvasóestjeinek. 1936. szeptember 29-én újból szerepelt a Rádióban, ahol Vas Istvánnal közösen olvasta fel verseit.

Következő kötete 1936 november elején jelent meg, Járkálj csak, halálraítélt! címmel, s a Nyugat kiadásában látott napvilágot. Címét Gyarmati Fanni ajánlotta. A könyv költségeit Radnóti előjegyzési íveken próbálta előteremteni.

1937. január 18-án ezerpengős Baumgarten-jutalomban részesült.

1937. január 30-án jelmezbált rendezett Vajda Ernő és neje Reismann Mariann a Windsor Pensionban. Radnóti és felesége Molnár Ferenc Liliom című darabjának szereplőinek, Liliomnak és Julikának öltözött be.

1937. február 6-án felolvasott költeményeiből a Tóth Árpád Társaság rendezvényén.

1937. június 20-án feleségével közösen megérkezett Párizsba. Mielőtt elindult, belépett a Magyar PEN Clubba, ezzel jogosult lett arra, hogy résztvevője vehessen a nemzetközi PEN Club ezidőben a francia fővárosban tartott rendezvényein.

Megismerkedtek Pierre Robin francia költővel. Részt vettek július 24-én a Spanyol Köztársaság melletti szolidaritás jegyében rendezett antifasiszta tömegtüntetésen. Ez ihlette Hispánia, Hispánia című versét, melyet 1939-ben Pierre Robin franciára fordított.

De jönnek új hadak, ha kell a semmiből,
akár a vad forgószelek
sebzett földekről és a bányák
mélyéről induló sereg.

Népek kiáltják sorsodat, szabadság!
ma délután is érted szállt az ének;
nehéz szavakkal harcod énekelték
az ázottarcú párisi szegények. (Hispánia, Hispánia – részlet)

Július 14–15-én jelen volt az Írók Nemzetközi Egyesülése a Kultúra Védelmében nevezetű baloldali írószervezet által megrendezett kongresszus záróülésén.

1937. július 17-én tértek haza a francia fővárosból.

1937 és 1938 között összesen kilenc irodalomtörténeti előadása volt hallható a Rádióban.

1938. nyarán egy hetet a francia Pen Club meghívására, további három hetet magánemberként újra Párizsban töltött feleségével.

1938 december elején jelentkezett újabb verseskötettel, Meredek út címmel, melyet meg a Cserépfalvi Kiadó jelentetett meg. Ez a kötet, akárcsak az Újhold , könyvészetileg is kiváló darab, a Magyar Bibliophil Társaság megválasztotta az év legszebb könyvének. Radnóti Ebben a kötetben indította el eclogái sorozatát, itt található az Első ecloga.

1939. február 3-án a Rádióban feolvasta Gaál József és A peleskei nótárius című előadását.

1939. július 8-án a Radnóti- és az Ortutay-házaspár, illetve Wagner (Tamássi) György - akit a Holnap-körben ismert meg - és neje közösen Párizsba utaztak. Radntói többször kirándult vidékre, Pierre Robinnel is találkozott. Végül augusztus 7-én érkeztek vissza Budapestre.

1939 októberében Sík Sándor felkérésére írt át régi magyar nyelvről modern magyar nyelvre egy katolikus imakönyvet. Ez a könyv 1940-ben jelent meg Dicsőség! Békesség! Sík Sándor neve alatt.

1939 őszén megpályázta a Baumgarten Alapítvány könyvtárosi állását, ám nem járt sikerrel, az állást Devecseri Gábor kapta meg.

1940 májusának végén az Almanach-Kiadónál jelent meg az Ikrek hava című elbeszélés-naplója és ezzel egyidejűleg a Válogatott versek (1930–1940) című kötete. Utóbbi kötet végére a régi verseien felül kilenc új költeményét is beillesztette.

Hozzákezdett Guillaume Apollinaire verseinek fordításához. 1940-ben megjelent a Vas Istvánnal közösen fordított Guillaume Apollinaire válogatott versei.

1940. szeptember 9-én kezdte meg első munkaszolgálatát a IX. kolozsvári hadtestparancsnokság X. munkaszolgálatos zászlóaljában, a 209/16. munkásszázadban. Leveleit ekkor a közevkezőképpen címezte: Szinérváralja 243. Mu. Vez. Csoport 209/16. különleges munkásszázad. Bevonult Isaszegre, majd innen ment tovább Veresegyház, Szada, Gödöllő, a partiumi Nagykároly érintésével Szinérváraljára, ahová október 5-én érkezett meg, majd folytatták útjukat Szamosveresmartra. Elbontották a román erődítésrendszer drótsövényeit a vasoszlopokkal együtt a magyar–román határvonalon (ún. Carol-vonal). Október 22-től irodai munkát végzett. Százada Dobrára ment, de Radnótit otthagyták az irodán, őt az I/2 utászszázadhoz osztották be. Nagybánya, Veresmart, Borhida, Szatmárnémeti, Krasznabéltek, Ákos, és Tasnád érintésével került vissza Budapestre december 18-án. Karszalagot az első munkaszolgálat alatt hordott, ezen időszakról naplót vezetett.

Beck Judit festőművésszel 1941 tavaszán kezdődött kapcsolata, mely körülbelül egy évig tartott. Hogy mely verseket ihlette kapcsolatuk, vita tárgya, azon az ismert, hogy Radnóti Harmadik eclogája Beck Judithoz szól.

1941. június 14-én Esztergomban meglátogatta Babits Mihályt Vas Istvánnal és Ortutay Gyulával, ekkor találkozott vele utoljára. Babits ekkor már nem tudott beszélni, s alig két hónappal később, 1941. augusztus 4-én elhunyt. Halálára írta Radnóti a Csak csont és bőr és fájdalom című költeményét.

1941 július végén Runyára utazott Gyarmati Fannival, hogy meglátogassa unokanővérét.

1941 októberében sajtó alá rendezte József Attila fiatalkori verseit, Galamb Ödön visszaemlékezésének függelékeként Makói évek címmel. November 1-jén részt vett Kossuth Lajos és Táncsics Mihály sírjánál rendezett néma tüntetésen. 1942-ben a Hungária Kiadó gondozásában megjelent külön füzet formájában Naptár című versesfüzete. Március 15-én részt vett a Történelmi Emlékbizottság kezdeményezte háborúellenes tüntetésen a Petőfi-szobornál. Július 1-jén újabb munkaszolgálatos behívót kapott. Többek között Élesden és a hatvani cukorgyárban dolgozott. November 19-én egy pesti ládagyárba vezérelték. Aláírásgyűjtés kezdődött a kiszabadítása érdekében.

Szegedi barátai közösen 1941. október 30-án megkoszorúzták Kossuth Lajos és Táncsics Mihály sírját a Kerepesi temetőben. Gyarmati Fanni így írt erről naplójában: „Félhivatalos tüntetés ez…”

1941. november 9-én hunyt el Gyarmati Dezső, Gyarmati Fanni édesapja.

1941 decemberében a Hungária Kiadóvállalat jelentette meg Naptár című ciklusát, mely tizenkét verset tartalmaz, s tizenkét hónapot ölel át. A verseket 1939 januárja és 1941. február 28-a között írta.

1942. március 15-én a Történelmi Emlékbizottság háborúellenes tüntetést kezdeményezett Budapesten, a Petőfi-szobor előtt, melyen Radnóti is jelen volt.

Nézeteit a zsidóságról Komlós Aladárnak, az Ararát c. zsidó évkönyv szerkesztőjének címzett 1942. március 17-iki keltezésű levelében eképpen írta le: „Zsidóságomat soha sem tagadtam meg, »zsidó felekezetű« vagyok ma is (…), de nem érzem zsidónak magam, a vallásra nem neveltek, nem szükségletem, nem gyakorlom, a fajt, a vérrögöt, a talajgyökért, az idegekben remegő ősi bánatot baromságnak tartom és nem »szellemiségem« és »lelkiségem« és »költőségem« meghatározójának.”

1942. március 31-én a Rózsavölgyi és Társa céggel megállapodást kötött, hogy La Fontaine 15 meséjét magyarra fordítja.

Henry de Montherlant Lányok című regényének első két kötetét Radnóti lefordította (ez 1942-ben meg is jelent Cserépfalvi kiadásában), a harmadik kötethez azonban nem kezdett már hozzá, mivel második munkaszolgálatára hívták be ekkor, mely 1942. július 1-jén vette kezdetét.

Bevonult Szentendrére, egy ideig itt állomásozott, míg július 13-án el nem indultak. Püspökladány, Nagyvárad és Székelyhíd érintésével érkeztek meg Margittára július 15-én. Telefonoszlopok földbe ásásával foglalkoztak. Július 21-én kimenője alkalmával nevelőanyjával és féltestvérével, Ágival találkozott. Radnóti Margitta környékén található falvakban, többek között Micskén, Bisztraterebesen, Hagymádfalván, Szilágynagyfaluban és Zoványban végezte munkáját.

A nagyváradi csapatkórházban augusztus 22-én foghúzáson esett át. Október 15-én elérték Hatvant, ahol a Hatvany-család cukorgyárában dolgozott munkavezetői beosztásban. November 19-én Pest felé vette az irányt a százada, Radnóti kimenőt kapott, s az éjszakát otthon töltötte. November 23-ától egy újpesti ládagyárba osztották be, hétvégék alkalmával hazalátogathatott, néha még azt is megengedték, hogy otthon aludjon. Karácsonytól újévig töltötte szabadságát otthon.

1943. február 23-án a gépüzembe helyezték át. 1943. március 16-án megalázás áldozatává vált: egy villamosmegállóban belekötött egy önkéntes, s az Albrecht laktanyába vitte, ahol Radnótit haját kopaszra lenyírták és megalázó tornagyakorlatokat kellett végeznie. A munkaszolgálata során sárga karszalagot viselésére kötelezték. A tíz hónap történéseit naplóban örökítette meg.

Március 23-án munkahelyi baleset érte, melynek következtében a kezét nem tudta használni, innentől fogva kapuügyeletesi feladatkört bíztak rá.

1943. március 9-én Bajcsy-Zsilinszky Endre levelet vitt Nagybaczoni Nagy Vilmos hadügyminiszterhez, melyben kérte a költőt leszerelését. Az aláírók között olyan neves közéleti személyek szerepeltek, mint: Bajcsy-Zsilinszky Endre, Bethlen Margit grófnő, Benedek Marcell, Csathó Kálmán, Eckhardt Sándor, Fitz József, Herczeg Ferenc, Illés Endre, Illyés Gyula, Ignácz Rózsa, Joó Tibor, Keresztury Dezső, Kozocsa Sándor, Ortutay Gyula, Pátzay Pál, Possonyi László, Pünkösti Andor, gróf Révay József, Sík Sándor, Schöpflin Aladár, Szekfű Gyula, Trócsányi Zoltán, Zilahy Lajos. Az akció sikerrel végződött, Radnótit április végén leszerelték.

1943 márciusának végén megbízást kapott Cserépfalvi Imrétől, hogy József Attila hátrahagyott verseit gondozza.

1943. április 23.
Mélyen tisztelt Zolnai Béla Professzor Úr!
Mintegy tizenöt esztendeje határoztam el magamban, hogy harmincnegyedik évem betöltése előtt megkeresztelkedem. Krisztus harminchárom esztendős múlt s még nem volt harmincnégy, mikor megfeszítették, - ezért gondoltam így. S azért, - bár tizennyolc éves koromtól katolikusnak érzem és vallom magam, - mert azt hittem, hogy ez a megőrült és aljas világ csak rendbejön addig, megszűnik a zsidóüldözés, magánügy lesz az én megkeresztelkedésem is, nem gondolhatja senki spekulációnak, vagy menekülésnek. A világ ugyan ma őrült és aljas igazán, de spekulációnak vagy menekülésnek valóban nem hihető ma már a megkeresztelkedés, hisz semmi reális előnye nincs. Erkölcsi aggályaimat így elmosták a burjánzó törvények és rendeletek.
Sík Sándor keresztel május 2-án, vasárnap, a Szent István Bazilikában. Szeretném Professzor Urat felkérni a keresztapaságra.
Mély tisztelettel és szeretettel köszönti régi tanítványa.

Radnóti Miklós

1943. május 2-án az izraelita vallást elhagyván Gyarmati Fannival közösen a római katolikus hitre tért át: a budapesti Szent István Bazilikában Sík Sándor költő keresztelte meg.[6] Keresztapjának Zolnai Bélát kérte fel, aki egykoron Szegeden francia nyelvre tanította Radnótit. Mivel azonban ő nem tudott jelen lenni, így Ortutay Gyula helyettesítette, aki időközben a fővárosba költözött.

A költő már korábban is elhatározta, hogy a krisztusi korba érvén, harmincnegyedik életéve betöltése előtt felveszi a keresztséget. Ezen döntését nem befolyásolta politikai megfontolás, a zsidótörvények miatt már előnyben emiatt nem részesülhetett, lelki igénye, meggyőződése miatt döntött így. Tudta, hogy nagybátyja nem örül annak, ha felmenői hitét elhagyja, Radnóti ebből kifolyólag úgy érezte, hogy megkeresztelkedését követően nem tarthat igény a havi járandóságára. Grosz Dezsőhöz intézett levelében megköszönte addigi anyagi támogatását, melyről a továbbiakban lemondott.

1943. szeptember 19-én a Magyar Nemzet közölte Páris című versét, egyúttal Páris, délután öt óra címmel egy fordításrészlete is megjelent Jules Romains Les hommes de bonne volonte (Jóakaratú emberek) című regényéből. 1943. szeptember 21-én munkaszolgálatos társai levelezőlapon gratuláltak a költőnek ezen esemény alkalmából.

Orpheus nyomában. Műfordítások kétezer év költőiből címmel láttak napvilágot válogatott versfordításai 1943 nyarán a Pharos kiadónál. A kötetben szerepel egy nyomtatott dedikációja, mely Ortutay Gyulának szól. Szabó Lőrinc mellett Radnótit tartják nemzedékének egyik legkiválóbb műfordítójának. Fordítási munkamódszere megfigyelhető munkáinak vázlatain, melyekből kitűnik, hogy sokáig dolgozott rajtuk, folyamatosan csiszolgatta őket, akárcsak verseit.

1943. október 5–től 15-éig Mátraházán, a Magyar Államvasutak Takarék és Segélyszövetkezete üdülőjében pihent Ortutay Gyulával. Az ifjúság számára itt dolgozta át Cervantes Don Quijote c. művét, melyre Cserépfalvi Imre kérte fel (a kötet karácsonykor jelent meg). Rimbaud egy versét is lefordította.

1943 karácsonyán jelentette meg a Franklin Kiadó La Fontaine verses meséiből készített válogatását. 1943-ban közreműködött az ugyanennél a kiadónál megjelent Conrad Ferdinand Meyer válogatott költeményeit tartalmazó kétnyelvű kötetén is. Ugyancsak 1943 karácsonyán a Pharos kiadó adta ki Huizinga: Válogatott tanulmányok. Tudomány, irodalom, művészet című esszékötetet, melyet Tolnai Gábor válogatott és Radnóti fordított. Bálint György felesége, Csillag Vera tervezte a könyv tipográfiáját és borítóját.

1943–1944 telén írta egyik legismertebb versét, melynek címe: Nem tudhatom….

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el. (Nem tudhatom – részlet, 1944. január)

1944 1936-tól 1944-ig [szerkesztés]
Radnóti Miklós emléktáblája egykori lakhelyén, a Pozsonyi út 1. szám alatt, Kiss György alkotása

1936-ban rendszeres résztvevője volt a Tóth Árpád Társaság felolvasóestjeinek. 1936. szeptember 29-én újból szerepelt a Rádióban, ahol Vas Istvánnal közösen olvasta fel verseit.

Következő kötete 1936 november elején jelent meg, Járkálj csak, halálraítélt! címmel, s a Nyugat kiadásában látott napvilágot. Címét Gyarmati Fanni ajánlotta. A könyv költségeit Radnóti előjegyzési íveken próbálta előteremteni.

1937. január 18-án ezerpengős Baumgarten-jutalomban részesült.

1937. január 30-án jelmezbált rendezett Vajda Ernő és neje Reismann Mariann a Windsor Pensionban. Radnóti és felesége Molnár Ferenc Liliom című darabjának szereplőinek, Liliomnak és Julikának öltözött be.

1937. február 6-án felolvasott költeményeiből a Tóth Árpád Társaság rendezvényén.

1937. június 20-án feleségével közösen megérkezett Párizsba. Mielőtt elindult, belépett a Magyar PEN Clubba, ezzel jogosult lett arra, hogy résztvevője vehessen a nemzetközi PEN Club ezidőben a francia fővárosban tartott rendezvényein.

Megismerkedtek Pierre Robin francia költővel. Részt vettek július 24-én a Spanyol Köztársaság melletti szolidaritás jegyében rendezett antifasiszta tömegtüntetésen. Ez ihlette Hispánia, Hispánia című versét, melyet 1939-ben Pierre Robin franciára fordított.

De jönnek új hadak, ha kell a semmiből,
akár a vad forgószelek
sebzett földekről és a bányák
mélyéről induló sereg.

Népek kiáltják sorsodat, szabadság!
ma délután is érted szállt az ének;
nehéz szavakkal harcod énekelték
az ázottarcú párisi szegények. (Hispánia, Hispánia – részlet)

Július 14–15-én jelen volt az Írók Nemzetközi Egyesülése a Kultúra Védelmében nevezetű baloldali írószervezet által megrendezett kongresszus záróülésén.

1937. július 17-én tértek haza a francia fővárosból.

1937 és 1938 között összesen kilenc irodalomtörténeti előadása volt hallható a Rádióban.

1938. nyarán egy hetet a francia Pen Club meghívására, további három hetet magánemberként újra Párizsban töltött feleségével.

1938 december elején jelentkezett újabb verseskötettel, Meredek út címmel, melyet meg a Cserépfalvi Kiadó jelentetett meg. Ez a kötet, akárcsak az Újhold , könyvészetileg is kiváló darab, a Magyar Bibliophil Társaság megválasztotta az év legszebb könyvének. Radnóti Ebben a kötetben indította el eclogái sorozatát, itt található az Első ecloga.

1939. február 3-án a Rádióban feolvasta Gaál József és A peleskei nótárius című előadását.

1939. július 8-án a Radnóti- és az Ortutay-házaspár, illetve Wagner (Tamássi) György - akit a Holnap-körben ismert meg - és neje közösen Párizsba utaztak. Radntói többször kirándult vidékre, Pierre Robinnel is találkozott. Végül augusztus 7-én érkeztek vissza Budapestre.

1939 októberében Sík Sándor felkérésére írt át régi magyar nyelvről modern magyar nyelvre egy katolikus imakönyvet. Ez a könyv 1940-ben jelent meg Dicsőség! Békesség! Sík Sándor neve alatt.

1939 őszén megpályázta a Baumgarten Alapítvány könyvtárosi állását, ám nem járt sikerrel, az állást Devecseri Gábor kapta meg.

1940 májusának végén az Almanach-Kiadónál jelent meg az Ikrek hava című elbeszélés-naplója és ezzel egyidejűleg a Válogatott versek (1930–1940) című kötete. Utóbbi kötet végére a régi verseien felül kilenc új költeményét is beillesztette.

Hozzákezdett Guillaume Apollinaire verseinek fordításához. 1940-ben megjelent a Vas Istvánnal közösen fordított Guillaume Apollinaire válogatott versei.

1940. szeptember 9-én kezdte meg első munkaszolgálatát a IX. kolozsvári hadtestparancsnokság X. munkaszolgálatos zászlóaljában, a 209/16. munkásszázadban. Leveleit ekkor a közevkezőképpen címezte: Szinérváralja 243. Mu. Vez. Csoport 209/16. különleges munkásszázad. Bevonult Isaszegre, majd innen ment tovább Veresegyház, Szada, Gödöllő, a partiumi Nagykároly érintésével Szinérváraljára, ahová október 5-én érkezett meg, majd folytatták útjukat Szamosveresmartra. Elbontották a román erődítésrendszer drótsövényeit a vasoszlopokkal együtt a magyar–román határvonalon (ún. Carol-vonal). Október 22-től irodai munkát végzett. Százada Dobrára ment, de Radnótit otthagyták az irodán, őt az I/2 utászszázadhoz osztották be. Nagybánya, Veresmart, Borhida, Szatmárnémeti, Krasznabéltek, Ákos, és Tasnád érintésével került vissza Budapestre december 18-án. Karszalagot az első munkaszolgálat alatt hordott, ezen időszakról naplót vezetett.

Beck Judit festőművésszel 1941 tavaszán kezdődött kapcsolata, mely körülbelül egy évig tartott. Hogy mely verseket ihlette kapcsolatuk, vita tárgya, azon az ismert, hogy Radnóti Harmadik eclogája Beck Judithoz szól.

1941. június 14-én Esztergomban meglátogatta Babits Mihályt Vas Istvánnal és Ortutay Gyulával, ekkor találkozott vele utoljára. Babits ekkor már nem tudott beszélni, s alig két hónappal később, 1941. augusztus 4-én elhunyt. Halálára írta Radnóti a Csak csont és bőr és fájdalom című költeményét.

1941 július végén Runyára utazott Gyarmati Fannival, hogy meglátogassa unokanővérét.

1941 októberében sajtó alá rendezte József Attila fiatalkori verseit, Galamb Ödön visszaemlékezésének függelékeként Makói évek címmel. November 1-jén részt vett Kossuth Lajos és Táncsics Mihály sírjánál rendezett néma tüntetésen. 1942-ben a Hungária Kiadó gondozásában megjelent külön füzet formájában Naptár című versesfüzete. Március 15-én részt vett a Történelmi Emlékbizottság kezdeményezte háborúellenes tüntetésen a Petőfi-szobornál. Július 1-jén újabb munkaszolgálatos behívót kapott. Többek között Élesden és a hatvani cukorgyárban dolgozott. November 19-én egy pesti ládagyárba vezérelték. Aláírásgyűjtés kezdődött a kiszabadítása érdekében.

Szegedi barátai közösen 1941. október 30-án megkoszorúzták Kossuth Lajos és Táncsics Mihály sírját a Kerepesi temetőben. Gyarmati Fanni így írt erről naplójában: „Félhivatalos tüntetés ez…”

1941. november 9-én hunyt el Gyarmati Dezső, Gyarmati Fanni édesapja.

1941 decemberében a Hungária Kiadóvállalat jelentette meg Naptár című ciklusát, mely tizenkét verset tartalmaz, s tizenkét hónapot ölel át. A verseket 1939 januárja és 1941. február 28-a között írta.

1942. március 15-én a Történelmi Emlékbizottság háborúellenes tüntetést kezdeményezett Budapesten, a Petőfi-szobor előtt, melyen Radnóti is jelen volt.

Nézeteit a zsidóságról Komlós Aladárnak, az Ararát c. zsidó évkönyv szerkesztőjének címzett 1942. március 17-iki keltezésű levelében eképpen írta le: „Zsidóságomat soha sem tagadtam meg, »zsidó felekezetű« vagyok ma is (…), de nem érzem zsidónak magam, a vallásra nem neveltek, nem szükségletem, nem gyakorlom, a fajt, a vérrögöt, a talajgyökért, az idegekben remegő ősi bánatot baromságnak tartom és nem »szellemiségem« és »lelkiségem« és »költőségem« meghatározójának.”

1942. március 31-én a Rózsavölgyi és Társa céggel megállapodást kötött, hogy La Fontaine 15 meséjét magyarra fordítja.

Henry de Montherlant Lányok című regényének első két kötetét Radnóti lefordította (ez 1942-ben meg is jelent Cserépfalvi kiadásában), a harmadik kötethez azonban nem kezdett már hozzá, mivel második munkaszolgálatára hívták be ekkor, mely 1942. július 1-jén vette kezdetét.

Bevonult Szentendrére, egy ideig itt állomásozott, míg július 13-án el nem indultak. Püspökladány, Nagyvárad és Székelyhíd érintésével érkeztek meg Margittára július 15-én. Telefonoszlopok földbe ásásával foglalkoztak. Július 21-én kimenője alkalmával nevelőanyjával és féltestvérével, Ágival találkozott. Radnóti Margitta környékén található falvakban, többek között Micskén, Bisztraterebesen, Hagymádfalván, Szilágynagyfaluban és Zoványban végezte munkáját.

A nagyváradi csapatkórházban augusztus 22-én foghúzáson esett át. Október 15-én elérték Hatvant, ahol a Hatvany-család cukorgyárában dolgozott munkavezetői beosztásban. November 19-én Pest felé vette az irányt a százada, Radnóti kimenőt kapott, s az éjszakát otthon töltötte. November 23-ától egy újpesti ládagyárba osztották be, hétvégék alkalmával hazalátogathatott, néha még azt is megengedték, hogy otthon aludjon. Karácsonytól újévig töltötte szabadságát otthon.

1943. február 23-án a gépüzembe helyezték át. 1943. március 16-án megalázás áldozatává vált: egy villamosmegállóban belekötött egy önkéntes, s az Albrecht laktanyába vitte, ahol Radnótit haját kopaszra lenyírták és megalázó tornagyakorlatokat kellett végeznie. A munkaszolgálata során sárga karszalagot viselésére kötelezték. A tíz hónap történéseit naplóban örökítette meg.

Március 23-án munkahelyi baleset érte, melynek következtében a kezét nem tudta használni, innentől fogva kapuügyeletesi feladatkört bíztak rá.

1943. március 9-én Bajcsy-Zsilinszky Endre levelet vitt Nagybaczoni Nagy Vilmos hadügyminiszterhez, melyben kérte a költőt leszerelését. Az aláírók között olyan neves közéleti személyek szerepeltek, mint: Bajcsy-Zsilinszky Endre, Bethlen Margit grófnő, Benedek Marcell, Csathó Kálmán, Eckhardt Sándor, Fitz József, Herczeg Ferenc, Illés Endre, Illyés Gyula, Ignácz Rózsa, Joó Tibor, Keresztury Dezső, Kozocsa Sándor, Ortutay Gyula, Pátzay Pál, Possonyi László, Pünkösti Andor, gróf Révay József, Sík Sándor, Schöpflin Aladár, Szekfű Gyula, Trócsányi Zoltán, Zilahy Lajos. Az akció sikerrel végződött, Radnótit április végén leszerelték.

1943 márciusának végén megbízást kapott Cserépfalvi Imrétől, hogy József Attila hátrahagyott verseit gondozza.

1943. április 23.
Mélyen tisztelt Zolnai Béla Professzor Úr!
Mintegy tizenöt esztendeje határoztam el magamban, hogy harmincnegyedik évem betöltése előtt megkeresztelkedem. Krisztus harminchárom esztendős múlt s még nem volt harmincnégy, mikor megfeszítették, - ezért gondoltam így. S azért, - bár tizennyolc éves koromtól katolikusnak érzem és vallom magam, - mert azt hittem, hogy ez a megőrült és aljas világ csak rendbejön addig, megszűnik a zsidóüldözés, magánügy lesz az én megkeresztelkedésem is, nem gondolhatja senki spekulációnak, vagy menekülésnek. A világ ugyan ma őrült és aljas igazán, de spekulációnak vagy menekülésnek valóban nem hihető ma már a megkeresztelkedés, hisz semmi reális előnye nincs. Erkölcsi aggályaimat így elmosták a burjánzó törvények és rendeletek.

Halála

A már járni sem tudó költőt a győri kórházba irányították. Mivel a várost a szövetségesek éppen szőnyegbombázták, így rengeteg súlyos sebesült és halálos áldozat volt a romok alatt. Emiatt az intézmény nem tudta fogadni, elküldték. Ezután Marányi Ede honvéd alezredes parancsára Tálas András hadapródőrmester ötfős kerete élén 1944. november 4-én Abda község határában lőtték le a végsőkig kimerült Radnóti Miklóst 21 társával együtt.[8] A negyedik Razglednica sorai „Tarkólövés. – Így végzed hát te is…” az ő végzetét is előrevetítették. Az áldozatokat a Győrhöz közeli Abda község határában tömegsírba temették.

Holttestét 1946. június 23-án exhumálták, ekkor találták meg zubbonya zsebében a noteszét (az ún. Bori noteszt), benne utolsó verseivel.

Részlet a Razglednicákból:

Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

(Szentkirályszabadja, 1944. október 31.)


Sík Sándor keresztel május 2-án, vasárnap, a Szent István Bazilikában. Szeretném Professzor Urat felkérni a keresztapaságra.
Mély tisztelettel és szeretettel köszönti régi tanítványa.

Radnóti Miklós

1943. május 2-án az izraelita vallást elhagyván Gyarmati Fannival közösen a római katolikus hitre tért át: a budapesti Szent István Bazilikában Sík Sándor költő keresztelte meg.[6] Keresztapjának Zolnai Bélát kérte fel, aki egykoron Szegeden francia nyelvre tanította Radnótit. Mivel azonban ő nem tudott jelen lenni, így Ortutay Gyula helyettesítette, aki időközben a fővárosba költözött.

A költő már korábban is elhatározta, hogy a krisztusi korba érvén, harmincnegyedik életéve betöltése előtt felveszi a keresztséget. Ezen döntését nem befolyásolta politikai megfontolás, a zsidótörvények miatt már előnyben emiatt nem részesülhetett, lelki igénye, meggyőződése miatt döntött így. Tudta, hogy nagybátyja nem örül annak, ha felmenői hitét elhagyja, Radnóti ebből kifolyólag úgy érezte, hogy megkeresztelkedését követően nem tarthat igény a havi járandóságára. Grosz Dezsőhöz intézett levelében megköszönte addigi anyagi támogatását, melyről a továbbiakban lemondott.

1943. szeptember 19-én a Magyar Nemzet közölte Páris című versét, egyúttal Páris, délután öt óra címmel egy fordításrészlete is megjelent Jules Romains Les hommes de bonne volonte (Jóakaratú emberek) című regényéből. 1943. szeptember 21-én munkaszolgálatos társai levelezőlapon gratuláltak a költőnek ezen esemény alkalmából.

Orpheus nyomában. Műfordítások kétezer év költőiből címmel láttak napvilágot válogatott versfordításai 1943 nyarán a Pharos kiadónál. A kötetben szerepel egy nyomtatott dedikációja, mely Ortutay Gyulának szól. Szabó Lőrinc mellett Radnótit tartják nemzedékének egyik legkiválóbb műfordítójának. Fordítási munkamódszere megfigyelhető munkáinak vázlatain, melyekből kitűnik, hogy sokáig dolgozott rajtuk, folyamatosan csiszolgatta őket, akárcsak verseit.

1943. október 5–től 15-éig Mátraházán, a Magyar Államvasutak Takarék és Segélyszövetkezete üdülőjében pihent Ortutay Gyulával. Az ifjúság számára itt dolgozta át Cervantes Don Quijote c. művét, melyre Cserépfalvi Imre kérte fel (a kötet karácsonykor jelent meg). Rimbaud egy versét is lefordította.

1943 karácsonyán jelentette meg a Franklin Kiadó La Fontaine verses meséiből készített válogatását. 1943-ban közreműködött az ugyanennél a kiadónál megjelent Conrad Ferdinand Meyer válogatott költeményeit tartalmazó kétnyelvű kötetén is. Ugyancsak 1943 karácsonyán a Pharos kiadó adta ki Huizinga: Válogatott tanulmányok. Tudomány, irodalom, művészet című esszékötetet, melyet Tolnai Gábor válogatott és Radnóti fordított. Bálint György felesége, Csillag Vera tervezte a könyv tipográfiáját és borítóját.

1943–1944 telén írta egyik legismertebb versét, melynek címe: Nem tudhatom….

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el. (Nem tudhatom – részlet, 1944. január)

Válasz