Vannak még akik ismerik. Legalább zenéjét!

Előzmény

Válasz

Sajnos van aki főleg a mai fiatalok egy része! :(

Előzmény

Válasz

A francia Himnuszt ismertem, s egy kicsit a történetét is. Nagyon szép himnusz.
Igaz, én magyar vagyok.

Előzmény

Válasz

A Francia Himnuszról:


A francia nemzeti himnuszt (La Marseillaise) nevével ellentétben nem Marseille-ben, hanem Strasbourgban írták, mégpedig egy francia műszaki tiszt, Claude Joseph Rouget de Lisle (1760–1836) kapitány szerezte az 1792. április 24-i forradalmi események hevében.

Rouget de Lisle kapitány az Ausztriának küldött hadüzenet napján rendezett találkozón vett részt, és elhatározta, hogy indulót ír a frontra induló katonák számára. Ez eredetileg a francia Rajnai Hadsereg indulója volt „Harci dal a rajnai hadsereg számára” címmel. A dal csakhamar népszerű lett az egész országban. Ebben nagy része volt egy montpellier-i diáknak, Francois Mireur-nek. Mireur a Párizsba induló 500 Marseille-i önkéntes tiszteletére rendezett ünnepség végén énekelte el a dalt saját partitúrájából. A dal csakhamar meghódította a fővárost is, ott már a „Marseille-i önkéntesek indulója”, röviden „La Marseillaise”-ként vált ismertté. 1795. július 14-én lett Franciaország nemzeti himnusza. Zenekari változatát Hector Berlioz írta 1830-ban.

Magyar nyelvre Verseghy Ferenc fordította le elsőként 1794-ben.

A második magyar változatot Jankovich Ferenc írta.

La Marseillaise

Allons enfants de la Patrie,
le jour de gloire est arrivé
Contre nous de la tyrannie
L'étendard sanglant est levé.
L'étendard sanglant est levé:
Entendez-vous dans les campagnes
Mugir ces féroces soldats!
Qui viennent jusque dans vos bras
Égorger vos fils et vos compagnes.

(Refrén:)

Aux armes citoyens,
Formez vos bataillons.
Marchons! Marchons!
Qu'un sang impur
Abreuve nos sillons
Que veut cette horde d'esclaves

De traîtres, de rois conjurés?
Pour qui ces ignobles entraves
Ces fers dès longtemps préparés
Ces fers dès longtemps préparés
Français, pour nous, Ah quel outrage
Quel transport il doit exciter!
C'est nous qu'on ose méditer
De rendre à l'antique esclavage
Refrén

Quoi! Des cohortes étrangères
Feraient la loi dans nos foyers!
Quoi! Ces phalanges mercenaires
Terrasseraient nos fiers guerriers.
Terrasseraient nos fiers guerriers.
Grand Dieu! Par des mains enchaînées
Nos fronts, sous le joug, se ploieraient.
De vils despotes deviendraient
Les maîtres de nos destinées
Refrén

Tremblez tyrans, et vous perfides
L'opprobe de tous les partis.
Tremblez, vos projets parricides
Vont enfin recevoir leur prix!
Vont enfin recevoir leur prix!
Tout est soldat pour vous combattre.
S'ils tombent nos jeunes héros,
La terre en produit de nouveaux
Contre vous, tous prêts à se battre
Refrén

Français en guerriers magnanimes
Portez ou retenez vos coups.
Épargnez ces tristes victimes
A regrets s'armant contre nous!
A regrets s'armant contre nous!
Mais ce despote sanguinaire
Mais les complices de Bouillé
Tous les tigres qui sans pitié
Déchirent le sein de leur mère!
Refrén

Amour Sacré de la Patrie
Conduis, soutiens nos braves vengeurs.
Liberté, Liberté chérie
Combats avec tes défenseurs
Combats avec tes défenseurs
Sous nos drapeaux, que la victoire
Accoure à tes mâles accents
Que tes ennemis expirants
Voient ton triomphe et nous, notre gloire

Refrén (« Couplet des enfants »)
Nous entrerons dans la carrière
Quand nos aînés n'y seront plus
Nous y trouverons leur poussière
Et la trace de leur vertus!
Et la trace de leur vertus!
Bien moins jaloux de leur survivre
Que de partager leur cercueil.
Nous aurons le sublime orgueil
De les venger ou de les suivre.
Refrén

Marsziliai ének

Ébredj hazánknak bajnok népe
Ragadd ki híres kardodat
Nevednek esküdt ellensége
Dühödve hozza lánczodat
A vér szopó tyrannus faizat
Mellyedre szegzi fegyverét,
S véredbe mártya rút kezét,
Ha szolgaságra nem hurczolhat.

(Refrén:)

Fegyverbe bajnokok,
Levente magzatok!
Rontsunk, rontsunk
e vér szomjukra
Szabdaljuk halmokra.

A zsoldos martalékok nyája
Ordítva habzik ellenünk,
Halált visítgat trombitája,
Remeg szavára életünk.
Szerelmes asszonytárssainkat
Örök bilincsre kergeti,
Honunkat földig égeti
S pallosra hányja magzatinkat.

(Refrén)

E szívtelen rabok dagálya
Győzhessen egy nagy nemzetet?
Az emberjussnak kent nadálya
Igázzon férfiszíveket?
Csordája béres árulóknak,
Mely kész eladni a hazát,
Hogy hordozhasson pántlikát,
Jusst szabjon egy szabad országnak?

(Refrén)

Reszkess, lator tirannus pára,
Jutalmad napja érkezik,
Fejedre száll a vérnek ára,
Mely érted ingyen öntetik.
Tanácsnokidnak dőre pártja
Önkényt koholja vesztedet,
E nemzet lesz ki fényedet
Örök homállyal elborítja.

(Refrén)

Öld, bajnok, a gaz despotákat,
Kik embervérben fürdenek,
S kik megtapodván jussainkat,
Lopott bíborban fénylenek.
De szánd meg embertársainkat,
Kiket magokhoz csaltanak,
Vagy másképp arra bírtanak,
Hogy ostromolják honainkat.

(Refrén)

Édes hazánknak szent szerelme,
Segítsd vitézid karjait,
Kedvelt szabadság istensége,
Törd össze népünk láncait.
Küldjétek ütköző csatákhoz
A győzedelmek angyalát,
Hadd űzze a vak despotát
Pokolnak kormos ajtajához.

(Refrén)

Marsziliai ének

Ébredj hazánknak bajnok népe
Ragadd ki híres kardodat
Nevednek esküdt ellensége
Dühödve hozza lánczodat
A vér szopó tyrannus faizat
Mellyedre szegzi fegyverét,
S véredbe mártya rút kezét,
Ha szolgaságra nem hurczolhat.

(Refrén:)

Fegyverbe bajnokok,
Levente magzatok!
Rontsunk, rontsunk
e vér szomjukra
Szabdaljuk halmokra.

A zsoldos martalékok nyája
Ordítva habzik ellenünk,
Halált visítgat trombitája,
Remeg szavára életünk.
Szerelmes asszonytárssainkat
Örök bilincsre kergeti,
Honunkat földig égeti
S pallosra hányja magzatinkat.

(Refrén)

E szívtelen rabok dagálya
Győzhessen egy nagy nemzetet?
Az emberjussnak kent nadálya
Igázzon férfiszíveket?
Csordája béres árulóknak,
Mely kész eladni a hazát,
Hogy hordozhasson pántlikát,
Jusst szabjon egy szabad országnak?

(Refrén)

Reszkess, lator tirannus pára,
Jutalmad napja érkezik,
Fejedre száll a vérnek ára,
Mely érted ingyen öntetik.
Tanácsnokidnak dőre pártja
Önkényt koholja vesztedet,
E nemzet lesz ki fényedet
Örök homállyal elborítja.

(Refrén)

Öld, bajnok, a gaz despotákat,
Kik embervérben fürdenek,
S kik megtapodván jussainkat,
Lopott bíborban fénylenek.
De szánd meg embertársainkat,
Kiket magokhoz csaltanak,
Vagy másképp arra bírtanak,
Hogy ostromolják honainkat.

(Refrén)

Édes hazánknak szent szerelme,
Segítsd vitézid karjait,
Kedvelt szabadság istensége,
Törd össze népünk láncait.
Küldjétek ütköző csatákhoz
A győzedelmek angyalát,
Hadd űzze a vak despo
Pokolnak kormos ajtajához.

(Refrén)

A Marseille-i önkéntesek indulója

Előre ország népe, harcra
Ma győzelem vár, hív hazánk!
Ellenünk tört a kény uralma,
Vérben áztatja zászlaját,
Vérben áztatja rút zászlaját.
Halljátok! Már küldi a zsarnok
Vad, bősz ölni kész rab hadát,
Letörnek népet és hazát,
Bosszút állnak ifjon gyönge lányon,

(Refrén:)

Hajrá, fegyverbe hát!
Ma harcra hív hazád!
Csak jöjj, csak jöjj, öntözze hát
rút vérük a határt!
Fegyverbe hát!

Nem ül a zsarnok kénye rajtunk,
pokolra mind, a hitszegőt!
Boldog országot vív a harcunk,
boldog országban a jövőt,
Boldog országban a szebb jövőt!
És hogy ha kell, mind sorban állunk,
bár hív a dicső, hős halál,
Lesz újra majd ki sorba ál,
ellened, zord önkény úgy csatázunk!

(Refrén)

Érintsd a kardunk, ősi szent lány,
ma győzni minden ellenem!
Szállj közénk drága szent szabadság,
várva várt harci győzelem,
Várva várt harci nagy győzelem!
Csatákkal írd föl zászlainkra,
írd föl századunk jelszavát,
Hadd lebegjen a világon át:
„Győz a lélek, s győz a hősi munka!”!

Válasz

Tán nincs is olyan ember ki ne ismerné...

Válasz