Mese egy apró emberről
Jose Real Navarro: Egyszer volt...
Mese egy apró emberről
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska ember, aki a Mississippi mocsárvidékén élt. Olyan aprócska volt, hogy embertársainak csupán a térdükig ért fel. Minden vágya az volt, hogy valamiképpen magasabb legyen, s ezt mondta magában: ,,Megkérdem a szomszéd legnagyobb állatait, mit kell tennem, hogy magasabbra nőjek!"
Megkereste a lovat és megkérdezte tőle: ,,Kedves ló, megmondanád nekem, mit tegyek azért, hogy kicsit magasabbra nőjek?"
A ló ezt felelte: ,,Sok málét kell enned, sokat kell szaladgálnod, minimum 20 mérföldet naponta. Ha így cselekszel idővel olyan nagy leszel, akárcsak én."
Az aprócska ember úgy tett, ahogy a ló tanácsolta, de a málé nagyon megfeküdte a gyomrát, a napi 20 mérföld pedig nagyon megerőltető volt számára. Nagyon szomorú lett, hisz nőni semmit nem nőtt. Hazatért és azon gondolkodott, mitévő legyen, hisz a ló jó tanácsai nem használtak semmit.
Végül ezt mondta magában: ,,Biztosan az én helyzetemben nem a ló a megfelelő tanácsadó, elmegyek ezért és megkérdem az ökröt!"
Felkereste hát az ökröt és megkérdezte: ,,Kedves ökör, meg tudnád nekem mondani, mit kell tennem azért, hogy magasabbra nőjek?"
Az ökör így felelt: ,,Sok füvet kell enned, aztán sokat kell bőgnöd. Ha elég hangosan tudsz már bőgni, akkor nőni kezdesz, és hirtelen olyan nagy leszel, mint én."
Az apró ember lelkiismeretesen így is tett, azonban a fűtől gyomorfájást kapott, a bőgéstől pedig elment a hangja. De nőni, semmit sem nőtt, sőt még apróbb lett.
Magára zárta tehát nagy búsan az ajtót és szomorkodott. Ekkor egy bagoly repült el a mocsarak felett, és közben így panaszkodott: ,,Buta embereknek mindig pech-ük van, a balsors üldözi őket."
Kommentáld!