86 éves korában elhunyt Galina Visnyevszkaja operaénekes

A Bolsoj Színház paklijának ütőkártyájaként» emlegették Visnyevszkaját azokban az években, amikor a színpadon ragyogott – 1953-tól ’74-ig. Az első orosz énekesnő, aki meghódított az amerikai «Metropolitan Opera» színpadát, és a világ más legjobb színpadait is. Neki szentelték a 20. század klasszikus alkotásait Dmitrij Sosztakovics és Benjamin Britten. «Mindent sikerült elérnem, - nyilatkozta egyszer Galina és így folytatta, - mindenem megvolt az életben, amit csak kívánni lehet: a legjobb színház, a legjobb férj, a legjobb rendezők és igazgatók
Ők nagyon különbözőek voltak: Galina Visnyevszkaja férje a nagy zenész, Msztyiszlav Rosztropovics – nyitott, társaságkedvelő, millió barátra tett szert a királyoktól az öltöztetőkig. Ő pedig egy elérhetetlen opera díva - amazon harcos, aki nem fél mások szemébe mondani a véleményét, rangtól és helyzettől függetlenül. Ilyen természetű volt ez a nő, aki átélte a második világháború gyermekkori borzalmait, árvaságot, éhezést… A 34 nyelvre lefordított «Galina. Egy élet története» című önéletrajzi könyvében Visnyevszkaja a következőt írja: «Átéltem Leningrád 900 napos ostromát a második világháború alatt, sérülteket mentettem ki a bombázásokból, majdnem magam is belehaltam az alultápláltságba. Túlélésre volt szükség, harcolni minden áron! Segítettek az álmok. Elképzeltem, ahogy véget ér a háború, én pedig a színpadon fogok énekelni…» Nem meglepő, hogy Galina Visnyevszkaja minden díja közül, amelyeket a különböző országokban adtak át neki, a legjobban a «Leningrád védelméért» díjat értékelte.
Zenei karrierjét Galina Visnyevszkaja férjével, Msztyiszlav Rosztropoviccsal együtt építette. Ők ismerték a teljes diadal pillanatait, és a komoly megpróbáltatásokét is, amikor disszidenciával vádolva 1974-ben kénytelenek voltak külföldre utazni, és megfosztották őket a szovjet állampolgárságuktól. Boldog életet éltek: megünnepelték az «aranylakodalmat», az 50 éves házassági évfordulójukat, diadalmasan visszatértek a szülőföldjükre 1991-ben.

Galina Visnyevszkaja elhagyta az opera színpadát, nem várta meg pályafutása alkonyát, amit a következőképpen magyarázott: «Úgy érzem, hogy már nem okoz örömet az éneklés». Élete azonban még sok éven át folytatódott a művészetben. Viharos tetszést aratott színésznőként, a kiemelkedő mester, Alekszander Szokurov «Alexander» című filmjében. Létrehozott Moszkvában egy «Operaénekes Központot» és fiatal operaművészeket képzett ott. Egy nap pedig így mesélt erről a gyerekeinek:

Mindent megkaptam Oroszországban. Orosz nő vagyok, mindent itt tanultam meg. És mindent, amit csak tudok, szeretnék átadni a kedves tanítványaimnak.

Galina Visnyevszkaja bár elhunyt, de a csodálatos hangja szerencsére megőrződik az utókor számára a felvételeken és évszázadokon át a vokális művészet etalonja marad.