EGYMÁSSAL SZEMBEN / Harmath József
Egymással szemben ülünk
A csendtől alvó szobában,
Halványkék szemed cikázik testemen,
Mélyen belenézek, gondolataidat nem lelem.
De mintha mondanád nekem,
Jöjj felém, s rád hallgatok én,
S még egy hang a csendből-
Szerelmesek, csak csókolózzatok,
Melletek érjen össze,
Mintha derekatokon óriáskígyó tekeregne,
Harapd a parázsló szájat,
Váltsd valóra évtizedes álmát,
Egyétek egymást, míg izzik véretek,
Csak egymás testét, mást ne nézzetek.
Elindul csókom homlokodtól lefelé,
Nyelved nedvét magamba szívom,
S csókollak-csókollak,
A kéj gyilkosaként
Eggyé akarok olvadni veled,
Összesimul testünk, ágyékod forró tüze
Kerget az őrületbe,
Ajkad csókja sokasodik vállamon,
Tested karjaim közt, ezt nagyon kívánom.
Ujjaid fésűként hajamban, bőröd melege testemen,
Nedved fogaim közt,
Mint egy tüzes kemence az ágyunk,
S mondod, itt megállunk.
Nem azért, mert nem szeretsz,
A szerelem így kívánja ezt.
Aludj csókommal-kezemmel,
Aludj az egész testemmel.
Tudnod kell, mennyire kívánlak, szeretlek,
S hogy hol, mikor, de egyszer a tied leszek…
hj
Feltöltötte: [Törölt felhasználó] | 11 éve
Látta 111 ember.
Kommentáld!