Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtett dallamok - derűs - komoly pillanatok

Elfelejtett dallamok - derűs - komoly pillanatok képgalériái

Fehérvári Kata (Várnagyné)

41 kép

3/6 oldal (41 kép)

Szentannai Anna / Panka....Versek.

428 kép

havanna54 -képei

2 kép

Itt a tavasz!

40 kép

Beszélgessünk.,Mondj valamit magadról / család,gyerek,hobbid,jó,rossz szokásaid...stb

25 kép

Böngéssz a galériák között!

Kérjük, add meg, hány másodpercenként változzanak a képek

2 mp 10 mp 30 mp

Diavetítés indítása

Egyedül

Címkék:

40x40 olaj farost

Kategória:

Művészet

Feltöltötte: Várnagy károlyné | 12 éve

Látta 295 ember.

Értékeld!

Kommentáld!

Hozzászólások

Várnagy károlyné üzente 12 éve

Köszönöm József ! "sosem vagy egymagad.... túl kicsinyke vagy... várj, míg felkel majd a nap......."

Válasz

Harmath Jozsef üzente 12 éve

sosem vagy egyedül--hiszen itt vagyunk...hj

ZÖLD LEVÉL

Zöld levél az ágakon,
Holdfény pihen az ablakodon.
Testedben pihen a fáradtság,
Szíved mélyén a boldogság.
Nyújtsd ki karod egy faágért,
Ki eldobott mindent a magányért,
Most felkelne álmából, hogy veled dúdoljon,
Torony tetejéről a múltba ugorjon.
Egy nagy tóba megfürödjön,
Veled együtt törölközzön.
Mezítelen virágokkal körbefonja fejedet,
Mit érzel szíved mélyén,
Nem más, mint szeretet.
És ha hallod a harangokat felbőszülve kongani,
Búcsút int a hold a földnek,
És helyére napsugarak jönnek.
Zöld levél az ágakon,
Tested új napra virradjon.
A hold pihent ablakodon,
És én veled a zöld ágadon.
hj

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Józsi ! de jó is annak aki nincs egyedül ..

Előzmény

Válasz

Várnagy károlyné üzente 12 éve

Bizony, jól "beszél" a Józsi :)

Előzmény

Válasz

Dr.Mohai Zoltán üzente 12 éve

Ez a vers önmagáé beszél Józsi :)i !

Válasz

Várnagy károlyné üzente 12 éve

Meghatóan szép vers! Köszönöm József :)

Válasz

Harmath Jozsef üzente 12 éve

EGYEDÜL

Ha majd megöregszünk,
és ülünk a vén diófa alatt,
reszkető kezem a tiédbe teszem,
s csak hallgatom szelíd szavad.
Ráncaimat már nem szégyellem,
mondod, neked így is szép vagyok,
arcomról a mélyülő árkokat
naponta többször lecsókolod.
Gyengéden kisimítod lelkem
jajongó gyűrődéseit,
miket belevasalt az élet,
s évtizedek mázsás terhei.
Ha majd megöregszünk,
tudom, nem is kell kérnem,
hogy te fogd le szemem,
amikor utam végéhez érek.
HJ