Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő
Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette,
hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a
homokszemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva
látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond. De az oszlop csak épült,
egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének. És
amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek. És azt
mondták: majd a legelső szél összedönti. És jött az első: szél és nem
döntötte össze. És jött a második szél: és nem döntötte össze. És
akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen
kikerülte az oszlopot, amely hittel épült. És az emberek, akik látták,
csodálkozva összesúgtak, és azt mondták: varázsló. És egy napon
berohantak az udvarra, és ledöntötték az ő oszlopát. És az ember nem
szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára. És hittel a
szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének. És az oszlopot nem
faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró
homok-szemcséből és a homokszemcséket köddel kötötte össze
http://www.youtube.com/watch?v=_arF2Iu4mGY
Kapcsolódó bejegyzések:
Nagyon szép vers...Mosoly az arcodon
MEGHATÓ TÖRTÉNET
Anyák napjára...
B Ú É K