Elfelejtett dallamok - derűs - komoly pillanatok

Elfelejtett dallamok - derűs - komoly pillanatok hírei

Anyák napjára...

10 éve | Szőke Sándorné Ágota | 1 hozzászólás

Anyák napjára ...

Addig kell szeretettel örömöt adni szüleinknek, míg élnek, míg örülni tudnak gyermekeiknek, akik idős napjaikban is látogatásukkal, segítségükkel, gondjaik türelemmel való meghallgatásával adnak értelmet a fájdalmas napoknak.

Jeles nap van ma. Minden évben május első vasárnapjára esik az Édesanyák ünnepe. Mindenkinek van vagy volt anyukája, aki felnevelte, óvta, védte szeretettel, elhalmozta és elindította az élet rögös útján. A földi szeretet és születés örök és megújuló körforgásában élve, álljunk most meg egy pillanatra, egy igen fontos ünnepet köszöntve, hiszen most májusban sem feledkezhetünk meg azokról a végtelen áldozatokat hozó, szerető, gondoskodó és oltalmazó emberekről, akik olykor az életüket adják értünk, fájdalmat, fáradtságot és energiát nem kímélve gondoskodnak rólunk,, és akiknek köszönhetően és által mi most itt lehetünk. Ők azok kikre mindig számíthatunk, örömünkben, bánatunkban velünk vannak. Kik sokáig élnek akkor is az emlékezetünkben, ha már nem lehetnek velünk.

Nem csak ezen a napon kell rájuk gondolnunk, hanem amikor csak lehet. Odafigyelni személyükre, mert hiszen mindig a mi érdekeinket nézik. Ha szükséges feláldozzák magukat miattunk, gyermekeik miatt.

Édesanyák lesznek a fiatal nők is mikor gyermeket várnak, de ugyanakkor még mindig gyerekek a saját édesanyjuk szemében. A férfiak hiába nőnek fel, mindig van, akinek ők a kicsi fiúk.

Mit is tennénk, ha nem lennének, ha belegondolunk mi sem lennénk.
Köszöntsük Őket szeretettel, tisztességgel, őszintén ezen a napon. Hiszen egyszer valamikor, valahol ők is megszülettek, hogy mi legyünk. Nekik is valaki ugyan annyi jót, szeretetet, bölcsességet adott, melyet mi örököltünk.

Az Anyák Napja Misztériuma
Az érzéseinket, melyek a szívünkből fakadnak, a ki nem mondott belső szavainkat, véleményeket és gondolatainkat, melyek néha a torkunkon akadtak vagy a homályba ragadtak, most talán sikerül felhoznunk és kimondanunk. Egy öleléssel, egy szóval, egy levéllel, egy aprócska, szívből jövő ajándékkal, egy gyengéd érintéssel, mellyel csendben csak köszönni és köszönni tartozunk, még ha nehéz ezt kimondanunk. Adjunk.
Adjunk magunkból bátran és könnyedén, azt, amiből nekünk sok van, és ami belőlünk kifogyhatatlan. Együttérzést, figyelmet és szeretetet. Ez, az az egyetlen olyan „dolog”, mely nem látható, mégis jelen van Mindenütt, nem fogható, mégis kitölti a lelkünket legbelül, nem vásárolható, mégis családdá forrasztja azokat, akik összetartoznak…
SZERETET.
AKINEK ANYJA VAN

Oh, gyermekek, akinek anyja van,
Vígan dalolhat, élhet boldogan.
Áldva ejtse ki mindig a nevét,
és csókolja meg áldott jó kezét.

Ha felzokogsz szomorú éjjelen,
Ő rád hajol: miért sírsz gyerekem?
Könnyezik, ha könnyes a szemed,
S ha öröm ér, Ő is örül veled.

De az árvára vajon ki vigyáz?
Ha téli estén üres lesz a ház,
És ha beteg, kis ágyánál ki van?
Ki kérdi tőle: Hol fáj kisfiam?

Kitől kérdezze, ha itt a tél,
Édesanyám, ma miért nincs kenyér?
Ki marad velem itthon délután?
Ki varrja be, ha rongyos a ruhám?

Az árva vajon kinek kesereg?
Ma bántottak rossz utcagyerekeke.
Bármit kérdez, rá senki sem felel,
Jaj Istenem: Anyám miért vitted el?

Oh gyermekek, akinek anyja van,
Mindig dalolhat, élhet boldogan
Áldva ejtse ki mindig a nevét,
És csókolja meg áldott jó kezét.

Ismeretlen író