október 6th, 2011 Posted in Szabó Julianna | No Comments »

Hétvége volt. Ilyenkor mindig sokkal több vevő vásárol, mint, máskor. Főleg így ünnepek előtt. Nemsokára itt a karácsony. A legszebb ajándékot szeretné vásárolni mindenki annak, akit szeret.
Anyukák, apukák, nagymamák, nagypapák válogatnak gyermekeiknek, unokáiknak a csodálatosnál, csodálatosabb játékok között. Ki-ki a pénztárcájához mérten.
Egy idős anyóka is kis unokájának éppen most választott egy aranyos kiscsizmát.
Ő úgy gondolta, hogy játékja már sok van a kis apróságnak. Biztosan úgyis kap karácsonyra még. Ő valami hasznos ajándékot akart. Ezért választotta ezt az aranyos, piros kis csizmát. Biztosan szeretettel fogja viselni! – Legalább mindig eszébe jutok, amikor felveszi.
Anyóka elindult a pénztár felé, amikor a hangosbemondó felszólította a vásárlókat, hogy igyekezzenek, mert záróra van.
Nagyanyó boldogan tette a kis csizmát táskájába. A nagydoboz alig fért el a táskában. Fele kilógott. Mikor kilépett az áruházból alig hitt a szemének. Nagy pelyhekben hullt a hó.
– Pedig azt mondták, hogy az idén fekete karácsony lesz.
Hihetetlen, hogy ilyen sok hó esett ilyen rövid idő alatt! Legalább a kis unokám hamar kipróbálhatja a kis csizmát.
Olyan soká voltam a boltban? Bizony, ennyi sok látnivaló között, nagyon repül az idő!
Óvatosan lépkedett, nehogy elcsússzon. Már nagyon elfáradt. Szeretett volna még sötétedés előtt hazaérni. Nem is figyelt a dobozra. Pedig jó lett volna!
– Jaj Istenem, most jut eszembe, hogy el sem búcsúztam a társaimtól!
De hát nem gondoltam, hogy engem kiválaszt valaki, hiszen én nem vagyok játék!
És most mindenki csak ajándékot vásárol. Vajon hová visznek engem? Remélem, jó helyre fogok kerülni! Igaz, hogy nem sokat tudok az emberekről. Még az a jó, hogy a raktárban az öreg csizma, akit már kétszer is visszahoztak, mert levált a talpa, sokat mesélt arról, hogy az embereknek gyerekei vannak és minket, kiscsizmákat a gyerekeiknek vásárolnak.
Szeretnék egy aranyos kislánynak a lábára kerülni!
Amíg azon törte fejecskéjét, hogy még miket is mesélt az öreg csizma, a nagy izgalomban nem vette észre, hogy a doboz teteje félrecsúszott. Kikukucskált és a lélekzete is elállt.
– Istenem de szép! Igaza volt az öreg csizmának, mikor a hóról mesélt. Csak hát el sem tudtam képzelni, hogy mi is az a hó, és milyen szép. De hogy ilyen gyönyörű, azt nem hittem volna!
A kíváncsiság egyre jobban hajtotta, hogy minél többet lásson ebből a csodából.
Addig-addig ficánkolt, amíg egyszer csak kipottyant a dobozból.
Éppen abban a pillanatban kapcsolták fel a villanylámpákat. Csak úgy tündökölt minden!
A kis csizma csak ámult – bámult. Mintha a mesék birodalmában lenne. Minden tündökölt és nagy pelyhekben hullott a hó. A kis csizma nem is vette észre, hogy a járdaszéli bokor tövébe pottyant. Ezért nem taposták össze a járókelők, akik most árasztották el az utcákat, hogy a boltok bezártak.
Lassan elcsendesedett minden. Csak itt-ott lehetett még az utcán valakit látni.
A kis csizma is betelt a gyönyörködéssel és rádöbbent, hogy nagyon magára maradt.
Nem tudta elképzelni, hogy most mi lesz vele? Nagy keserűségében, ahogy sajnálta saját magát, észre sem vette, hogy valaki lehajol, és felveszi őt!
– Jé, ez a nénike, hogy hasonlít arra az anyókára, aki engem megvásárolt!
– Talán még soha életében nem örült így semminek.
– Te kis ártatlan, hát téged meg elvesztettek? Vagy olyan kíváncsi voltál, hogy kiestél a dobozból? És hol van a párod? A kis csizma csak most döbbent rá, hogy ő egyedül mit sem ér! Most kezdte csak hiányolni testvérkéjét. Annyira elbűvölte őt a sok csoda, hogy elfelejtkezett a párjáról. Nagyon szégyellte magát!
Az anyóka bele tette őt a szatyrába és hazavitte. Másnap reggel az anyóka, elvitte a kis csizmát az újság szerkesztőségébe. Kérte legyenek szívesek beletenni az újságba, hogy még karácsony előtt a kis gazdájához kerülhessen. Ki tudja, hátha olyan szegények, hogy nem tudnának helyette másikat venni.
A másnapi újságban, meg is jelent a cikk a kis csizmáról.
„Télanyó” járt a városban címmel. Így nevezték azt a kedves nénit, aki behozta a csizmát. Még aznap jelentkezett a nagymama és nagyon köszönte mindenkinek, hogy ilyen rendesek voltak! Boldogan vitte haza a kis csizmát.
Karácsonykor a kis unoka, mindjárt felhúzta a lábára és le sem akarta venni.
Alig várta a másnapot, hogy sétálni mehessen benne! A kis csizma is nagyon örült testvérkéjének, aki engedelmesen a dobozban maradt, míg ő világot látott.
Boldogan lépkedtek egymás után, a hó pedig, frissen csikorgott alattuk, a napfényben.

/  I.  /