október 6th, 2011 Posted in Szabó Julianna | No Comments »

Helyszín: A részeg nő lakása.
Slamposan, koszosan, elterpeszkedve ül a megszokott foteljában, előtte az asztalon borosüveg, egy pohárral. A TV pedig megy, csak nem tudja, hogy miről szól a műsor.

Csengetnek:

I g e n, megyek. Felkászálódik, tántorogva az ajtóhoz megy és kinyitja az ajtót.
Szia, Te vagy az, jaj de jó, hogy jöttél! Úgy örülök neked.
Úgy szeretlek téged. – Jól van, tudom. Mindig azt mondod, hogy ne mondjam ezt.
De Te vagy az egyetlen, aki törődik velem. – Én olyan szerencsétlen vagyok.
Most jöttem a lányoméktól, de utálok menni hozzájuk, mindig veszekednek
Hogy ittam? Tényleg ittam. De nem sokat. Csak fél liter bort.
Te is ittál volna a helyemben! Képzeld, láttam a volt pasim kocsiját a tízemeletes sarkánál.
Biztos a K bocs előtted nem szabad csúnyán beszélni. De akkor is az! Ő meg rohadt szemét.
Jobb lenne megdögleni! Ne haragudj, hogy nem mentem el az irodalmi estre. Elfelejtettem. Pedig én is szerettem szavalni nem csak Te! Nem hiszed el?
Hirtelen felugrott: Jobb kezét a szívére tette, bal kezét a magasba emelte, és artikulátlanul elkezdte szavalni a Talpra Magyart.
Jó abbahagyom. Igazad van. Nem ettem. Négynapos ünnep van, ilyenkor nem főznek.
Nekem meg tudod nincs hűtőm, és nem főzök magamnak.
Jó átmegyek veled és elfogadom, ha megkínálsz. Te olyan rendes vagy.
Elkezdett sírni: Én olyan szerencsétlen vagyok! Mért nem tudok megdögleni?
Ne mond, hogy nem vagyok szerencsétlen. Nem is akarok élni. Elegem van mindenből.
Milyen finom ez a kaja! Te olyan jó vagy hozzám. Jó tudom, elmondtam már sokszor.
De Te olyan rendes vagy mindig meghallgatsz. Jó tudom, igazad van.
De mit tegyek? Adjál tanácsot! Ne mond, hogy hiába adsz tanácsot, nem hallgatok rád. Dehogynem csak mond meg, hogy mit tegyek! Kérlek, mond meg!
Nem igaz, hogy sajnálom magamat. Csak nem tudom megérteni a lányomat.
Többet nem megyek hozzájuk! Jó ezt is mondtam már sokszor, igazad van.
De Te mit tennél a helyemben? Elvesztették a lakásukat, és most tudtam meg, hogy albérletben laknak. Azzal a hülye férjével. Nem is tudom, hogy tudott hozzá menni?
Ide nem jöhetnek, ha nem lesz munkája a lányomnak. Most is elbocsátottak négy nőt.
Jól van. Nem mondom el annyiszor. Tudom, eleged van már belőlem.
Képzeld, találkoztam egy gyerekkori osztálytársammal. Azt mondta, hogy lesz egy
szavalóverseny, a művelődési házban idősebb embereknek.
Mondtam már? Én is szavaltam az iskolában nagyon szépen.
Hirtelen felugrott és elkezdte az Anyám tyúkját énekelni és közben kotkodált és röhögött.
Jó abbahagyom igazad van én nem tudom olyan szépen, mint Te!
De Te olyan vagy mintha az anyám lennél. Bár az anyám lett volna ilyen, mint Te?
Sírva mondja: Az én anyám Isten nyugossza, rosszabb volt hozzám, mint a mostoha apám.
De Te olyan jó vagy mindig meghallgatsz. Igazad van. A végén bedilizek.
De a fiamék kint vannak Németországban, és olyan ritkán látom őket.
Csak kéthetente egyszer jönnek haza. Jó nem sírok. Ők olyan rendesek. Most is vettek egy cipőt. Nézd csak? És vettek egy liter bort is. Jól van, igazad van. Tényleg ittam most is.
De akkor legalább nem fáj úgy minden. Segíts nekem! Mit tegyek? Úgy fogok tenni mindent, ahogy mondod, csak mond meg, hogy mit tegyek? Igazad van. Valami elfoglaltságot kellene találnom. De mit? Tudom, hogy a múltkor is megígértem, hogy átjövök majd, és segítek Igazad van. Elfelejtettem. Most mit csináljak? Ilyen vagyok. Tudom mondtad, hogy lefelé megy az értelmi szintem, ha így folytatom. Nem iszom többet. Jó nem ígérgetek! Csak segíts!
Mért mondod, hogy hiába próbálkozol velem, nincs értelme?
Csak, mint a verkli, úgy ismétlek mindent és sajnáltatom magamat. Nem igaz!
Én nem sajnáltatom magamat.
Tudod mit, elegem van, haza megyek és megiszom még a maradék piát.

Szia.