Kedves Barátaim!
Eltüntem egy időre,mert már túl sok a fájdalom ami ért az utóbbi időben. Olyan kilátástalan körülöttem minden amit nem tudok szavakban kifejezni. Nem hagyom el magam és igyekszem urrá lenni minden fájdalmon,de néha elpattan a húr. Megpróbálom röviden leírni a miértet.
Legidősebb lányomnak múlthéten végezték el az izom és ideg stimulációs vizsgálatát. Az állapota egyre jobban romlik. Büszke vagyok rá,mert nem adja fel és talán ennek köszönhetően még nincs szükségünk tolókocsira. De tudom,hogy ez a betegség alattomos. Legkisebb lányomnál ugyan ezt a betegségetdiagnosztizálták kezdeti stádiummal.Neki a látása romlik nem is kicsit. Patrícia viszonylag jól van,de sokat szenved a gyógyszer mellékhatásai miatt. Egyik gyermekemen sem tudok segíteni és ebbe bele lehet bolondulni.
Páromat két éve üzemi baleset érte dolgozni azóta sem tud. Nem százalékolják le csak baleseti járadékot kap. Anyagilag olyan kataasztrófális helyzetbe kerültünk,hogy már a lakhatásunk is veszélybe került. Jelenleg szó szerint 1 kg kenyérre sincs pénzünk. Orvoshoz és hivatalos helyekre kellene eljutnunk, szükséges gyógyszereket kellene beszereznünk és nem sorolom tovább.
Elfáradtam és eltévedtem az útvesztőben. Merre és hogyan tovább????
Nem tudom a választ:(
Kapcsolódó bejegyzések:
Utolsó gondolatok Szentannai Ibolya (Gazdag Tiborné) Emlékére!
SZERELEM
ÁLOM