Na azért én bőven frászt kapok attól ha valaki szellemeket akar hallgatni.
Minden olyan vers ami provokatív, ez irányba, az az el@ ...esete .....-al.
Ne higgye senki hogy nem rokonom, és nem ismerősöm.
Hányszor keltek éjszaka fel arra hogy pipilni kell, vagy mostok fogat, vagy vesztek be egy csillapítót? Nos figyeljetek oda hogy mi keltett fel.
Én zenére ébredek, aztán ha már felébredtem, akkor uccu neki.
Áber zene nélkül el sem tudnék aludni.
Az nekem Létkérdés.

Válasz

Bocsánat, de ebben nem értek egyet veletek.
Nem lehet viditó verset rendelni még egy önjelölt poétától sem, hát még
egy igazi költőtől. Rózsa például a legfrissebb, de HJ korábbi verseit
rakja fel néha. A vers hangulata olyan amilyen a költő érzelem és élmény
világa volt, amikor irta. A tagság felviditására ott vannak a viccek és
a vicces képek. Az Elfelejtett dallamok- derűs - komoly pillanatok
kategóriáiba mindez belefér!
Remélem, nem bántottalak meg benneteket a hozzászólásommal!??

Válasz

Tényleg Józsi ! nem is rósz ötlet ... vidíts már fel bennünket egy kicsit.
Sírni megtanultunk úgy ,hogy nem is kellett tanítani...
Már ideje megtanulni nevetni is egy kicsit ...

A nevetés valahogy mindenkinek nehezen megy .Pedig egy jó kiadós nevetés felér egy gyógyszerrel !!!!!!!!Sőt ! még hizlal is :)

Válasz

Drága Barátom nagyon szép ,bár kissé szomorú. Lehetne egy magán jellegű kérésem ? Szerintem te nagyon jó vidám verset is tudnál írni ,olvastam már tőled. Ha lehet vidíts már fel bennünk !!!!Már kész letargiába esik a csoport ,mert egyik csapás a másikat éri" Kéne egy kis feldobószer " :)

Válasz

Bölcsőtől a sírig
Bölcsőtől a sírig oly rövid az élet,
Főleg, ha az ember félúton megtéved.
Megtéved az ember, mert ez is sajátja,
Mindenkiből egy van, ha hasonlít is másra.
Elmentél közülünk, léted békés, nyugodt,
Itt hagytál mindent, jobb, hogy ezt nem tudod.
Mi itt a földön figyelünk egymásra,
Te meg már föntről nézel a világra.
Segíts! Szólj, mint eddig-, életedben tetted,
Hátha találkozunk odafent egyszer.
Az idő múlása fent már nem a földi,
Így létedet már az öröklét vezérli.
Maradj meg olyannak, mint közöttünk voltál,
Ez garancia fent is, hogy nem hiába voltál.
Nyugodjál békében, szenvedtél sokat,
Aki bánatot adott, már elvette azokat.
Tőled elvette már, de itt hagytad a földön,
Hogy iszonyú súlyával bennünket gyötörjön.
Búcsúzunk Tőled, de sohasem felejtünk,
Földi életünkben Rád mindig emlékezünk…

Válasz

József!
Én most nem jutok szóhoz csak zokogok.

Válasz

Drága József!

Ha az lennék aki nem vagyok, biztosan megbocsátanék,
de nem látom azt sem , mit kellene megbocsátani.
Így csak nézek, és félek, hogy nekem kellene.
...de miért?
Ha én lennék az aki nem vagyok, nem adnám meg magam a zuhanásnak, még akkor sem ha van aki annak látja.
Ha az lennék aki nem vagyok, megvigasztalnálak.
...de én csak hallgatok, és szeretek.
Azokat, akik engedik, hogy szeressék őket.
Csak így messziről, hogy ne akarjon senki kisajátítani.
...de egyszer majd én is hagyom hogy valaki kisajátítson.
Akkor Boldog leszek.:)
Remélem legalább Te nem sírsz.

Válasz

Józsi ezen a verseden sokat eltünődtem.
Egy hatalmas kiáltás az egész költemény,s a Te kiáltásod vélem hallani akkor is ha azt más helyett szenveded,de ez a kiáltás lehetne bármelyikünké is.
Sok-sok féle kapcsolatba létezünk.Szülői,gyermeki,baráti,munkatársi,szomszédi,szerelmi...stb.,stb.,és bármelyik kapcsolati formában élünk is,abban mindig fogjuk egymás kezét.Az egyiket lazábban,a másikat kicsit szorosabban,s van hogy ragaszkodásunk már szinte szorít,fojtogat.
De nem egyszer bizony elengedni kényszerülünk a szeretett kezet,mert ha UTUNK vége egy és ugyanaz is,az UTAT végigjárni nem biztos,hogy mindenkivel együtt tudjuk.
Van akivel egyszerre indulunk el,van akikkel ÚTközben találkozunk,s olyanok is lesznek akikkel az ÚT végén futunk össze.S bizony előfordul,hogy közös UTUNK során,vagy mi,vagy valaki a kapcsolatainkból elköszön és más ösvényre tér.
Vannak akik hagynak elmenni,mert felismerték,hogy elengedni annyi,mint tisztán szeretni.De vannak akik már-már az önzés határait súrolva,mindenáron megtartani akarnak és ezerszállal kapaszkodnak a távozóba.Valójában nem is őt sajnálják,hanem önmagukat.Önmagukat siratják,kiáltják és temetik.
Fáj az elválás,persze hogy fáj,szóljon bárhová is a menetjegy.De hagyni kell elmenni azt aki menni akar-még akkor is ha tudjuk,hogy a vesztébe rohan,mert Neki ott valahol,valakinél,valami dolga,feladata van még.

Válasz

Elmentem bőgni.

Válasz

Józsi ,azé nagyon sok ember a saját tapasztalatát ,élményét használja fel.Persze van benne más is.De ebben nincs semmi rósz.

Előzmény

Válasz