Csizmadia Éva üzente 10 éve
Na azért én bőven frászt kapok attól ha valaki szellemeket akar hallgatni.
Minden olyan vers ami provokatív, ez irányba, az az el@ ...esete .....-al.
Ne higgye senki hogy nem rokonom, és nem ismerősöm.
Hányszor keltek éjszaka fel arra hogy pipilni kell, vagy mostok fogat, vagy vesztek be egy csillapítót? Nos figyeljetek oda hogy mi keltett fel.
Én zenére ébredek, aztán ha már felébredtem, akkor uccu neki.
Áber zene nélkül el sem tudnék aludni.
Az nekem Létkérdés.
Mátis Éva üzente 10 éve
Bocsánat, de ebben nem értek egyet veletek.
Nem lehet viditó verset rendelni még egy önjelölt poétától sem, hát még
egy igazi költőtől. Rózsa például a legfrissebb, de HJ korábbi verseit
rakja fel néha. A vers hangulata olyan amilyen a költő érzelem és élmény
világa volt, amikor irta. A tagság felviditására ott vannak a viccek és
a vicces képek. Az Elfelejtett dallamok- derűs - komoly pillanatok
kategóriáiba mindez belefér!
Remélem, nem bántottalak meg benneteket a hozzászólásommal!??
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
Tényleg Józsi ! nem is rósz ötlet ... vidíts már fel bennünket egy kicsit.
Sírni megtanultunk úgy ,hogy nem is kellett tanítani...
Már ideje megtanulni nevetni is egy kicsit ...
A nevetés valahogy mindenkinek nehezen megy .Pedig egy jó kiadós nevetés felér egy gyógyszerrel !!!!!!!!Sőt ! még hizlal is :)
Avar istván üzente 10 éve
Drága Barátom nagyon szép ,bár kissé szomorú. Lehetne egy magán jellegű kérésem ? Szerintem te nagyon jó vidám verset is tudnál írni ,olvastam már tőled. Ha lehet vidíts már fel bennünk !!!!Már kész letargiába esik a csoport ,mert egyik csapás a másikat éri" Kéne egy kis feldobószer " :)
Harmath Jozsef üzente 10 éve
Bölcsőtől a sírig
Bölcsőtől a sírig oly rövid az élet,
Főleg, ha az ember félúton megtéved.
Megtéved az ember, mert ez is sajátja,
Mindenkiből egy van, ha hasonlít is másra.
Elmentél közülünk, léted békés, nyugodt,
Itt hagytál mindent, jobb, hogy ezt nem tudod.
Mi itt a földön figyelünk egymásra,
Te meg már föntről nézel a világra.
Segíts! Szólj, mint eddig-, életedben tetted,
Hátha találkozunk odafent egyszer.
Az idő múlása fent már nem a földi,
Így létedet már az öröklét vezérli.
Maradj meg olyannak, mint közöttünk voltál,
Ez garancia fent is, hogy nem hiába voltál.
Nyugodjál békében, szenvedtél sokat,
Aki bánatot adott, már elvette azokat.
Tőled elvette már, de itt hagytad a földön,
Hogy iszonyú súlyával bennünket gyötörjön.
Búcsúzunk Tőled, de sohasem felejtünk,
Földi életünkben Rád mindig emlékezünk…
Simon Katalin üzente 10 éve
Csizmadia Éva üzente 10 éve
Drága József!
Ha az lennék aki nem vagyok, biztosan megbocsátanék,
de nem látom azt sem , mit kellene megbocsátani.
Így csak nézek, és félek, hogy nekem kellene.
...de miért?
Ha én lennék az aki nem vagyok, nem adnám meg magam a zuhanásnak, még akkor sem ha van aki annak látja.
Ha az lennék aki nem vagyok, megvigasztalnálak.
...de én csak hallgatok, és szeretek.
Azokat, akik engedik, hogy szeressék őket.
Csak így messziről, hogy ne akarjon senki kisajátítani.
...de egyszer majd én is hagyom hogy valaki kisajátítson.
Akkor Boldog leszek.:)
Remélem legalább Te nem sírsz.
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
Józsi ezen a verseden sokat eltünődtem.
Egy hatalmas kiáltás az egész költemény,s a Te kiáltásod vélem hallani akkor is ha azt más helyett szenveded,de ez a kiáltás lehetne bármelyikünké is.
Sok-sok féle kapcsolatba létezünk.Szülői,gyermeki,baráti,munkatársi,szomszédi,szerelmi...stb.,stb.,és bármelyik kapcsolati formában élünk is,abban mindig fogjuk egymás kezét.Az egyiket lazábban,a másikat kicsit szorosabban,s van hogy ragaszkodásunk már szinte szorít,fojtogat.
De nem egyszer bizony elengedni kényszerülünk a szeretett kezet,mert ha UTUNK vége egy és ugyanaz is,az UTAT végigjárni nem biztos,hogy mindenkivel együtt tudjuk.
Van akivel egyszerre indulunk el,van akikkel ÚTközben találkozunk,s olyanok is lesznek akikkel az ÚT végén futunk össze.S bizony előfordul,hogy közös UTUNK során,vagy mi,vagy valaki a kapcsolatainkból elköszön és más ösvényre tér.
Vannak akik hagynak elmenni,mert felismerték,hogy elengedni annyi,mint tisztán szeretni.De vannak akik már-már az önzés határait súrolva,mindenáron megtartani akarnak és ezerszállal kapaszkodnak a távozóba.Valójában nem is őt sajnálják,hanem önmagukat.Önmagukat siratják,kiáltják és temetik.
Fáj az elválás,persze hogy fáj,szóljon bárhová is a menetjegy.De hagyni kell elmenni azt aki menni akar-még akkor is ha tudjuk,hogy a vesztébe rohan,mert Neki ott valahol,valakinél,valami dolga,feladata van még.
TÓTH FERENCNÉ üzente 10 éve
Lászlófi István üzente 10 éve
Lászlófi István üzente 10 éve
Csizmadia Éva üzente 10 éve
Amikor József Attila szerelmes verset írt, a saját érzéseinek adott hangot, és nem valaki másénak. Az hogy hallható benne valaki az bizony a lelke hangja, amihez a tudat és az érzésvilágának aligha volt "tudatos hozzáállása".
Azaz amikor írsz, akkor magadat kell belerakni, csak akkor lesz hiteles az amivel bárki aki ugyan azt érzi azonosulni tud.
Ha valaki szerkeszt akkor csapdát állít a vadnak, vagy hálót a halnak, de
szeretet nincs benne.
Chrisztián minden rezdülésemet úgy érzi, mint ha együtt úsznánk.
Persze mondhatják hogy ez is csak bolondság. Nem az.Csoda.:)
Bujáki Imre üzente 10 éve
Csizmadia Éva üzente 10 éve
Drága József!....ha ezt Chris(z)tián írta volna akkor megérteném.
...én soha nem lennék olyan merész hogy más gondolatait írjam versbe. Csak a sajátom az amit le merek írni. Minden más próbálkozás vétkes könnyelműség, hisz nem tudhatod hogy a másik mit érez. Nem tudhatod. Azt egyedül csak Ő tudhatja, aki megéli.
Azért tanítja Christián azt hogy tapasztalj ahhoz hogy tudd milyen fokozatai vannak a csendbe érkezésnek. Bár az is igaz, hogy aki ismeri, az már nem olyan harcos mint azok akik még nem ismerik. Elfogadóbb, csendesebb, és s főleg tárgyilagosabb lesz azzal szemben amit maga körül tapasztal.
Mátis Éva üzente 10 éve
Kedves József!
Amikor azt irtam, "remélem régen irtad", nem kérdeztem tőled semmit.
Nem érztem, hogy bármilyen infóra volna szükségem.
Ida szavaihoz fűztem azt a gondolatot, hogy remélem nem most szenvedsz
úgy , ahogy a versből kiérezni... reméltem, hogy az a múlté.
Harmath Jozsef üzente 10 éve
infó röviden------szerintetek pl József Attila,vagy a többi költő,saját magáról irt ?,,a festő ha fát fest,vagy hegyet- nem az övé--a gondolat ,a mások gondolata ..mert vannak ilyenek.bele látni más gondolatában,nézni más szemével,,,stb.a verset úgy olvasd ahogy az agy befogadja,magadra .a világra,szegényre ,árvára,csalódottra,és szerelmesre-----hj
Csizmadia Éva üzente 10 éve
Kedves József!
Kiét akarod elengedni? ...és miért?
...én nem tennék ilyet.
Jó lenne látni mire, kire gondolsz ilyenkor.
...bár az is igaz, hogy az enyémet is folyton elengedik,
így át tudom érezni a lelkiismeret hangjait.
Szerintem a jövőt senki nem látja.
Legkevésbé az aki éppen zuhan.
Szerintem ha módodban áll ne hagyd lezuhanni.
...ha nincs akkor meg felesleges a lelkiismeret furdalás.
Sokan zuhannak, és sokan a zuhanás utolsó pillanataiban kapaszkodnak meg egy kiálló görcsben. ...és élnek tovább.
A legtöbb élet ilyen. Persze az is igaz hogy egyre több a szélsőség.
Harmath Jozsef üzente 10 éve
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve