Ülsz a Tv előtt. A híreket nézed.
Magad napról napra, rossz kedvűbbnek érzed.
Tehetetlen dühöd, egyre csak növekszik,
helyed a világban, régóta nem tetszik.
Úgy hiszed, a sorsod régen meg van írva,
ezért terelgetnek, úgy élsz, mint egy birka.
Nem csoda, hogy aggódsz, félelmek gyötörnek,
járványok, háborúk életedre törnek.
Gúzsba kötik régen összes figyelmedet,
s amit csak akarnak, azt etetik veled.
Pedig az a doboz, mit nap, mint nap nézel.
Egy szuggerálógép, mit egy csoport pénzel.
Mint egy kábítószer, önmagához láncol,
ahogy ott fütyülnek, az ember úgy táncol.
Tudatalattidat irányítják csendben,
ízlésed formálják, átvitt értelemben.
Kitörlik agyadból, minden célod, vágyad,
maradj inkább nyugton, abban nincs kockázat.
Hozzád hasonlóval, hogyha találkozol,
Tv-ből vett témát, borzalmakat hozol.
Energiád szintjét, leviszed jó mélyre,
borzalmak vonzását fejleszted tökélyre.
Aztán siránkozol: – Nem sikerül semmi!
Pedig többre vágytál, több akartál lenni.
Ám míg a Tv-re szűkül a világod,
a tényleges képet javulni nem látod.
Addig nem is lehetsz ura Önmagadnak,
míg a szemellenzők rajtad fönnmaradnak.
Kapcsold ki a Tv-t, nézd a valóságot,
próbáld szebbé tenni elcsúnyult világod.
Lépj egy apró lépést, s lesz aki segítsen,
- segíts önmagadon, s megsegít az Isten!
Kapcsolódó bejegyzések:
PORTUGÁL SZONETTEK – XXXXIV.
PORTUGÁL SZONETTEK – XXXVIII.
PORTUGÁL SZONETTEK – XXXXII. - XXXXIII.
PORTUGÁL SZONETTEK – XXXX. - XXXXI.