Adelbert von Chamisso - Az öreg mosónő
Szennyes ruhák halmára görnyed,
látod. - A haja hófehér,
hetvenhat éves. Fürge, könnyed,
kedélye most is kincset ér.
Pedig kenyere súlyos ára
napestig tartó munka volt.
Nehéz keresztet vitt a válla,
s e súly alatt meg nem hajolt.
Fiatal volt. Remélt. Szerették.
És férjhez ment, mint ifjú lány.
Békén hordta asszonykeresztjét,
gondokban sose volt hiány -
férje beteg lett. Ő felette
virrasztott. Három gyermekét
világra hozta. Eltemette
urát, de szive még remélt.
Három kis gyermekét nevelte,
el nem feledte a mosolyt,
mindig derült volt tiszta lelke,
rend s szorgalom jelképe volt.
Kenyér-keresni, útnak indult
három fia. Ő ittmaradt
egyszál maga. Hajára dér hullt,
vénült, de kedve friss maradt.
Kis fillérkéit félretette,
lent vett belőlük, tiszta lent,
orsóra fonta, megszövette
vászonnak. Aztán sem pihent,
szabott és öltött sok-sok éjjel:
illőn fogadja, hogyha jő
halála. Két serény kezével
halotti ingét varrta ő.
Gyönyörködik a drága kincsben,
szekrénykéjének díszhelyén
őrizgeti, hisz többje sincsen:
a vászoning s a jóremény.
A templomban az Úr igéjét
hallgatja benne ünnepen,
elrakja aztán. Hosszú éjét
ha jönni érzi: meglegyen.
Bár elmondhatnám véle én is
éltemnek csöndes estelén:
sokszor nehéz volt, ámde mégis,
mit kellett, elvégeztem én.
Mondhatnám bár: az élet nékem
vigaszt adott, s ha elbocsát,
halotti inget öltve szépen
várom az enyhítő halált.
Fordította - Rab Zsuzsa
Kapcsolódó bejegyzések:
Szeretettel Anyák Napjára !
Kellemes hétvégét !
Jó éjszakát szép álmokat mindenkinek !
Jó éjszakát szép álmokat !