Szeretet: A bosszú édes íze 4

Szeretettel köszöntelek a Elfelejtett dallamok-derűs-komoly pillanatok oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 345 fő
  • Képek - 11138 db
  • Videók - 5616 db
  • Blogbejegyzések - 2991 db
  • Fórumtémák - 168 db
  • Linkek - 109 db

Üdvözlettel,

Elfelejtett dallamok - derűs - komoly pillanatok vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Elfelejtett dallamok-derűs-komoly pillanatok oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 345 fő
  • Képek - 11138 db
  • Videók - 5616 db
  • Blogbejegyzések - 2991 db
  • Fórumtémák - 168 db
  • Linkek - 109 db

Üdvözlettel,

Elfelejtett dallamok - derűs - komoly pillanatok vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Elfelejtett dallamok-derűs-komoly pillanatok oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 345 fő
  • Képek - 11138 db
  • Videók - 5616 db
  • Blogbejegyzések - 2991 db
  • Fórumtémák - 168 db
  • Linkek - 109 db

Üdvözlettel,

Elfelejtett dallamok - derűs - komoly pillanatok vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Elfelejtett dallamok-derűs-komoly pillanatok oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 345 fő
  • Képek - 11138 db
  • Videók - 5616 db
  • Blogbejegyzések - 2991 db
  • Fórumtémák - 168 db
  • Linkek - 109 db

Üdvözlettel,

Elfelejtett dallamok - derűs - komoly pillanatok vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

 

 

            A bosszú édes íze 4

 

 

                Sok év telt el az óta, csak Mártában nem homályosult a feledés. Én is már rég visszajöttem Afganisztánból, csupán azért nem írok róla, mert az külön fejezetet érdemel. Egyetlen, amiért hálás vagyok a sorsnak és magamnak, hogy nem szűzlánnyal estem át a tűzkeresztségen.. Ennek Afganisztánban vettem a legnagyobb hasznát. Már túl voltam az általános iskolán, amikor egy alkalommal, nem tudom mi okból, de valahogy egy belső indíttatás vezérelt, hogy keressem fel a nagyi sírját a református temetőben. Mindig is szerettem oda sétálni, mert vonzott a mély csend, a virág és az avar illatkeveredése.. Ültem a kis padon a nagyi sírja mellett és figyeltem a közeli fán egy harkály tevékenységét. „Víg a fa gyógyítja harkály doktor” énekeltük hajdanán az úttörő dalt és most lenyűgözve figyelem, hogy kemény csőrével miként lyukasztja a fa kérgét, táplálék után kutatva, egyben gyógyítja a fát kártevőitől. Elmerengtem csodálatos tollazatán.. Úgy éreztem, egyedül vagyok a természet ölén, persze leszámítva a holtakat. És akkor a semmiből előtoppan Pancsi néni, a „nyugdíjas” kurva., és leül a sír szegélyére. Nem várt társalgó volt, de mit tehettem?Láttam minden igyekezetével beszélgetni szeretne. Zsebéből egy csomag amerikai cigarettát húzott elő ,és felém nyújtotta. Tétováztam, mert még nem próbáltam, de elvettem egy szálat. És elkezdte csacsogni a malacságait, hogy fogalma sincs, hányan dugták meg, de neki Isten ingyen adta és ő sem kér pénzt érte. A környék valamennyi és valamikori serdülő fiai nála kezdték, rajta fordultak meg, mert ő volt a divat. És akkor nekem szegzi a fránya kérdést „Te szűz vagy még?” Nem tudtam mit válaszolni és időm sem volt., mert már mellettem ült,benyúlt a nadrágomba és kiráncigálta a farkamat. „a mindenségit! Mintha az apádét látnám!” nosztalgiázott, de nekem is a másodpercek töredéke alatt átcikázott agyamon a hasonlat eredete. A faluban a nagygazdához sokan jártak napszámra, mezei munkára. Egy hagymaültetés alkalmából a nagyi is elment, mert szerette a munkát is, meg a pénzt is. Az asszonyok sokasága térden állva ültette a palántákat és egymást szóval tartva, osztották a falu pletykáját, asszonyi módra rágalmazva emezt, amazt. Az enyhe morajláson Majdnem harsogott Pancsi, hogy mindenki hallja „Higgyék el nekem, hogy akkora fasza, mint Bálint Jóskának (ez az apám) senkinek nincs a környéken, és milyen odaadóan szeretkezik!” A nagyi nem hallgatta tovább, mint akit kígyó mart, felugrott és rohant haza, kifulladva előkapta a seprűt, és a nyelével elkezdte csépelni apámat. „Te szégyentelen – rikoltotta – lehúzod a pofámról a bőrt! Kurva kell neked, és éppen a megátalkodott Pancsi? Telj meg filiszisszel, vagy hogy az ördög faszába hívják!” Apám hagyta, hogy lohadjon a fellobbanás, hisz úgy sem teljes erejéből ütötte. De mit ért az egész? Egyszer úgyis el kell kezdeni, szinte mindegy, hogy kivel és Pancsi akkor fiatal csinos lány volt. Gondolkozni sem tudtam tovább, mert Pancsi néni lenyomott a virágok közé, teljesen szabaddá tette a szerszámom és beleült a gyökérbe. Hagytam magam sodorni az árral, mert ölt a kíváncsiság, hogy mi lesz belőle. Az öreglány jól megdolgozott. Nem volt viszonyítási alapom, de alig tudtam visszafojtani a nevetést, amikor hálálkodott, hogy milyen kemény a szerszámom, és mennyire tölti a lyukat. Miután elélveztem magam a keblére szorított és anyáskodva pátyolgatott, nehogy sírni kezdjek. És folyt tovább a lé, hogy ő most a futball csapat raktárosa, és milyen jóleső érzés, amikor edzés után a drága gyermekek igénybe veszik az ö kegyeit, és tárulkozását Van, amelyik végig csókolja és foltot szív a nyakára.. Hát így volt. Utána még néhányszor becserkészett a jó Pancsi néni, de a későbbiekben menekültem előle, nehogy az apám fülébe jusson, és kiderüljön, hogy közben sógorok lettünk!

           Mindez azért volt előny számomra, mert Afganisztánban képtelenség és öngyilkosság lett volna muzulmán nők társaságát keresni. A besorolt tisztnők általában férjeikkel voltak. Minket egy amerikai kórházba vittek, ahol szintén tabu volt a korban hozzánk illő „préda”. Voltak idősebb ápolónők, akik szorultságukban majdnem olyan adakozók voltak, mint Pancsi néni. És én megtaláltam a közeledés módját. Nem fintorogtam, mert a mondás szerint is a jó szerszám nem válogat. Így a békefenntartó öreglányok seregében én voltam a békegalamb, kényeztetve, közprédának kitéve. A részleteken már gondolkodom és dolgozom.

            De hadd térjek ki az otthoni változásokra. Mindenekelőtt Márta! Már hazatértem után változott a viszonyunk, érettebben, felnőttként gondolkoztunk! Közlékenyebbek lettünk és érződött a valamikori hiány, a testvéri megértés. Amikor úgy mellékesen megjegyzést tettem a naplójára, mert az én érdeklődésemet állandóan piszkálta, elővette és ideadta.

-          Nyugodtan olvashatod, hisz nincs abban semmi egetverő földindulás, csupán egy naiv bakfis feljegyzései, aki egyedül próbált belevegyülni a mindentitkok rejtélyébe.

Így jutottam hozzá, és nekem érdekes volt minden sora. Közben Andrással is össze haverkedtünk. Próbált jobb belátásra bírni és mindegyre hangsúlyozta, hogy milyen nagyszerű jogász lennék, már a választékos beszédstílust is figyelembe véve. Meghallgattam, mosolyogtam, de válasz nélkül.

        Márta úgy hívott magához mintha valami nagyon fontosat szeretne közölni velem, ami engem is érdekel. Sosem tudtam rájönni, hogy valamelyik barátnőjével szeretne összehozni, vagy talán apámmal szövetkeznek a jövőm felől? Azon a napon is felhívott és megkért, hogy vegyem ki a gyerkőcöket az óvodából és vigyem haza. A városban van elintéznivalója, de igyekezni fog. Azt nem tudtam, hogy szándékos volt az aznapi időzítés, vagy spontán jött, de bekövetkezett. Amint Lila Akác bár felé közeledett észrevette, hogy Áron betért a bárba. Civilben volt, nem a megszokott postás egyenruhájában.. Márta is bement, és amint meglátta Áront egyedül egy asztalnál, odasietett és megkérdezte, hogy leülhet-e. A postás meglepődött és mosolyogva kínálta a helyet. Márta vele szemközt foglalt helyet és alaposabban figyelni kezdte, amúgy titokban, hogy ne keltsen feltűnést, és főleg ne adjon árulkodó jeleket. Áron vénlegény volt, egyedül élt, de valahogy nyeszlett soványságával a férfi nem karikatúrájaként hatott. Az egész alkat csupa bőr és csont, minden lötyög rajta, egyedül ami vonzó lenne a hullámos haja, az őszinte, tiszta szeme és a kedves mosolya.

-          Rég nem láttam, Áron – szólalt meg Márta és széles mosollyal bólogatott.

-          Igen, szabadságon vagyok néhány napra.

-          Kezdek aggódni, hogy beáll a pontatlanság, mert maga a pontosság mintaképe!

-          Köszönöm asszonyom. – szerénykedett Áron lehajtott fejjel.

-          Legyen a vendégem, mert igazán megérdemli a figyelmességet a pontos munkájáért.

-          Azért fizetnek és igyekszem hivatásomnak eleget tenni.

-          Áron, Áron, ne szerénykedjen. Maga egy tökéletes férfi. Mit fogyaszt? Kávét még kér?

-          Talán egy kis adaggal.

-          Pincér! Kérek az úrnak egy pohár Sankt Petersburg vodkát és egy neszkávét

-          Jaj, asszonyom, igen elkényeztet!

Márta mosolyogva nézte és bájolgott, de gondolataiban már alakult, formálódott a bosszú terve. Régi énjét igyekezett előkotorni a múlt tartalékából, amikor pók módjára. szőtte a hálót a pasik körül. És a csenevész Áron, ki tudja mi okból, de jó alapanyagnak számított, aki gyanútlanul belesétál a csapdába. Minden cselt finomam, rafináltan adagolt és a legény már-már azon volt, hogy ő a világ legszexisebb példánya, akiért epednek az asszonyok. Diszkréten kihangsúlyozta, hogy egyedül van otthon, hisz az köztudott, hogy a férje ma hosszú programos.. Rávette Áron, hogy hazakísérje, és útközben meggyőzte, hogy felmenjen hozzá.  Azt tudta, hogy az öccse, vagyis én, a gyermekszobában játszadozva várjuk érkezését. Tartania nem kellett, mert a gyermekszoba ablakai az udvarra néznek, onnan semmilyen utcai mozgás nem észlelhető. Óvatosan nyitogatta az ajtókat,és felvezette Áront a hálószobába,és bíztatta,hogy helyezze kényelembe magát, majd a bárszekrényből vodkát és poharat vett elő és töltött

-          Közben ezt is fogyassza. Én tíz perc múlva itt vagyok, de akkorra szeretném, ha tettre készen várna..

Áron nem tudta meghatározni kábulatának milyenségét és eredetét, de nem is szeretett volna felocsúdni Annyira hihetetlennek tűnt a mai nap, szabadsága első napja. Nem is gondolta, hogy ez a csodálatos asszony ennyire figyelmes és hálás a munkájáért. Körülnézett a derengő félhomályban. Egy húzásból kiitta a pohár vodkát és vetkőződni kezdett. A rusztikus bútorok mintha kísérteties méreteket öltenének körülötte a derengő félhomályban. Vajon ez valóság, vagy csupán a mértéktelen ital fogyasztás hatása. Nézte az ágyat, a szőnyeget, mintha mérlegelné, vajon hol lesz jobb, egyáltalán hol tetszik az asszonynak a hepaj? Lépteket hallott. A szíve a torkában dobogott, mert bizony régen szexelt.. Aztán hátracsapódik az ajtó, a csillár vakító fényárja önti el a szobát. Mozdulatlanul, dermedten áll a szoba közepében. Az ajtóban Márta két gyermekét kézen fogva belép.

-          Gyermekeim, nézzétek jól meg a bácsit, ilyenek lesztek ti is, ha nem eszitek meg a spenótot! – mondta, és arcát elöntötte egy dévaj sátáni mosoly, a bosszú édes íze!

Fagyos csend nehezedett a szobára. Áron dermedten állt és nem értette mire vélni ezt a borzalmas megaláztatást. A gyermekek ijedten nézték a pucér sovány, csúnya bácsit és gondolatban inkább a spenót mellett döntöttek. Csak Márta állt diadalittasan a bosszú hatása alatt

         Az előszobából figyeltem az eseményt. Nem ismertem a kiváltó okot, de abban biztos voltam, hogy ha a Márta kobakjában valami születik, azt tűzön – vízen kivitelezi. De reménykedtem,hogy nem tanúnak hívatott!

 

Címkék:

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Vágási János üzente 10 éve

Kedves Barátom ! minden elismerésem,megint remekeltél.Nagyon jó olvasmány volt. Köszönőm.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

..nem kell folytatni .Puszilom az unokádat ,mond meg neki ,hogy máskor is szívesen látom ,no meg az egész családot!!!! Annak örülök ,hogy az unokád kellemesen emlékszik rám.Sok Puszi neki !!
ez nekem is " beugrott " mikor olvastam ....a Megyek tovább....és tényleg tovább mentetek valahová az ország másik végébe .

Válasz

Gráma Béla üzente 10 éve

Miért provokálod,hogy bevalljam mennyire kellemes volt az ismerkedésünk,a hosszas beszélgetés,az hogy egyik írásom gondolata nálad született,nevezetesen a Megyek tovább,és hogy az unokám is milyen jó érzéssel emlékezik a nénire,akihez sokat mentünk vonattal.Folytassam???

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Kedves Béla ! nem veszem személyeskedésnek,de megkérdezném mért pont arra gondoltál ,hogy a " értékelés " nálam történt.
Persze a kérésedet továbbítom és ha erre jár a Zsuzsa lányom akkor rá veszem hogy " ne csak játsszon a gépen " :)

Válasz

Gráma Béla üzente 10 éve

Ibolya! Ne haragudj,hogy személyeskedem,de nagyon kíváncsi lennék Zsuzsannának, a nagyobbik lányodnak a véleményére.

Válasz

Gráma Béla üzente 10 éve

Nagyon szépen köszönöm a kialakult "vitát". Nagyon örülök,mert érzem,hogy ez a véleménysorozat új lökést ad az írásra,biztat,hogy "mindent utolsó csepp vérig"! Egyben figyelmeztető jel is,hogy hol kell változtatni a felindulásokban, a mértékletességben.Mert egy papnak az az örvendetes,ha hallgatósága mély csendben hallgatja,mert akkor szava elér a lélek fenekéig,egy író pedig akkor örül,ha minél vehemensebben vitatkoznak írása felett,mert akkor közel áll az érdeklődés fokához.Nekem úgy tűnik és engedjétek meg hogy kihangsúlyozzam,mintha a teljes vita Rákóczifalván lenne,Ibolya kertjében az almafa alatt. Köszönöm,mert ez nekem felemelő.Köszönöm az "időfecsérlést" a véleményeket és már előre kívánok kellemes hétvégét!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Magdika ! mért ne szólhatná ? mindenkinek van véleménye és az is természetes, hogy nem vagyunk egyformák.Tehát mindenkinek lehet más véleménye is. Béla is akkor tudja megállapítani ,hogy mennyit ér az írása ,ha őszintén mindenki megírja a saját véleményét.
Természetesen ebből harag nincs. Mi is lenne ,ha mindig egy véleményen lennénk és csak bologatnánk,túl unalmas lenne és nem lenne értelme.

Válasz

TÓTH FERENCNÉ üzente 10 éve

Korán reggel volt még amikor olvastam, nem igazán "jött meg a beszélőkém",és mellbe vágott az egész történet.Nem tudtam hogy kifejezni amit gondoltam. Most sem igazán találom a kifejezéseket,szerintem jobb lesz, ha nem szólok semmi többet.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Igazad van Idus ,érdekes egy olvasmány.De ,Te jobban megtudtad fogalmazni helyettem én most valahogy nem vagyok " formában " nem tudom leírni amit érzek ,ami bent van ...
Vannak benne furcsa érdekes dolgok.
Bár az életet ismerve sajnos tudok nem olyan kevés embert akinek a " Bosszú " örömet szerez,élvezi ha bosszút állhat :(

Köszönőm Béla nagyon jó ,élvezetes olvasmány volt,de még meg kell emésztenem ,át kell rágnom rajta magam többször .
:))

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Novellád 4-ik részének olvasása után a címen tünődtem el."A bosszú édes íze"
Előre bocsájtom a címmel semmi bajom,az jó úgy ahogy van.Csak egy kicsit elméláztam azon,hogy a bosszú sohasem lehet édes ízű,mert az teli lehet haraggal,gyűlölettel,rosszindulattal,stb,s mindezek bizony híján vannak a zamatos édes íznek.Vissatérve a novellában történtekre vajon ki érezhet édes ízt?A postás biztos nem.Szegény!Tehetett ő arról,hogy anno ez a lökött nő meztelenül nyitott neki ajtót?Megalázva érezte magát.Én pedig úgy érzem,hogy Márta önmagát alázta meg ömnaga előtt és a gyerekek előtt.De nagyon!!Mert a gyerekek nőnek,kérdeznek és értenek.Tehát minden érintett meglehetősen keserű szájízzel fog emlékezni erre a kis jelenetre------és ezért jó a cím,mert pillanatnyi édességet,diadalittasságot érezhetett az asszogy ,de hosszabb távon semmiképp sem.
Aztán csak úgy mellékesen jegyzem meg,hogy elgondolkoztam ám én az András "hosszú napjain is" :)).
No de érdekes a fiú első "élménye"?? is,amely bennem már némi borzongással,undorral átszőtt, morbid humort váltott ki.Nagymama-apa-unoka-temető-prosti-szex.Az undort itt pozitív kritikaként értem,mert érzést vált ki belőlem a leírásod.Nem tudom évek múltán milyen érzéssel gondol vissza a srác élete első aktusára?A nagymama sírjánál az apám cédrájával----hát Béla mestere vagy a fokozásnak!!Ezt most komolyan mondom.Ez legalább olyan tömény őrület,mint Márta bosszúja.
Béla rengeteg gondolat kavarog még a fejembe,de itt befejezem.Köszönöm az élményt,és várom a következő írásod.

Válasz

További hozzászólások 

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu