Mostanra már Sztankay István művész. A Nemzet Színésze megtisztelő jelölést megkapta 2012.

Nagyon jó Sztankay I. versmondása, színészi, rendezői munkássága.

Válasz

Tóth Árpád élete:

1886. április 14-én született Aradon. Édesapja Tóth András szobrász volt, édesanyja Molnár Eszter, egy aradi ács-segéd leánya. Az apa megszállottja volt Kossuth Lajos és a szabadságharc emlékének, élete folyamán több különböző város főterei számára készített Kossuth szobrokat, ennek köszönhető a család eleinte jólétben élt.

A gyermek Tóth Árpád gyenge testalkatú fiú volt, aki a tüdőbajra korán hajlamos. Eleinte a rajzolásban mutatott tehetséget. 1889-ben a család Debrecenbe költözött. Gyermekkorát itt töltötte, 1896 és 1904 között a reáliskolában végezte középfokú tanulmányait, szorgalmas és jó tanuló volt.

1905-1909 között a budapesti egyetemen magyar–francia szakos bölcsészhallgató volt. Ekkor ismerte meg az új irodalmi törekvéseket. 1908-tól a Nyugat munkatársaként dolgozott, mely közölte a verseit.

Az egyetemet még nem végezte el, midőn a családját megaláztatás érte, mely anyagilag is romlást hozott: édesapja debreceni Szabadság-szobrát élesen bírálta a szakmai kritika és ennek hatására a helyi publicisztika is, minek következtében a hatóság leromboltatta a kontármunkának minősített emlékművet. Az apa ettől fogva magával meghasonlott, komor emberré lett, s mindez a család életére is nyomasztóan hatott, ugyanis a hivatalosan is kontárrá minősített művésznek újabb megrendelésekre nem volt kilátása. Ezt követően Tóth Árpádnak kellett eltartania családját, így felhagyott tanári ambícióival, visszaköltözött Debrecenbe, s októbertől a Debreceni Független Újság színkritikusa lett.

1911-ben a Debreceni Nagy Újság munkatársa lett. 1913-ban ismét anyagi nehézségei voltak, Budapestre ment, ahol házitanítói állást vállalt. Csak nehezen talált szerkesztőséget, de már ekkor kiderült, hogy tüdőbeteg. 1915-1916-ban többször felkereste a tátrai hegyvidéket, tüdőbaját gyógyítani.

1917-től Hatvany Lajos újságának, az Esztendőnek volt segédszerkesztője. Ugyanebben az évben feleségül vette Lichtmann Annát. 1918-ban a Vörösmarty Akadémia titkárává választották. A proletárdiktatúra köszöntésére ódát írt (Az úr Isten), miután a Tanácsköztársaság megbukott, költészetén is a szomorúság lett úrrá. Jó ideig nehéz körülmények közt kellett élnie, az öngyilkosság gondolata is felmerült benne.

1920-ban született lánya, Tóth Eszter költő, aki 2001-ben hunyt el. 1921-ben Az Est munkatársa lett, "színes" híreket és politikai glosszákat írt a lapba.

1922-ben jelent meg az Öröm illan c. verseskötete 1000 példányban, famentes papiroson, melyből 50 számozott példányt a költő sajátkezűleg írt alá.[2]

Az 1920-as évek végén lassanként súlyosbodott betegsége, több alkalommal időzött Újtátrafüreden gyógykezelés céljából.

1928. november 7-én, mindössze 42 évesen hunyt el Budapesten. Korai halálát tüdőbetegsége okozta. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, búcsúztatóján Babits Mihály tartott beszédet.

Válasz

Talán Sztankay azok egyike ,aki csodálatosan tud mondani verset .

Válasz

Engem megfogott ez a vers, s hozzá a halk zene.

Válasz