B. Tóth Magda önmagáról

B. Tóth Magda budapesti előadóművészt tavaly Jákó Vera-díjjal jutalmazták. Az elismerést eddig olyan személyiségek kapták meg, mint Gobbi Hilda, Solti Károly, Kovács Apollónia, Szalai László, Gaál Gabriella. A művésznővel a rimaszombati Arany Bika Szálló teraszán találkoztunk.– Édesapám Pozsony püspökiben lakott, édesanyám pesterzsébeti volt, találkoztak, összebarátkoztak a barátságból később házasság lett. Később Pozsonyban vettek házat, amelyben édesapám üzletet nyitott és ott éltünk egy ideig. Aztán Lőgér patonyba költöztünk, én akkor kétéves voltam. Mivel szüleim ragaszkodtak a magyar állampolgársághoz, az áttelepítések idején mennünk kellett. Így kerültünk Budapestre, tulajdonképpen én már ott kezdtem általános iskolába járni. Gondolom, maradtak rokonok ideát, tehát a kapcsolata megmaradt a szülőfölddel.– Sajnos nem, én először 1994-ben léptem át az országhatárt, addig nem jártam Szlovákiában. Jól emlékszem, Mihályfára hívtak meg vendégszerepelni, a település pedig mindössze három kilométerre fekszik Lőgérpatonytól. Megkértem a járművezetőnket, vigyen el egykori falumba, mert szeretném látni a régi házunkat. Csak álltam az egykori portánk előtt és nagyon meghatódtam. Sajnos bent nem tudtam szétnézni, mert mostani lakói nem voltak otthon. Egyébként unokatestvéreim élnek Szlovákiában, de sajnos nem tudom, hol keressem őket. Az iskolából egyenes út vezetett a színpadra?– Lényegében igen, szüleim azért is írattak zenei általánosba, mert látták, hogy van érzékem a zenéhez. Persze ilyen volt a környezetem is: édesanyámnak gyönyörű hangja volt, apám hegedűn kísérte és én tátott szájjal hallgattam a produkciót. Az első magyar nótát édesanyámtól tanultam. Az ő kedves nótáját – "Tegnap sem ragyogott több csillag az égen" – még mindig éneklem fellépéseim során. Szóval a zenei általánosból olyan szándékkal iratkoztam be a gimnáziumba, hogy vagy a zeneművészeti vagy a színi főiskolán esetleg testnevelési szakon folytatom, mert sportolni is nagyon szerettem. Lényegében mind a két vágyam teljesült: élvonalbeli, válogatott röplabdás voltam, közben énekeltem és magánúton elvégeztem a zeneakadémiát, mert szerettem volna operaénekes lenni. Szegedre felvettek volna, sajnos azonban a férjemet autóbaleset érte és meghalt. Ez egy időre kizökkentett az éneklésből. Budapesten működött a KPVDSZ operastúdió, Baranyi Ferenc költő volt a narrátor, később ide jártam és gyönyörű opera-keresztmetszeteket csináltunk. Itt kiélhettem operaénekesi vágyaimat. Hogyan került kapcsolatba a magyar nótával?– Véletlenül. Az operastúdióba járt egy kolléga, aki magyar nótákat is énekelt. Győzködött, próbáljam meg. Édesanyám kedves nótájával mutatkoztam be a közönségnek és mivel mindjárt az első alkalommal, mondhatnám, ismeretlenül nagy sikert arattam, kedvet kaptam a nótaénekléshez. Azóta tizennyolc év telt el és nagyon sokat szerepelek különböző folklórműsorokban. Tíz éve vagyok a Citadella Étterem énekese, nagyon szeretem a közönséget, szívesen járok vidéki turnékra. De jártam már németországi, angliai és más magyar közösségekben és most már hatodik éve rendszeresen járok haza, Szlovákiába is. Milyennek találja a szlovákiai magyar közösséget?– Az itteni magyarok jobban szeretik a nótát, mint a magyarországiak. Örömmel jövök, mert az előadásokra nótakedvelők járnak, akik velem együtt éneklik a dalokat és egy előadóművésznek ennél nincs nagyobb boldogság.

5*

Válasz

Ezt a gyönyörű nótát Magdika csodásan énekli.

Válasz