Köszönöm!

Előzmény

Válasz

Egyik legszebb dal.

Válasz

Kedves Ida ,mert nagyon szép az ember lelkéből szó. Kislány koromban hallottam először és és nem tudták ,hogy mi a bajom ,mert olyan átéléssel hallgattam ,hogy azt se vettem észere mikor vége lett.Régen mikor még volt " élő zene " nem volt olyan este ,hogy legalább egyszer ne énekeljék. .Van egy -két ilyen csodálatos dal ,de sajnos már feledésbe mentek .
:((

Előzmény

Válasz

Ibolya köszi ezt a kis ismertetőt.Talán illene,de nem tudtam semmit a szerzőről,csak a dalt ismerem.S,elmondanám,hogy nagyon -nagyon régen egy lakodalomba voltam és úgy hajnal felé ,amikor kábává válik már mindenki,egyszer csak megszólalt a terembe egy hegedű és a vőfély,aki egy idős,alacsony ,édes kis bácsika volt leült a zenekar deszka dobogójának szélére és elkezdte énekelni ezt a nótát,ami a mai pillanatig itt szól bennem és szól örökké,mert olyan, de olyan átéléssel dalolta el az Öreg Cigányt aminek élménye a sírig kisér.Én még életembe úgy nem zokogtam mint akkor a nóta hallatán.Elnézést kérek minden művésztől,énekestől, de akárkitől hallottam újra és újra ,számomra ahhoz az ismeretlen bácsiéhoz az egyik produkció sem ért föl.Egészen addig,míg rá nem találtam Bilicsi Tivadar előadására,ami kisértetiesen emlékeztet rá.Nem tudom miért hatott rám akkor,s hat rám azóta is ilyen erővel,de bármikor hallgatom ,nem sírok,zokogok a végén.Lennie kell valami okának,de nem jövök rá mi az, nem tudom előhívni tudatalattimból a kiváltó képet. Bocsi,de jó volt erről kicsit mesélni!!

Előzmény

Válasz

Nagyon szívesen máskor is .Nekem meg van majd " minden dal " kb.1800 -as évektől kotta ismertető életrajz.
No meg ...engem még úgy tanítottak az iskolában ,hogy nem csak az éneket ,a fizikát ..stb... kellett tudni ,hanem az illetőről a legfontosabb dolgokat is. Ha a felelet nem sikerült :) de de tudtam mondani valamit az életrajzukról ,akkor " görbült " látta a tanár ,hogy némi fogalmam van a dologról.

Előzmény

Válasz

Köszönöm szépen Ibolya! Nem tudtam a dal eredetéről, szerzőjéről,ezt is "eltettem", a "ha majd ráérek, utánanézek" csoportba. A segítségeddel most már képbe vagyok!

Válasz

Ezt Kondor Ernő írta és szerezte hozzá a zenét...

Balassagyarmaton született 1881. március 26-án (egyes adatok szerint

1884-ben).Pályáját banktisztviselőként kezdte, 1904-ben elvégezte az Országos Színészegyesület Színészképző Iskoláját. Színpadon is játszott: Aradon, Debrecenben, Kassán. Rövid ideig élt Párizsban is.

1907-ben váratlanul pénzhet jutott egy örökség révén. Ez tette lhetővé, hogy saját kabarészínházat rendezzen be Budapesten a Teréz körút 28 szám alatt egy boltban Fővárosi Cabaret Bonbonniere néven. A megnyitót Molnár Ferenc írta és Somlay Artúr mondta el, Szép Ernő mondott csípős élceket és Nyáray Antal énekelt kuplékat. A vállalkozás nem volt túl sikeres, egy hónap után bezárt.

Kondor ekkor Nagyváradon vállalt munkát: virtuóz hegedőműveket adott elő a Zöldfa passage-ban.

"1910-ben egy amerikai hanglemezkiadó pályázatára írta a Vén cigány című dalát, "amellyel 5000 dolláros díjat nyert. A dalt húsz nyelvre fordították le. Magyarországon a Metafon-Record kiadóvállalat lemezén adták ki.

A II. világháború alatt lemezeit betiltották. Ettől kezdve töltőtolljavítóként nagy szegénységben élt egészen 1951-ben bekövetkezett haláláig. Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található

Előzmény

Válasz

Tehát valahogy így kezdődik ,ha jól emlékszek .. " Zölderdő mélyén, kispatak szélén, párjával csendesen élt egy cigány...."

Válasz

Kedves Gábor egy kicsit eltévedtél ... itt a vers !!!!


Zölderdő mélyén, kispatak szélén, párjával csendesen élt egy cigány.
Vén öreg ember nótája nem kell, senkinek nem kell a nótája már.
Szép tavasz járja, zöld a fa ága a kisgalamb vígan turbékol a fán.
Ősz feje kábul a szíve kitárul és párjához így szól a rokkant cigány.

Hol van a hegedüm párom, tavasszal minden vidám,
Városba elmegyek máma, én az öreg cigány.
Egyszer még had muzsikáljak, szívemből úgy igazán,
Szeretném elmuzsikálni, él még a vén cigány,
Öreg cigány az ősz cigány.

És a vén ember eltipeg csendben, hóna alatt a kopott hegedő.
Alig bír járni a lábain állni, mégis szívében ott él a derő.
Városba érve, fáradtan mén be egy csillogó fényes terem ajtaján,
Vére fellobban a szíve megdobban, középre tipeg be a rokkant cigány.

Nagyságos úraim kérem, nem tudom ismernek-e még,
Könyörgöm én sokat húztam, valaha régesrég,
Egyszer még had muzsikáljak, szívemből úgy igazán,
Szeretném elmuzsikálni, él még a vén cigány,
Öreg cigány az ősz cigány.

Csend lett egy percig, így szólt az egyik, jóuraim mulatunk ma ugye?
Nyissanak ajtót és ezt a rajkót látni szeretném, repülni tud-e?
Ugrik a pincér, pénzt kap a viccért, kinn van az ember és kész a hatás,
Jó öreg párja már halva találja, beszól az ajtón, urak, jó mulatást!

Nem muzsikál sohasem már, csendes lett a vén cigány.
Alussza erdőben álmát, vadgalamb búg a fán.
Öreg vén anyóka sírját, virággal diszíti már,
Galambal sírva dalolja, élt egyszer egy cigány,
Öreg cigány, szegény cigány.

Előzmény

Válasz

(nemnagy)

A VÉN CIGÁNY


Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig igy volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Véred forrjon mint az örvény árja,
Rendüljön meg a velő agyadban,
Szemed égjen mint az üstökös láng,
Húrod zengjen vésznél szilajabban,
És keményen mint a jég verése,
Odalett az emberek vetése.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Életet fojt, vadat és embert öl;
Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket a szent honban.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Kié volt ez elfojtott sohajtás,
Mi üvölt, sír e vad rohanatban,
Ki dörömböl az ég boltozatján,
Mi zokog mint malom a pokolban,
Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,
Vert hadak vagy vakmerő remények?
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Mintha ujra hallanók a pusztán
A lázadt ember vad keserveit,
Gyilkos testvér botja zuhanását,
S az első árvák sirbeszédeit,
A keselynek szárnya csattogását,
Prometheusz halhatatlan kínját.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

A vak csillag, ez a nyomoru föld
Hadd forogjon keserű levében,
S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől
Tisztuljon meg a vihar hevében,
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Mely egy uj világot zár magába.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel ujra a vonót,
És derüljön zordon homlokod,
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.

1854. július-augusztus(?)

Előzmény

Válasz