http://www.youtube.com/watch?v=P-LVbi_urXI&feature=related
– Essünk talán túl előbb a rossz és keserű emlékeket őrző történeteken, hiszen volt belőlük bőven, és végül is ezek juttattak el – 1976 májusában – ahhoz a szomorú döntéshez, hogy elhagyjam szülőföldemet. Kezdeném az első nagy gyermekkori traumával, a zeneiskolából való kirúgásommal, hiszen a kolozsvári zeneiskola Chisu Leontin nevű – soviniszta és magyargyűlölő – igazgatója utasítására kerültem ki az intézetből, pedig a tehetségem alapján jogosult lettem volna annak abszolválására! Következett egy három-négyéves szakítás a zenével, aztán valahogy kihevertem mindezt, és bekerültem a kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumba, ez visszavezetett a muzsikához. Következtek a sikeres évek, amikor 1968 és 1975 között minden olyan könnyűzenei fesztivált, amelyen részt vettem, megnyertem, majd a bukaresti tévé és rádió magyar adásának lettem a zenei szerkesztője. Igen ám, de itt is hamarosan összetűzésbe kerültem a rendszerrel, hiszen megtagadtam a Ceauşescu-rendszert éltető hazafias dalok tolmácsolását, és ez a teljes eltiltásomhoz vezetett – meghatározatlan időre! Ekkor adódott a lehetőség, hogy külföldre távozzak mint énekes, és onnan már sosem tértem vissza.
Térjünk át a szép emlékekre, hiszen – hála Istennek! – van ebből is, sőt több mint a rosszból. Régi zenész, rádiós és tévés barátaim rábeszélésére („Gábor, gyere haza, hiszen még most is a te dalaidat hallgatja az erdélyi magyarság”) 1994-ben visszatértem Erdélybe egy 16 várost magába foglaló koncertturnéra, és olyan fogadtatásban volt részem, amelyet soha nem fogok feledni! Teltházak, vastaps, éljenzés – egyszóval olyan szeretet, amilyennél nem ismerek értékesebbet, különösen a mai világban. Azóta kétévente jövök, és a siker egyre nagyobb! Sepsiszentgyörgyön tavalyelőtt 34 ezer ember énekelte a dalaimat a téren. Az ilyen és ehhez hasonló hangulat-fogadtatás szüli az olyan szerzeményeimet, mint a Gyere velem a Hargitára, vagy az Ó, Erdély, szép hazám.
Feltöltötte: [Törölt felhasználó] | 11 éve
Látta 62 ember.
Kommentáld!