A két magyar mászó, Erőss Zsolt és Kiss Péter kedd este még életjelt adott magáról, de immár másodszor 8000 méter felett kellett eltölteniük az éjszakát.

Ahogy beszámoltunk róla, a nepáli Kancsendzönga 8586 méter magas csúcsának sikeres meghódítása után a leereszkedés közben bajba kerültek a magyar hegymászók, Erőss Zsolt és Kiss Péter.

A hoparduc.hu beszámolója szerint Erőss Zsolt hétfő este 20 órakor hangjában komoly bajt sejtetve hívta a tábort, és az ott tartózkodó Kollár Lajosnak jelezte, nagyon legyengült, nem tud továbbmenni. Kiss Péter ekkor valahol 60-100 méterrel előtte ereszkedett.

A mászók kb. 8300 méteren, -30 fokban töltötték az éjszakát, Erőss félóránként jelentkezett be a rádión. Hajnalban kicsit pihentebben elindult lassan lefelé. Túlélte az első fagyásveszélyes éjt.

Kedden újabb egy óra elteltével Kiss Péter mellé ért, így Kollár Lajos vele is beszélni tudott. Péter megerősítette, hogy Zsolt egy kicsit rossz bőrben van, de masszírozza és lassan ereszkednek lefelé.

Miközben a magyar hegymászók araszoltak, a kettes tábort elvitte egy lavina, és meghalt egy koreai mászó és a sherpája.

A tájékoztatás szerint Erőss Zsolt és Kiss Péter több mint 24 órás mászás után érte el a világ harmadik legmagasabb hegycsúcsát magyar idő szerint hétfő délben.

A műlábas Erőss Zsoltból, Kollár Lajosból, a gyöngyösi Kiss Péterből és a szlovák Jaroslav Dudkából álló csoport március 27-én indult el Budapestről a hegycsúcs oxigénpalack nélküli meghódítására.

Magyarok a világ nyolcezresein:

A magyar hegymászók a Kancsendzönga elérésével a világ 12., nyolcezer méternél magasabb hegycsúcsát hódították meg a 14 közül.

A „Magyarok a világ nyolcezresein" elnevezésű expedíciósorozatot Kollár Lajos, Erőss Zsolt és Mécs László indította el a 2002-es sikeres Everest-mászás után azzal a céllal, hogy a világ mind a 14 nyolcezer méternél magasabb hegycsúcsára jusson fel magyar hegymászó. A „nyolcezresek" közül immár csak az Annapurna és a K2 van hátra.

A Kancsendzönga első, 1955. május 25-i meghódítása George Band és Joe Brown nevéhez fűződik. A csúcsot szentként tisztelő helyi lakosság vallását tiszteletben tartva a brit expedíció tagjai megálltak néhány méterre a tényleges csúcstól. A legtöbb sikeres csúcshódító azóta is követi ezt a hagyományt.