A Gliese 581 jelű vörös törpe körül több bolygó is kering. A "g" jelű akár szemgolyó-föld is lehetne
Forrás: NASA.

Emiatt a bolygó egyik felét állandóan éri a csillag sugárzása, a túlsó oldalát viszont sohasem. Így alakul ki az a furcsa, kétarcú világ, amelyet egyes kutatók óriás szemgolyóhoz hasonlítanak. A bolygó örök éjszakába boruló oldalát jég boríthatja, míg a napsütötte oldalon tengerek hullámozhatnak. Ha a bolygó valamivel közelebb van a csillaghoz, az is előfordulhat, hogy a nappali oldala felperzselt, kopár sivatag, a folyékony víz pedig csak a két félgömböt elválasztó "szürkületi zónát" alkotó gyűrűben fordul elő - így alakul ki a szemgolyóra emlékeztető mintázat, lásd az alábbi képen.
Ha létezne, és ha tényleg kötött lenne a keringése, akkor akár így is kinézhetne a Szemgolyó-föld. A csillagtól elforduló félgömbjét jég borítaná, míg a "napsütötte" oldalát felperzselné a csillag sugárzása. Ha valamivel távolabb keringene a csillag körül, akkor a jeges vidék előrenyomulna, és a felszín képe valóban némi hasonlóságot mutatna egy óriás szemgolyóval
A szemgolyó-földeknek nevezett bolygótípus ötletét a Gliese 581g jelű bolygó adta. Ezt a 20 fényév távolságban lévő exobolygót 2010-ben gyorsan az első lehetséges lakható idegen világnak kiáltották ki, jóllehet később a csillagászok még a létezését is kétségbe vonták. Mindamellett, Raymond Pierrehumbert, a Chicagói Egyetem geofizikusa úgy véli, hogy ha a bolygó létezik, akkor a szemgolyó-földek közé tartozhat. Daniel Angerhausen, a Rensselaer Műszaki Egyetem (Troy, New York, USA) asztrobiológusa szerint már a mai műszereink is alkalmasak a szemgolyó-földek kimutatására, bár pontosan nem tudja, hogyan lenne ez kivitelezhető.

Éppen ezért részletesen modellezni szeretnék a szemgolyó-földeket. A modellekben változtatnák a bolygók tömegét, csillaguktól való távolságát, mágneses terét, a jég összetételét és sűrűségét. A modellek arra is választ adhatnának, hogy a csillagtól milyen távolságban válik a bolygó teljesen vízzel borítottá, illetve hol lesz a Jupiter jégholdjaihoz hasonlatos, ahol legfeljebb a kéreg alatt számíthatunk az élet jelenlétére. Az előbbi esetben az óceán a csillag felé forduló pontban lenne a legmelegebb, belsejében jelentős hőmérsékleti gradiens alakulna ki, de esetleg hatékonyan szállíthatná a hőt a bolygó távolabbi részeire.