Megható.Köszi.

Válasz

Megható felnőtt mese.

Válasz

Sajnos a házasságunk,a családi életünk,a szülő-gyerek kapcsolatunk is olyanná lett mint a világ,melyben élünk.Nem figyelünk egymásra.Rohanunk.De hová,minek,kinek? Régen is, ma is, azt szajkózza a hatalmi szféra,hogy a "társadalom alapja a család". Valahogy nem hiszem el nekik,hogy ezt komolyan gondolják!!! Inkább arra irányuló törekvést látok,hogy szétzilálják a családokat. Viszont ha a család jól működik akkor nehezebb lenne annak bomlasztása is---de mi család sem tartunk össze. Sajnos a nők nem képesek az összetartó erőt megtartani,mert egyrészt 200%-an kell teljesíteniük a munkahelyen,másrészt a karriervágy is domináló erő sok nőnél, így az otthonra nem marad idő,energia. Ó ,és még mennyi minden ami mostanság tépi szét a házastársak szeretetszálait. :(((

Az írás gyönyörű,példaértékű. TOVÁBBGONDOLKODTATÓ Ibolya köszi!

Válasz

Nagyon szomorú,de tanulságos.Érdemes elgondolkodni rajta .Köszönőm ,hogy olvashattam.

Válasz

Nem érdekelt senkit :(

Válasz

folyt ..


Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt,

úgyhogy megfordultam és aludtam tovább. Reggel megmutatta a válási feltételeit

: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt.

Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy,

mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges.

Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája

és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal. Ez számomra elfogadható volt.

De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján

a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt,

minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé.

Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem

, beleegyeztem a furcsa kérésébe.
Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett

és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz,

szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan.

Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem,

hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem,

mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut.

A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz,

több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét,

és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásró

Előzmény

Válasz

folyt...

Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül.

Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig.

A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak.
Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt.

Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele. A negyedik napon, amikor felemeltem,

úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből.

Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről.

Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap.

Talán a mindennapos edzések megerősítettek. Egy reggelen válogatott mit vegyen fel.

Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna.

Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett,

ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni.
Hirtelen megértettem … óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében.

Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét.

A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut.

Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált.

A feleségem jelezte a fiúnknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte.

Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam

. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából,

keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül.

Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján.

De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam,

alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába.

Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre,

hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig … gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna.

Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat.

Előzmény

Válasz

folyt :

Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és
azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni.

Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte.

Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el.

A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit,

nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve,

hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani,

míg a halál el nem választ minket. Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott,

majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.
Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte,

mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki,

míg a halál el nem választ.
Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre,

azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam – holtan

. A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel,

hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és

meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről,

ha végig visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok.

Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban.

Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot,

de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a

házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért,

amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok!
Ha nem osztod ezt meg másokkal, semmi sem történik veled.
Ha megteszed, talán megmentesz egy házasságot.
Az életben a legtöbb kudarcot olyan emberek szenvedik el, akik nem ismerik
fel, milyen közel is voltak a sikerhez, mikor feladták.

Válasz