Elfelejtett dallamok - derűs - komoly pillanatok

Elfelejtett dallamok - derűs - komoly pillanatok hírei

V E R S E K

11 éve | Szőke Sándorné Ágota | 5 hozzászólás

V E R S E K

Elmondani megpróbálom,
mit is jelentesz Te nekem,
mióta együtt élsz velem:

Te a Nap vagy,én csak sugár.
Ki nélküled nem létezik,
ha eltéved el is veszik.

Te vagy a fény,én csak árnyék.
Ki folyton nyomodban járok,
jó nekem ha melléd állok.

Te forrás vagy az éltető.
Én kis ér, patakba tartó,
ha nem táplálsz elapadó.

Te vagy a fa ki engem tart.
Én a virág elhervadó,
porozva gyümölcsöt adó.

Így tartozunk egyre össze,
sok év óta már szeretve,
egymást jól kiegészítve.

Egy pillantás
Egy pillantás is elég,
hogy szíved dobbanjon,
szerelemtől rögtön,
mindjárt lángra gyúljon.

Remegő két kezed
elárul majd téged,
amikor a keze
a tiedre téved.

Fény gyúl a szemedben
amikor Rá nézel,
abban is láthatja
azt amit te érzel.

Figyelj akkor nagyon
mit látsz a szemében,
hogy neked ott ő is
szerelmet ígérjen!

Még gondolok Rád !

                                       Még fájón gondolok Rád,
                                         néha rólad álmodom.
                                       Még el tudlak képzelni,
                                      közben neved suttogom.

                                      Még megjelensz előttem,
                                        egy magányos éjjelen,
                                      tárt karokkal jössz felém,
                                      mint régen,szerelmesen.

                                      Még néha eszembe jut,
                                      egy csillagos nyáreste,
                                     midőn nagy szerelemmel
                                      szád a számat kereste.

                                      Még néha szemeimbe
                                    az emlék könnyet kerget,
                                     szívemben felszakítja,
                                    a begyógyult sebeket.

Emlékezés

Gondolatom messze szárnyal,
versenyt repül sok madárral.
Visszaoson messzi múltba,
egészen a gyermekkorba.

Előszedi a sok szépet,
na és persze rossz emléket.
Mindkettőből bőven jutott,
mit az agyam raktározott.

Elfeledném a bánatot
miből szívem sokat kapott.
Nehéz mindent eltemetni,
csak a szépre emlékezni.

Kitárul a sok-sok ajtó,
özönlik már belőlük jó!
Legyőzik ők a rosszakat,
a keserű fájdalmakat.

Megszépül az eltelt élet,
sorakoznak szép emlékek,
csak azokat dédelgetem,
búbánatom elhessentem