A Halhatatlanokért, akik előttünk jártak, s kik utánunk
érkeznek....
Nem azé az érdem aki érdemekkel
hál.
Mindig csak azé aki csendben váltva áll.
Halkuló neszeken is hang ívet vél hallani
Táguló világért lélek közösséget áldani....
Annak örülni hogy még hálával létezik.
Kívánságokba hiába, nem feledkezik,
Pislákoló gyertyalángként
csonkjáról csendesen lefolyva
illatába fojtja mi élvezhetetlen.
s mi mérgezne tüdőre
sóhajtozva,
megtisztítja azt midőn kileheli.
Nem azé az érdem aki bűvöl.
Mindig csak azé aki a megbűvölt.
Megsebezni könnyű a varázzsal a Szíveket.
Ne másokra élt násszal üzenjetek!
Tátongó fekélyre balzsamot ne ígérjetek!
Szívetek merészen, Őszintén dobogjon!
Nászra ne hívjon ajkatok,
Ha csak remélve,de tettek nélkül imádkoztatok.
Ne higgyétek hogy amikor haltok nem
Szeretteitekért teszitek !
Mosolyra ajkatok csak akkor fog mozdulni
Ha már tudjátok hogy általatok megérkezett!
Nem kell senkit föltámasztani,
ha Ő maga nem akarja
Csak motyogjátok a fülébe halkan
Bocsáss meg, nem így akartam..........
Időzzetek egy picit vele!
Hívjátok táncba!
Bánatra többé ne nyögjön, s árulók csókjáért ne küszködjön!
Nézzen benneteket tágra nyílt szemmel!
Virrasszon értetek szerelemmel!
Szívet cseréljetek , hogy reggel, midőn a Nap szemetekbe
mártogatja első sugarát, elmehessen....
S térdepeljen hozzá a szívetek amikor távozik!.
Szeretettel!
Évi!
Kommentáld!