SZERESSÉTEK A FEKETE RIGÓT  4

Vacsora után, kissé megnyugodva, elterült az ágyon. Kezdte nyugodtabban érezni magát, sokat oldódott feszültsége, miután mindent kipakolt és Visconti nem tiltakozott, Végigtapogatta feszülő izmait és arra gondolt, milyen jó lenne egy csaj, aki kissé ellazítaná.  De semmi kedve nem volt felöltözni és vadászatra indulni. Bekapcsolta a készüléket és erotikus filmeket keresett, míg nem elaludt.

     Másnap reggel alig múlt nyolc óra, amikor szólt a telefon és a recepcióból értesítették,, hogy várja Visconti úr küldötte. Hirtelen, lazán öltözködött, már nem kellett sugallja a jól nevelt és jó benyomást, keltő úriembert. A lépcsőket kettősével ugorva érkezett le. Várta lenn egy fekete Alfa- Romeo és egy sportos külsejű férfi napszemüveggel. A korát nem tudta megállapítani, de különösebben nem is érdekelte.

      Amint belépett az irodába terített asztal várta. A kis asztalon kávé és whisky, az íróasztalon letakarva két tálcán a reggeli.

- Gondolom te is, akárcsak én, még egyszer mindent átgondoltál az éjjel. Azt mondják az éjszaka nem jó tanácsadó, vagy ezt inkább a haragra mondják? Mindenesetre én nem is adok tanácsokat, csupán kérdéseket teszek fel.

Kényelmesen helyet foglaltak és kávézás közben az üzletember többször lopva ránézett a fiára, és mindinkább úgy tűnt, mintha fiatalabbkori énjét látná. Remo nyugodtan szürcsölte a kávét, időnként belekortyolt a whiskybe is, most ivott ilyent először és várt. 

- Azon gondolkodtam el, hogy akik keletről jönnek, jól meghatározott céllal teszik. Egy szóval nem igyekeznek vissza menni Te hogy vélekedsz erről.

- Őszintén, még nem gondolkoztam róla, mert elég labilis volt a helyzetem

- Fiam, ha ügyes vagy és életre születtél, itt nagyon hamar meggazdagodhatsz. Vannak olyan sztárfoglalkozások, mely hozzásegít. Első sorban a futball Itt is van világraszóló erős csapat, de azt gyermekkorban kell kezdeni. Ahogy végig mérlek, alakodra kinézetteledre könnyen lehetsz modell., akár fotómodell,vagy divatbemutatós. Sok világsztár kezdte igy, Lollobrigida,, Sophia Loren, Renato Salvatori. Ha nekik bejött, te miért ne próbálhatnád meg?

- Tudod, hogy van? Mindenhez pénz kell, ez a nyugati világ! Nem elegek a feltételek, ha nincs mögötted induló tőke, vagy szponzor.

- Az ne aggasszon. S ha mindazok nem jönnének be, nem megvetendő az én vállalkozásom. Igaz, kereskedői, vállalkozó szellemet igényel, de nagy kiterjedésű és abban neked is helyed lesz.

      Remo úgy tett mintha fontolgatná apja javaslatait, de azon tűnődött, mi módon folytassa a tegnap be nem fejezett vallomását. Kutatva figyelte Viscontit és halkan belekezdett.

- Még tartózom egy vallomással .Mérlegelve, az nagyon jó javaslat,hogy itt maradásra szólítasz és majd meggyőződsz, hogy miért? Mint már említettem anyám megnősített, de elvárta továbbra is, hogy az ő selyemfiacskája maradjak., a nagymenő, a jó fej, aki után megfordul mindenki. Végül bunyóba keveredtem. Részletezve, egy alkalommal mikor hazaérkeztem már a kapuból hallottam anyám üvöltését, veszekedett az élettársammal. Az okot nem kérdeztem, csak amikor láttam, az anyám idegállapotát és panaszait, hogy a csaj őt sértegette, lekurvázta, lekentem neki kettőt kétfelől, és anyámmal úgy nekiestünk, hogy a kórházban kötött ki. Ez lett volna valójában a bunyó, amit a tegnap is említettem Szerintem is jogos volt az ítélet és minden azt követő ,egyetlen kivétellel. Az élettársam kórházba került és ott derült ki, hogy más állapotban van. Mivel apró esetlen kis keszeg volt, benntartották terhessége alatt és erősítették. Megszületett a gyermek. Miután kiszabadultam a börtönből vettem tudomást róla , és mielőtt elszöktem volna a városból megnéztem a gyermeknevelő intézetben, mert a volt párom egyedül, minden jövedelem nélkül nem tudta volna  nevelni s úgyis az önkormányzat elvette volna. A gyermek eleven, mint én., fekete, mint én, és tömzsi, mint én, hogy ne dicsekedjek. Az intézetből a gyermekeket ötökbe lehet venni, azért, hogy családban nőjenek fel és az államnak ne kerüljön pénzébe. Na, meg  külföldre viszik,azért fizetni kell. Én amikor megláttam a lurkót, feltett szándékom lett, hogy örökbe veszem, könnyen tehettem,mert nem az én nevemen van.

- Igy alaposan végig hallgatva, azt akarod elhitetni velem, hogy fiatal korom ellenére nagyapa lettem? Szent Szűz Mária! Mindent egyszerre! Ezt ki is kell bírni! – de látszott rajta, hogy repes az örömtől. Mennyire szerette volna a gyermekeket fiatalabb korában. Megfosztották és most egyszerre lett fia és unokája. – Ezt fiam, nagyon meg kell ünnepeljük .-megitták a maradék italt és áttértek a reggeli elfogyasztásához. Csendben, szótlanul reggeliztek

- Elhiszem, hogy a gyermek ügye aggaszt és méltányolom. Mindenben számíthatsz a segítségemre. De ezektől eltérően meg szerettem volna kérdezni, hogy felvennéd-e az én nevemet. A tiédet itt ki sem tudják ejteni.

- Próbálkoztam a nevem fordításával, Kanalas olaszul Pala, míg a kanál Cucchiaio.

- Hát fiam, ezek az enyémhez képest művészi nevek.

- Még gondolkozom. Túl sok lenne minden egyszerre tőled.

- Ahogy vesszük, Szívesen adom és éreztetné a kötődést.

- Hogy hangzana Visconti Rigó, mert a kóterben furcsállták a nevem és úgy szólítottak,mert az közönségesebb és érthetőbb volt.. Zavaró lenne, hogy mindketten ugyanazt a nevet viseljük.

- Ne aggódj, kerek a világ, azt is megszoknák.

  Elkezdődtek az ismerkedések. Visconti büszkén vitte a fiát mindenhová magával.. A széles skálán mozgó ismerősök és különösen a leány sereg, akik jó partit láttak benne, kéjelegve kisérték Rigó minden mozdulatát. Megfontolt volt a viselkedése, a nőkkel szembe figyelmes, előzékeny volt, majd arányos termete, igazi férfias szépsége hozzájárult röpke kalandjai sikeréhez. Az apja nem fékezte semmiben, szerinte férfi és felnőtt, nem kell különösebben aggódni, csak arra kérte ne vigye túlzásba, mert a mediterránom sok a rossz nő, kéjelegnek, s ha nem vigyáz, megtölthetik kellemetlen betegségekkel. Remo megnyugtatta az áldott jó üzletembert, hogy csak addig lesz zabolátlan, amíg megkapja a fiát.

     Lassan minden rendeződött apa és fia között. Visconti is rájött, hogy őt is csak a hírtelen fellángolás vezérelte, amikor minden hirtelen gazdagodási lehetőséget felajánlott. Különösen a modellkedést vette fontolóra, mert valóban szép, jó alakú modelleket felkarol a filmipar.   Kecsegtető, különösen férfiaknak a pornófilmgyártás, mert szexuálisan kiéli magát. Valóban kiéli. Hamar összeomlik a sok ajzószer használattól, s a végén eltesped, nem megy kellőként a szex, és elhízott sörhasú karikatúrának tartanák vissza. Végül így lett Remo, Cucchiaio Rigó, a Visconti cég reményteljes alkalmazottja. Még mindig Velencében lakott, mert az átköltözést a fia jelenlétéhez kötötte. A „nagyapa” hiába próbálkozott aprólékosabban érdeklődni,Remo csak azt a helyzetképet tudta, az vésődött emlékezetébe, amikor távolról játszani látta a fiát. 

        Sok idő elteltével Visconti észrevette fia mind jobban aggodalmaskodó arcát. Tudta mi  bántja és nem húzta az időt. Egy reggel nem a megszokott soför érkezett Velencébe Rigóért, hanem az apja ült a volán mögött.

- Hello vater! Minek köszönhetem ezt a kitüntetést.?- kérdezte széles vigyorral-

- Hogy minek? Fogózz meg, fiam, most hosszú útra indulunk. Romániába megyünk az unokámért.

- Szívhez szólóbb, ha Transilvániát mondasz.. Én nem megyek végig veled. Vagy Nagyváradon esetleg Kolozsvárott engem kiteszel, és ott megvárlak. Kolozsvárról a Mezőségen át első város Szászrégen. Ott már egyedül is tudsz tájékozódni.Nem hinném, hogy sok változáson ment volna át az óta.

- Ahogy gondolod. Csupán a gyermek nevét írd le, nehogy melléfogjak.. Látod, azért lesz jó, ha te is jössz, beszélni is tudsz a személyzettel, csak emlékszel a gyermek arcvonásaira. Egy szó mint száz, nem teszlek ki sehol.

- A gyermek az anyja után van bejegyezve, és Kurátor Salamonnak hívják. Ő is a mi ábrázatunk, csupán valamennyivel fehérebb a bőre.

   Remot annyi idő után is kísértette a múlt. Semmit sem akart látni és hallani., pedig az Alfa-Romeot sokan megcsodálták .Ki sem szállt a kocsiból , szerencséjére a füst színű üvegen nem lehetett átlátni.. Visconti egy kerek órát töltött, amíg minden iratot kitöltöttek az örökbefogadáshoz. Átadták borítékban a születési bizonyítványt, hogy majd Olaszországban miután kiállítják az újat, a régit letétbe helyezi az ottani gyámhatóságnál. Kapott egy nyugtát, hogy a nemzeti bankba fizessen le háromezer dollárt. Ennyi a gyermek kiviteli díja.

Indultak visszafelé, mert Remo hallani sem akart a további ott maradásról. Azt mondta, hogy hosszú az út lehet máshol is ebédelni,de el innen amilyen gyorsan csak lehet. Közben látta, hogy Salamon elkedvetlenedik, és hullnak a könnyei. Megsimogatta az arcát és megkérdezte mi bántja?  

- Nagyon szeretnék elmenni a református temetőbe. Mondja meg a bácsinak, hogy nagyon fontos.

A felnőttek olaszul beszéltek. Remo nem ült a volánhoz, inkább irányította az apját, hogy merre kanyarodjanak. Mikor beléptek a sírkertbe, a gyerek annyit mondott,hogy a kapuban várják meg, hamar végez.

      Már mesébe illő szóhasználattal, hetedhét országon is túl voltak. Száguldott a fekete csoda kocsi, az Alfa-Romeo , de a benne ülök között még nem oldódott a hangulat . Visconti csak nézte az utat, nem gondolt semmire. Sali is bátortalan volt a két idegen között és Rigó sem találta fel magát.

- Kitől kellett búcsút venned a temetőn

- Kicsi nénitől, aki megszépítette a gyermekkorom.

- Hogy is hívnak? Hogyan szólíthatlak.

- Kurátor Salamon. Mindenki csak Salinak szólított. Ezt a nevet is Kicsi néni adta.

- Hát jól van Sali, most fel kell készülnöd egy teljesen új életre. Végre vége a csoportos, közös életnek, amit egy intézet tud nyújtani.

- Miért gondolja, hogy nekem nem tetszett?

- Majd rájössz, hogy vannak más lehetőségek is az életben. Amikor az ember énközpontú lesz, és minden erejével azon lesz,hogy saját magát megvalósítsa.

     Ez furcsán hangzott. Ilyet eddig még nem hallott, csakis azt, hogy a közösség olyan mint egy nagy család, abban a szeretetnek és megértésnek kell uralkodnia. Elvetni minden egyéni törekvést és kiemelkedést. És most jön ez az idegen, és egészen más beállításról beszél.

- Most olyan furcsaságokat fogsz látni, amiről eddig fogalmad sem volt. Olyan városban fogsz élni, amely a vízre épült. A főutcája a Canale Grande „S” alakban szeli át a várost és hemzsegnek benne a vízibuszok és a gondolák. Ez mind Olaszországban van, Velencében, ahol a mediterrán illatai keverednek a tenger sós párolgásával, és mindezt átszövi a lágyan kellemes olasz dallam.

     Sali egykedvűen hallgatta a férfi áradozását. Eltökélte magában, hogy haza beszél. Szeretettel áradozik, hogy felkeltse érdeklődését a saját otthona iránt. Pedig hiába való minden erőlködés,az ő lelkéből a világ összes vízre épített városa sem tudja feledtetni  a domboldalra épült kis szász várost , a szűk utcáival, ahonnan a központból látható a Görgényi-havasok vonulata,  Nyerges hegy és az ország legöregebb, hétszáz éves tölgyfái. Bárhová kerül, ő ezekhez sosem lesz hűtlen, és számára a szent hely, a református temető mindig kísérteni fogja.

- Ahol ezután lakni fogsz, a Velence szállodavárosa. Tizenöt kilométeren egyebet sem látsz csak a végtelen tengert és a finom homokos napozót. Annyira kedvelt hely, hogy évente hat millió vendég fordul meg itt, Fel tudod fogni Sali, hat millió.

- Igen, felfogom, mert már hetedikes vagyok.- ezt a kis hetykeséget Remo nem értelmezte.- Itt másképpen lesz barátocskám. Itt másképp fognak besorolni. Mindenekelőtt egyszer meg kell tanulnod olaszul és utána tesztelni fognak. A tesztelés függvényében, milyen eredményt érsz el, akként fognak osztályba sorolni. Volt olyan eset is, hogy a gyermek otthon harmadik osztályba járt, de a teszt eredményeként az ötödik osztályba írták, mert a felkészültsége folytán annak felelt meg.

    Elérkezett a várva várt pillanat, Visconti előkészítette az apartmant az új családjának.. Az épület első emeletét jelölte ki tengerre néző ablakokkal, keleti irányba. A lakosztály két hálófülkéből, egy nagy nappali társalgóból és egy vendégszobából állt, mindenik természetesen külön mellékhelyiséggel.. Felajánlotta fiának, hogy intézkedni fog egy nevelőnő alkalmazásáról, aki a gyerekkel foglalkozik, hogy minél hamarabb haladjon a nyelv elsajátításában. Remo figyelmébe ajánlotta, hogy az ráér később is, egyelőre ő szeretne foglalkozni a fiával, amíg magához édesíti.

    Visconti nem erőltetett semmit, belemerült a munkába és időnként gyönyörködött vérrokonaiban, akik láthatólag vele együtt egy kaptafára gyártódtak, már ami a fizikai megjelenést illeti. A fiával, mint munkaerővel meg volt elégedve, szorgalmas volt és nagyvonalú, igazi üzletember reménység. Az unokáért még ráér töprengeni. Egyelőre tanuljon, hogy taníttathassa. Remo és Sali között is mind jobban enyhült a hangulat. A gyermeknek szívet melengető volt, amint látta, hogy mennyire kedvében jár. Sok helyre elviszi, igyekszik mindent bemutatni, és fokozni az érdeklődését. Gondolán végigsétáltak a Canale de Granden, elsétáltak a Szent Márk térre, mely állandóan tele van szemtelenül szelíd galambokkal. Megnézték a Dózsé palotát, és olyan behatóan ismertette Velence történetét, mintha itt született volna. Salamon azon tűnődött, de sosem kérdezte meg, honnan tud ilyen tökéletesen magyarul.

      Egy csendes vasárnapi reggelen Remo furcsa dologra ébredt. Kellemes gyermekhang áradt be a nappali felől és mintha a múltból szárnyalt volna a dal: „Kék szivárvány koszorúzza az eget” Kiugrott az ágyból, hátracsapta az ajtót és akkor látta, hogy Sali a terasz párkányára könyökölve bámulja a tengert és énekel.

-          Honnan tudod ezt a nótát – rivallt rá, de aztán megbánta, hogy esetleg ráijeszt a gyermekre.. Az megfordult és derűs mosoly áradt szét az arcán és ártatlan szelídség sugárzott belőle.

-          Ezt a Kicsi néni tanította nagyon rég.- Remo elmerengett, hisz ezt énekelte nagyon gyakran Gyöngyi. Eleinte mosolygott rajta, de aztán fokozatosan kezdett tudatára ébredni, mekkora bánat szoríthatja a szívét. Egész eddigi élete bujdosás volt a világ elől és önmaga elől is.Mekkora hatalmas szív, milyen nemes lélek van beszorúlva abban az irdatlan testben.

-          Mond meg végre, ki az a Kicsi néni.

-          Nagyon későre tudtam meg, pedig nagyon szerettem. Sokat foglalkozott velem, állandóan dugva találkoztunk az intézetben Másképp nem szólíthattam, mert csak úgy ismertem és vártam naponta, hetente, mikor jött. És miután nem tudott jönni sokáig, miután eltemették tudtam meg, hogy a Kicsi néni Kurátor Gyöngyi volt , az én édesanyám.

-          Gyöngyi meghalt? – Remo ezt olyan furcsán bánatos hangon kérdezte, hogy ö is megíjedt saját hangjától.

-          Igen. De téged miért hat meg ennyire. Nem ismerhetted az én édesanyámat.

-          Erről majd még beszélünk – mondta Remo és visszament a hálófülkéjébe.

Csak ült az ágyon, aztán kis idő múlva hanyattfeküdt, a párnát magasan a feje alá tette és behunyt szemmel gondolkozott. Lepergett előtte minden. Már hiábavaló volt minden utólagos megbánás. Belátta, hogy anyámasszony katonája volt,őt irányították, nem volt benne semmi férfias akaraterő. De erre többet nem is akar gondolni. És nem is fog! Képzeletében előtte állt az összetöpörödött kis púpos, amint verés után fekszik a földön. Felidéződtek az első napok, amikor csak a kíváncsiság hajtotta, hogy milyen lesz vele a szex. Sosem vette később sem komolyan. Úgy kezelte, mint egy megtűrt bútort a lakásban. A finom lelkivilágára is csak most döbbent rá, amikor ez a gyermek, közös gyermekük emlékezik rá. Marcangolta a lelkiismeret, hogy nincs az a büntetés, amely egyenlítené az ö aljasságát és mindent, amit elkövetett ellene. Ezek szerint a temetőben tőle búcsúzott a fia Rendkívüli anya lehetett, ha titokban is, minden áldozatra képes volt a fiáért. Meghatottságában könnyet törölt ki a szeméből, nem szeretett volna elérzékenyülni a gyermek előtt. Kijött a hálófülkéből és dörzsölgette a szemét, mintha akkor ébredt volna Salamon már felöltözve ült saját fotelében és egy reggeli gyermekműsort nézett valamelyik adón. Remo bement a fürdőbe, zuhanyozott, borotválkozott és frissen széles mosollyal lépett be a nappaliba.

-          Mondd Sali, reggeli után szeretnél-e gondolán sétálni a Canale Granden.?

-          Ha már a terv megszületett, uram, miért ne?

Beültek a gondolába. Remo nem igényelt gitárost, csupán kifizette a sétahajózást a csatorna teljes hosszában. Lassan haladtak, mint a sétálók. Mellettük vízibusz húzott el, távolabb szerelmes párok enyelegtek gitárzene kíséret mellett.  Felettük a kék ég és körülöttük a csoda szép Velence.

-          Mondanál néhány szót az édesanyádról? Persze, ha nem fájdalmas, vagy megterhelő.

-          Mindig szeretek róla beszélni, mert életében nem tudtuk kiélni az anya és fia kapcsolatát. Nekem mindig a „kicsi néni” volt. A Sali nevet is ő adta nekem. Annyira varázslatosan tudta kiejteni. Olyan jó volt vele lenni. Sokat mesélt és mindig dugva hozott csokoládét, vagy valami édességet és a többiek irigyelték. Most annyi idő után, mikor már tudom a valóságot, foglalkoztat a kérdés, hogy abba a meggyötört testbe, hol fért el az a hatalmas szív és lélek?

-          Beszélt valaha neked az édesapádról?

-          Nem. Azt, hogy ő az édesanyám, csak halála után tudtam meg az áldott jó Hannától, aki mint később kiderült mindenre segítségünkre volt, hogy találkozhassunk.

Remo gondokba merülten figyelte és hallgatta Salamon áradozásait az édesanyjáról, viszont nagyon sarkallta a gondolat, hogy ebbe a miliőbe mi módon lépjen be ő. Hogyan adja tudtára a gyermeknek, amit még nem tud? Vajon sokkos lesz-e a hír? És a gondola haladt. Cuppogtak a lapátok a vízben, csendben nézelődtek. Remo némi torokköszörülés után csak bátorságot vett.

-          A tegnap furcsának tűnt neked, hogy az édesanyád halála meglepetésként hatott rám, és azt mondtad, nem ismerhettem. De igen, ismertem, és sajnos ez a keret ahol vagyunk nem a legmegfelelőbb, de nem tudom tovább elhallgatni és szeretném, ha megértenéd, én vagyok a te nemző apád.. Nem mondom, hogy édesapád, mert sosem voltam melletted, mellettetek, de annak is meg van a maga szomorú története. – Elhallgatott, várta a hatást. Salamon elkomolyodott, nem nézett Remora, lehajtott fejjel suttogta, hogy haza szeretne menn

Otthon szó nélkül bevonult hálófülkéjébe és becsukta az ajtót maga után, jelezve, hogy egyedül szeretne maradni. Lefeküdt és zúgott a feje, úgy érezte nagy nyomás nehezedik rá. Még mit tartogat az élet? Mit kell, megemésszen fiatal lelke? Sokat forgolódott, míg végül a lelki trauma álomba ringatta. És álmodott. Otthon járt a kis hegyvidéki szász városban. Állt a főtéren és csodálta amint a Nyerges-hegy felől szivárvány képződik, átível a Mezőség felé, és mindegyre mélyülnek színei. Aztán a szivárvány túlsó oldalán a ködös felhők között megjelenik az édesanyja képe. Olyan csodálatos, olyan fiatal, mint azon a konfirmáló képen. És nem szól, csak mosolyog, derűs, bíztató mosollyal. Elindult feléje, már-már rohanni akart, de mindegyre botladozott, és akkor Gyöngyi aggodva nézte, és megállásra intette. Ne közeledjen feléje! Ne bújjon át a szivárvány alatt!  Forduljon hátra! Mikor megfordult háta mögött hullámzott a tenger és abból, mint bástya emelkedett ki Remo és nyújtotta a kezét. Mindkettőnek a kinyújtott keze közeledett egymáshoz, de az ő feje felett már nem ért össze. Aztán halványodni kezdett az anyja képe, már csak a mosoly maradt,de halványult a szivárvány is míg nem eltűnt és csak ketten maradtak az apjával.

 Felriadt álmából. Késő délután volt és a lakásban néma csend. Kíváncsiságból benyitott az apja hálójába. Aludt. Leült az ágy szélére és nézte a csendes nyugodt, mély lélegzetvételt.

-          Mi van, történt valami?- ébredt fel Remo

-          Nem. Már nem történhet semmi. Csak olyan furcsát álmodtam, és azért jöttem be.

-          - Semmi baj kis bajnok. Gyere, feküdj mellén, hiszen nagy nap a mai. Tudod, még sok mindent kell elmondanom. Legfőképpen azt, hogyan és miért lettem fekete Rigó.. Állandóan kísért a múlt. De biztos tanultál Adyról, ha már hetedikes vagy. Egyik versében azt írja:” Ne vádoljunk senkit a múltért, a vád már úgyis hasztalan”

-          - Kérlek hallgass meg engem is – mondta Sali, amint elnyúlt apja mellett és annak izmos karjára tette a fejét. – Nem szeretnék senkinek a múltjában kotorászni. Nem is érdekel. De ha már idézetekkel színezzük beszédünket az Internacionáléban azt énekeltük” a múltat végképp eltörölni” „semmik vagyunk, minden leszünk” és „ ez a harc lesz a végső”, hát úgy legyen! Én örvendek, hogy a Sors így összehozott bennünket .Minden úgy történt, akár egy mesében. Amiből felébred az ember. Nekem van egy aggodalmam. Én megfogadtam az anyám sírjánál, hogy minden évben a halottak napján a világvégéről is oda megyek és virágba öltöztetem a sírját, és gyertyákal fogom telerakni, hogy tündököljön.

-          Ne aggódj – szolt közbe Remo  -  az meg lesz és én is veled megyek.

-          Arra gondoltam, hogy szófogadó fiad leszek. Hallgatni fogok minden tanácsodra, és addig tanulok amíg ti jónak látjátok. De a végén, amikor már megállok a saját lábamon, haza megyek Erdélybe. Édesanyám mondta egy alkalommal, hogy van egy bibliai történet, amikor Jézus azt mondja a tanítványainak:” Én most elmegyek az én Atyámhoz, hogy helyet készítsek nektek az Ő házában” Én is azt szeretném. Én szeretnék lenni az előhírnök, aki harsognám mindenkinek” Emberek! Megtaláltam az édesapámat! ITT VAN, UTÁNAM JÖN. EMBEREK! SZERESSÉTEK A FEKETE RIGÓT!

Ehhez már nem volt mit fűzni. Ott feküdtek az alkonyi csendben. Csak azt észlelték, hogy halkan, puha macska léptekkel lopakodik az est. De őket nem zavarta. Az ő szívükben a hajnal bontogatta a szárnyait, és a remény, hogy majd a szivárvány visszavezeti őket a mesés Erdélybe.