Szeretettel köszöntelek a Elfelejtett dallamok-derűs-komoly pillanatok oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Elfelejtett dallamok - derűs - komoly pillanatok vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Elfelejtett dallamok-derűs-komoly pillanatok oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Elfelejtett dallamok - derűs - komoly pillanatok vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Elfelejtett dallamok-derűs-komoly pillanatok oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Elfelejtett dallamok - derűs - komoly pillanatok vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Elfelejtett dallamok-derűs-komoly pillanatok oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Elfelejtett dallamok - derűs - komoly pillanatok vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
13 éve | [Törölt felhasználó] | 3 hozzászólás
augusztus 23rd, 2011 Posted in Szabó Julianna | No Comments »
Nagyon kellemetlen volt számomra írónak, hogy a saját
írásaimat sem merem felolvasni. Sokszor meg is kérdezték, hogy miért
nem, de én mindig kitértem a válasz elől. Nem mertem bevallani, hogy
igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a nők bátrabbak, mint a
férfiak! Tudtam, hogy már régen rendbe kellett volna tetetnem a
fogaimat.
Szégyen, nem szégyen? Én gyáva vagyok! Legalább is a múlt hónapig.
Akkor történt, hogy az egyik írónő, bemutatta a lányát, aki fogorvos.
Nagyon színpatikus volt. Kedves, mosolygó, és rögtön észrevette foghíjas
számat! Sokat beszélgettünk hármasban. Jól éreztük magunkat.
Azóta már tudom, hogy nem véletlenül, elmesélt egy történetet egy
„barátjáról” aki mint én már régóta egedül élt. Óriási szívénél, csak a
kisebbségi érzése volt nagyobb! Kiderült, hogy azért mert, gyáva volt
rendbe tetetni a fogait. Inkább szenvedett! A nőket elkerülte. Szerinte,
úgysem kellene senkinek. Aztán ismerősöm lánya, vagyis a mesélőm,
rábeszélte, hogy menjen el hozzá. Megígérte, hogy nem fog fájni. De egy
ilyen jóképű férfinek nem szabad így elhanyagolnia magát. Szégyellte
bevallani, hogy fél. Így történt, hogy elment.
Azóta az önbizalma visszatért. Mer bárkivel beszélgetni.
Sőt két évvel ezelőtt történt, hogy megismerkedett egy csinos kis
hölggyel, és még abban az évben megnősült. Most született kisbabájuk.
Ez után a történet után megkérdezte, hogy én is gyáva vagyok?
Én tiltakoztam. – Én nem vagyok gyáva! Időpontot egyeztettünk, és
elmentem. Három nappal ezelőtt elkészült a protézisem. Nagyon furcsa
volt, de tetszettem magamnak. Mondta, hogy kicsit nehéz lesz megszoknom,
de megéri, hogy visszanyerjem az önbizalmamat. Egész nap nem vettem ki a
számból, bár milyen kellemetlen volt.
Este az éjjeliszekrényemre tettem. Elkezdtem olvasni. Egyszer csak
azt vettem észre, hogy blöki a kutyám, hirtelen felugrik, és lekapja a
protézist. Ráüvöltöttem, erre bekapta. Elkezdtem neki könyörögni, hogy
köpje ki. De minden hiába volt. Így volt fogam, nincs fogam. Mindössze
egy napig. Azt sem tudtam, hogy mit tegyek? Tegnap visszamentem a
doktornőhöz. Elmeséltem neki, hogy, hogy jártam. Láttam rajta, hogy
sajnál, de uralkodnia kell önmagán, hogy el ne nevesse magát. – Most mit
tegyünk? Kérdezte. -. Én ezt nem tudom figyelembe venni, bármennyire
sajnálom. Tudom, hogy nem olcsó, annyit tudok tenni, hogy majd
részletben megadja az árát. Ha így megfelel, akkor el is kezdhetjük.
Veszünk egy új mintát. Rendben van? Kérdezte. – Igen. Válaszoltam.
Elkészítette a mintát, és kiszólt az asszisztensnőnek a másik szobába.
Aki azonnal bejött, de nem egyedül. A doktornő vőlegénye is vele jött. –
Nem lett jó a fogsor? Kérdezte. A doktornő elmesélte, hogy, hogy
jártam. És közben átnyújtotta a mintát az asszisztensnőnek, hogy tegye
be a szárítóba.
Így ő is hallotta, amit a doktornő mondott. Kitört belőle a nevetés, ami
átragadt a vőlegényre is, végül a doktornőből is kitört az egész idő
alatt visszafojtott nevetés. Csak én nem tudtam nevetni.
Egyszer csak egy csattanás. Az asszisztensnő, a nagy nevetéstől elejtette a mintát, ami lapityára törött!
Nem tudtam, hogy mit tegyek. Felálljak a székből és elmenjek, és
soha többé ne csináltassak protézist? Vagy mit tegyek? Nem tudtam.
De ekkor csoda történt! A doktornő vőlegénye megszólalt.
– Azért jöttem ilyen váratlanul, mert nem tudtam várni estig. Képzeld
nyertem hárommillió forintot. Öntől pedig bocsánatot kérek.
Nem önt nevettem ki! Ez az egész történet volt vicces.
Nekem pedig nagyon jó kedvem van. Ugye megérti?
Tudja mit? Állom a cekket!
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!