NYÁRON NAGYAPÓNÁL
Eljött a nyár,szép az idő,
Tombol a kánikula.
Az udvaron négyen vagyunk,
Nagyszülők s két unoka.
Az égen nincs egy felhő sem,
Forrón süt a nyári nap..
Apó ötlete nagyszerű
Aki jó lesz élményt kap.
Az udvarra kihozott
Egy hatalmas tekenőt,
Mit gyermekkorától őríz,
Abban fürösztötték őt.
Teletölti langyos vizzel,
Hogy testnek kellemes legyen.
Persze csak két személyre szól
Nem férnénk bele négyen.
Csakis ránk számított,
Hogy örömünk legyen
És pancsoljunk,lubickoljunk
Akár a strand vizében.
Bennünk tombolt a vídámság,
Messze elkerült a hála,
Úgy pancsoltunk,lubickoltunk,
Vizes lett az ő ruhája.
Látszott rajta,hogy ideges,
De nem szólt ránk dúrván.
"E teknőt ezután is őrzöm
Épen,magamnak,kis unokám."
Ezzel végződött volna
Az udvari nagy kaland,
"Ha nagy leszek megőrzöm
Ezt a teknőt magamnak"
Ahogy ezt én kimondottam
A másik hetyke unoka
Begerjedt és dúrcásan
A teknőt felborította.
Hogy aztán ne kerekedjen
Senki ellenszenvére,
Nagyapó a nagy tekenőt
Eltette a helyére.
Ezzel fejeződött vígan
A nyári nagy strandolás,
Együtt nevettünk mindnyájan
Nagyszülők és unokák.
Kommentáld!