Till Eulenspiegel egyszer elvetődött Erfurtba, egy kis német városkába. Erfurt híres volt egyeteméről. Egy ilyen városban, gondolta Till, az lesz a legjobb móka, ha ő is tudós professzornak adja ki magát.

Ki is szegezett az egyetem kapujára egy felhívást, hogy ő, több egyetem híres díszdoktora, még az állatokat is megtanítja írni-olvasni. Csakhogy az egyetem igazi professzorai jól tudták ám, hogy kicsoda-micsoda az a Till Eulenspiegel!

Összedugták hát a fejüket a mókás kedvű professzorok, és azt sütötték ki, hogy egy szamarat bíznak Tillre, azt tanítsa meg írni-olvasni, ha tudja.

Till örömmel elvállalta, csak azt kötötte ki, hogy bizony időbe telik ám, amíg egy ilyen csökönyös állattal zöldágra vergődik. Húsz évet alkudott ki Till Eulenspiegel, hogy a szamarat írni-olvasni megtanítsa.

Ötszáz aranyért vállalta el a csacsi oktatását, néhány aranyat rögtön föl is vett előlegként.
A Toronyhoz címzett vendégfogadó szobáihoz istálló is járt, így hát itt szállt meg Till koma növendékével, a szamárral.

Szerzett egy nagy könyvet Till, és azt tette a csacsi elé a jászolba. A könyv lapjai közé meg zabot szórt, ami tudvalevő, hogy a fülesek kedvenc csemegéje. Persze, hogy azonnal észrevette a zabot! Alighogy felhabzsolta, a könyv lapjait kezdte ide-oda lökdösni-böködni az orrával. De amikor már egyetlen zabszemet sem talált, hiába lapozott ide-oda a könyvben, kétségbeesetten ordítozta: I-Á! I-Á! ( Még csak véletlenül sem azt, hogy  Á-I, Á-I!)

Amikor úgy döntött Till, hogy már eléggé előrehaladt a csacsi a tanulmányaiban, beállított az egyetem tudós rektorához.

- Szeretném, ha meghallgatná a tanítványomat, rektor uram. Igaz, hogy csökönyös ez a szamár, néha bizony nem könnyű az oktatása, de azért valamire mégis csak vitte már. Néhány betűt kitartó, szorgos munkával sikerült belevernem a fejébe!

Till ezután néhány napig böjtölésre fogta a szamarat. És amikor megjelentek az egyetem tudós professzorai, a rektorral az élükön, a szamár elé odatette a jászolba a nagy könyvet, amiből a zabot szokta enni. Az pedig éhesen forgatta ide-oda az orrával a lapokat, nagy serényen, de persze nem talált köztük egyetlen szem zabot sem! Dühösen és felháborodva ordítozta: I-Á! I-Á!

- Látja, kedves rektor uram - mutatott büszkén Till Eulenspiegel a tanítványára - , az I-t és az Á-t már pontosan ki tudja ejteni! Remélem, kezdetnek ennyivel is megelégszik?

- Kezdetnek természetesen elegendő - nevetett a rektor és az egyetem tudós professzorai Till csalafintaságán.

Az pedig még azon az éjszakán továbbállt Erfurtból, hogy más városokban újabb huncutságokkal tegye még híresebbé a nevét!

/Átdolgozta: Végh György/