Napéjegyenlőségnek (latinul aequinoctium[1]) nevezzük azt, amikor egy égitest mindkét féltekéjén a nappal és az éjszaka hossza megegyezik: ekkor a Nap 90° magasan delel az Egyenlítő felett, így a nappal és az éjszaka ezeken a napokon mindenhol ugyanannyi ideig tart.

A Földön a márciusi napéjegyenlőség napja általában március 21. (illetve március 20., ritkán március 19., a naptárrendszer és a Föld mozgásának eltérései miatt). A XXI. században 2011 volt az utolsó olyan év, amikor március 21-én következett be ez az időpont, innentől a század végéig mindig korábban lesz.[2] 2011-ben ugyanis még március 21-ére esett a csillagászati tavasz kezdete, de mivel 2012 szökőév volt, ezért ebben az évben 20-án reggel következett be. Ezt követően, mivel 365 napos évek jönnek, a napéjegyenlőség időpontja ismét egyre későbbre tolódik, de 2015-ben is még március 20-ára esik, nem sokkal éjfél előtt köszönt be a csillagászati tavasz. Ezután, mielőtt még újra elérné 21-ét, ismét szökőév jön, ezért 2016-ban a napéjegyenlőség március 20-án reggelre kerül vissza. A négyévenkénti 45 perces csúszás azt eredményezi, hogy 2012-től 2047-ig minden évben – közép-európai idő szerint – március 20-ára, 2048-ban viszont már 19-ére esik a jeles nap. Mivel a 2100-as esztendőben kimarad az egyébként négyévenként esedékes szökőnap, ezzel 1 napot előrefelé mozdul el a folyamat, és 2102-ben már ismét 21-én következik be a természet újjászületésének e fontos szimbóluma.

Az északi félgömbön tavaszi napéjegyenlőségnek, a délin őszi napéjegyenlőségnek nevezik. A két féltekén ez a csillagászati tavasz, illetve a csillagászati ősz kezdete is egyben.

Az időnként előforduló eltérés a naptári és csillagászati számítás között abból adódik, hogy a római katolikus egyház annak érdekében, hogy a húsvét időpontját egyszerűbben meg lehessen határozni, a napéjegyenlőség időpontját mindig március 21-ére teszi.

A szeptemberi napéjegyenlőség napja szeptember 22. (illetve szeptember 23.). Az északi féltekén őszi napéjegyenlőségnek, a délin tavaszi napéjegyenlőségnek nevezik. A két félgömbön ez a csillagászati ősz, illetve a csillagászati tavasz kezdete is egyben.

forrás:A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Érdekességképp
megemlíthető, hogy a Föld tengelyének iránya – ami az Egyenlítő helyzetét is befolyásolja
– a precesszió következtében a csillagos égi háttérhez képest nem állandó
(kúppalástot ír le), így a tropikus év hossza nem egyezik meg azzal az
időtartammal, ami a Föld egy teljes Nap körüli keringéséhez szükséges. (Ez
utóbbi a sziderikus év, hossza 365 nap 6 óra 9 perc 9 másodperc.) Ha azonban
naptárunk alapja a sziderikus év lenne, azzal a bonyodalommal néznénk szembe,
hogy az évszakok „körbejárnak” az év hónapjain, körülbelül 2150 évenként egy
hónapot elmozdulva. Így 13 ezer év múlva nálunk januárban lenne a legnagyobb
nyári meleg, júliusban pedig a legnagyobb téli hideg. (A déli féltekén
természetesen fordítva.)

forrás.internet