MENEKÜLÉS VIHAR ELŐL 5

       Később megfigyeltem, hogy nagyanyám szinte ereklyeként őrzi a János ott maradt használati tárgyait. Mint egy „szent” sarokban ki van függesztve János fiatalkori képe és előtte egy polcon borotva, pamacs, borotválkozó alumínium tálacska, egy üveg pacsuli, egy bicska és egy sörnyitó.

-   Nagyi, miért szükséges, hogy ezeket őrizgesd s még a port is letisztítod időnként.?

-  Mert azok emlékek, gyermekem. Amikor Jánosom azokat használta, mellettem volt és boldogan éltünk. Vagy legalábbis úgy tűnt. Amíg nem lépett színre a szuka, addig jó volt. Elgondolhatod nyolc gyermeket világra hozni, kellett szerelem és kitartás is. Ezek mind az én Jánosomra emlékeztetnek.

-  De nem haragszol rá? Nem gyűlölted meg?

-  Én csak azt őrzöm, ami a békés időket eleveníti.

-  Nem próbáltál üzenni neki, megkeresni esetleg visszahívni?

-  Nem. Vállaltam minden megpróbáltatást, de nem akartam megalázni magam. Az én anyám Aradon úri házaknál volt fennforgó, az apám uraknak muzsikált. Én nem szemétdombon nőttem fel, hogy másszak utána. De ő megtette!

-  Valóban?

-  Bizony! Eljött a főúton a Maros hídig és onnan üzent, hogy itt van, és látni szeretne. De én is üzentem, hogy annyi idő után a pofáját is elfelejtettem. Há nem gondolt arra, hogy a kurvának mindig kemény farok kell. Van egy jó, találó román mondás, melynek az értelme az, hogy akár dugsz, akár nem, a farok ideje lejár. Ő erre nem gondolt. Rohant a szuka után, mert nem kellett gondja legyen a kölykeire és a megélhetésre. Az a ribanc lopott annyit, hogy egy ideig jó módban legyenek.  Megüzentem neki, hogy a kölykei közül egy sem olyan léha, meggondolatlan, mint ő, hála Istennek. Igaz sokat könyörögtem értük Istennek, hogy segítsem meg és legyen gondja ránk. Aztán ő a gyenge sütnivalójával nem bírta felfogni, hogy az asszonynak, pláné, ha kurva is a legkönnyebb, mert csak szétveti a lábát és tartja, korától függetlenül. De az olyan puli, mint ő, ha már nem bírja irammal, már nem kell. Miért szenvedje egy vénember nyálas lihegését, mikor a pénzéért vesz magának, lefizet sokkal fiatalabbat. Nem Jánosom, én őrzöm az emléked, amíg itt voltál, de te már nem kellesz

-  És aztán mi lett tovább?

-  Semmi. Soha többet nem hallottam róla. De nekem egyébként is sok bajom volt, nekem már időm sem volt, s nem is hiányzott a szerelmi élet..

Elgondolkoztam és lélekben annyira közel éreztem magam nagyanyámhoz. Megsimogattam valamikor hollófekete, de már őszülő haját, és úgy bújtam hozzá, mint madárfióka az anyja szárnyaihoz. Sokáig ültünk így egymást simogatva, aztán megígérte, hogy amíg itt leszek, főz nekem igazi cigány ételeket. Mert náluk nem ment veszendőbe, nemzedékről nemzedékre maradt és alakult az aktualizálódó cigány recept. Mindenekelőtt a cigánykenyér, a vakarcs, sokat hallottam, anyám is emlegette, hogy a nagyanyja még sütött, de aztán elmaradozott. Fel sem tudtam fogni, hogy mi az. Most már következtetek, hogy van valamennyi zsidós is benne, mert hasonlít a pászkához. Összekeverik a lisztet kevés zsírral és tejjel, szódabikarbónát adnak hozzá. Amikor jó sűrű tenyér nagyságú lángosokat ujjnyi vastagra nyújtják és a kályha plattján mind két oldalán, megsütik. Valamikor az ünnepi ételhez készült, vagy ha időközben sütötték sűrű lecsót tettek rá. Cicu szerint a cigány ételek nagyon fűszeresek és csípősek. Zsírosan főznek, szinte minden receptjük húsos. Vannak tipikus cigány ételek, ilyen például az ürgepörkölt., vagy a disznó malactartójából készült tokány. Ezeket nudlival, vagy tarhonyával körítik. A cigány nudli is különbözik a nokedlitől. A felvert tojást liszttel sűrítik, kevés sót adnak hozzá és szódabikarbónát, majd lobogó vízbe lapítóról kanállal, vagy villával szaggatják be. Mikor megfőtt tálba szedve erre locsolják a zsíros zaftot. A cigányok nem használják a rizst. A töltött káposztánál megfonnyasztják a hagymát, paprikaport adnak hozzá és az apró darabokra vágott húst is kevés ideig benne hagyják. Miután kihűlt hozzáadják a kukoricadarát, összedolgozzák, és ezzel töltik a leveleket, ökölnyi nagyságura. Belerakják az edénybe, a tetejére feldarabolt tyúkot tesznek, és úgy főzik lassú tűznél.

         Érdekelt a paptól kapott könyv, amelyről azt mondta, hogy a cigányok eredetével foglalkozott. Elcsodálkoztam, mennyire értelmesen emlékezett az olvasottakra. Sok romantikus elképzelés élt. Olyan hiedelmek is voltak, hogy a fáraó népeként Egyiptomból származnak. Ennek viszont ellentmond egy alapvetőbb kutatás, amely szerint a szubtrópusi India észak-nyugati területéről Pandzsából származnak. Ők voltak az utolsó vándor nép, mely lezárta az Ázsiából a nyugat felé történő vándorlást. Sosem volt összetartó államalapító nép, csupán csoportosan éltek, de nem igyekeztek, hogy királyuk, vezetőik legyenek. Csoportosan elmaradoztak, egy része Perzsiában, majd Egyiptomban. Törökországon keresztül jutottak a Balkánra és onnan széledtek szét Európában, legnagyobb részük a két román fejedelemségben vegyült a néppel. Itt olyan elnyomatásban éltek, hogy a két vajdaság egyesítéséig rabszolgaként dolgoztatták, adták- vették őket. Az első román fejedelem, Cuza vajda szabadította fel a rabszolgaság alól a tizenkilencedik században. Romániában négy csoportra tagolódnak,gáborok, sátorosok, muzsikusok és házi cigányok, míg Magyarországon három tömörülés, a romungnák, ezek a magyar cigányok, vannak még az oláh cigányok és a muzsikusok.

          Nem volt kialakult istenhitük, vallásuk, mindig a befogadó ország hitéhez alkalmazkodtak. Idők folyamán a kereszténység elsajátításával a Karácsony lett az egyetlen jelentős ünnepük. Ezt főünnepként tisztelték és tartották meg. Ez alkalommal bármilyen szétszórtságból is összegyűlt a nagycsalád, a házigazda, vagy a legidősebb áldást mond, megköszöni Istennek, hogy ezt a napot egészségben megérték. Utána a muzsikus cigányok kántálni mennek a rokonsághoz, ahol itallal és kaláccsal kínálják meg őket. Ami még jellemző és csak az ő szokásuk, a virrasztóban a résztvevőket túróval és pálinkával kínálják. Idővel a különböző felekezetek eléggé lenézően viselkedtek velük és próbálták kiszorítani soraikból. Nagyon érzékeny nép, de befogadást nyert a nagy szekták soraiban. Nagy részük adventista, pünkösdista, vagy baptista. A Jehova tanúi csak olyanokat fogadtak, akik nem analfabéták, mert náluk tanulmányozni kell a Bibliát, és megjelenése kell legyen,hogy meggyőző munkát vállalhasson.

          Amíg ezeket magyarázta Cicu, behallatszott az ablak alól az utcáról Fetyók Izidór és a felesége, Lina beszélgetése.

-  Te, -mondta Lina  - ha már a gádzsó fizetett, kellene, adj valamennyi pínzt, hogy vegyek egy darabka kolbászt, mert egy hete  nem járt hús a számba.

-  Hülye vagy? Hát az én faszom karalábé?

Rövid idő után érkezett nagy hanggal Lepcsák Tibi. Az orvosnál volt, mert dagad a farka, és fehér lé folyik belőle.. Nézte az orvos, és azt mondta, te tilósba jártál meggondolatlanul. Ez trippel! „Drága doktor úr! Guvadjon ki a szemem, ha nem az igazat mondom. Az asszony kimosta a finom gatyámat és két napja csak a csepűgatya van rajtam, az súrolta és attól ilyen dagadt és folyós! „ Ne ámíts engem, te legény .Azt akarod, hogy bevegyem?” „ Nem bánom, doki, de csak óvatosan, mert érzékeny.”

      Cicu még egy dolgot szeretett volna kipakolni nekem, ha már így összejöttünk és nem zavart senki. Elmondása szerint mindig is fúrta a begyét az apám kiléte. Teljesen homály fedi  a múltját, és ő sem tud, vagy nem akar senkinek beszélni róla. Nagyanyám minden lehetőséget, feltételezést meg kártyavetést kihasználva, kihozta, hogy apám nem cigány, vagy ha az, akkor csak félig. Elképzelése szerint, mivel a keresztlevelében Torda van beírva, ott született. Az anyja lehetett útszéli, vagy kupleráji kurva, esetleg cigánylány. Az apja vagy egy jóképű mindenfaló sofőr, esetleg egy jóvágású selyemfiú, aki a bordélyban tanult szerelmeskedni.. Felcsinálta valaki, azért olyan szép, mert a bitangok, vagy fattyak, nem tudom, hogy szokás mondani, mindig csodaszépek. Hogy ne rontsa az üzletét, ott hagyta a kórházban és elszökött. Ez márciusban történhetett és Tordán volt és ötödikén, A kórház jóvoltából így lett Turdean Olivér. Ezt persze egyedül sütötte ki, de szerinte így igaz. Ki is merne vele ellenkezni és miért. Ha őt megnyugtatja, ám legyen. Sosem beszéltük ennyire jól ki magunkat. Őt is megnyugtatta, hogy mindent kiadott magából. Lassan közeledett a hazatérésem napja. Cicu kikísért az állomásra a délutáni vonathoz, és amíg vártuk a vonat érkezését széles mosollyal belekezdett egy újabb történetbe.

-  Jaj, lelkem egy dolgot el kell mondjak neked, ami az apámmal történt. Azt már említettem, hogy Aradon jó nevű muzsikus volt, Dankó Pistával sorolták egy rangban. Szép szál csinos legény volt Király, s már fiatalon saját bandát szervezett. Jó hírű cigányzenekar.  A cimbalmosa fiatalon nősült, s bizony Királynak megtetszett a menyecske. El is ment suttyomban s megborította, de a lelkiismerete állandóan mocorgott. Mikor csak ketten próbáltak, szólt is a barátjának: „ Te Zsiga, én jártam az asszonyodnál” „ Sebaj, a bandában marad” jött a válasz. „ Én adtam a feleségednek ötven forintot” „ Az is a bandában marad” Gondolkozik Király s kis idő múlva, mondja „ Te Zsiga, én lapostetűt kaptam az asszonyodtól” „Mit vártál ötven forintért, szentjánosbogarat?”

Olyan jól mulatott Cicu ezen, hogy amikor felültem a vonatra és néztem ki az ablakon, még akkor is rázkódott a nevetéstől. Megjelentek arcán a gödröcskék, és a délutáni nap megcsillantotta a fekete haja közé vegyült ezüst szálakat. Olyan szép volt, igazi cigányszépség nagyanyám. Akkor láttam utoljára

         A vonaton nem volt zsúfoltság és tolongás. Beültem egy fülkébe, ahol egy cigányasszony ült a három- négy év körüli lányával. Érződött az elhanyagolt, mosdatlan koszos ,cigányszag, s hírtelen az jutott eszembe, azt is nagyanyám mesélte, hogy kiutalást kapott egy cigány házaspár egy panel apartmanra. Miután beköltöztek eljött látogatóba a srác barátja, és ott találja a haverét térdepelve a fürdőszoba ajtaja előtt, amint leskelődik be a kulcslyukon. Rákérdez, hogy mi van eddig nem látta csurdén a feleségét? Mire vigyorogva mondja a másik, úgy igen, de feredni soha!

       Ahogy haladt a vonat és szótlanul ültek, a leányka szotyizott és mindegyre a földre köpködte a héjat. Rászól az anyja: „ Ne szemetelj úgy, te, száradjon el a lelked, mert jön a kalauz s a dákóját a szádba dugja!” Ezen is egy jót nevettem magamban és kiléptem a folyosóra, egy kis tiszta levegőért. Csodálni szerettem volna a délutáni nyári napsütést és az elsuhanó tájat, de felfigyeltem, hogy a szomszéd fülkében egy fiatal jó alakú csaj rövid szoknyában, formás lábait egymásra téve ül és vele szemben egy szakállas, hosszú hajú ápolt cigánylegény. A félig nyitott ajtón kihallatszott a beszélgetés, mert a legény mindegyre a nő lábait figyelte, melyen a bokától felfelé tetoválások voltak. A bokáján egy mosolygós fiúfej volt, s megkérdi, hogy ki az a szépfiú?

-  Harry herceg – feleli a nő.

-  Megcsókolhatom? – odahajolt és megcsókolta a bokáját. De ahogy fel akart egyenesedni megakadt a szeme a térden felüli képen.

-  Hát, ez a szép szájú kicsoda?

-  Az Orbán Viktor. Őt is megcsókolhatja.- miután megcsókolta a legény benéz a szoknya alá s összeráncolt homlokkal kérdi

-  Mondja, az a csúnya szakállas ott bent, az ki?

 -  Fidel Castro, a kubai

-  Raknám a faszam a szájába!

Beszaladt a vonat a népes állomásra és rögtön észrevettem, hogy Olivér és Éva, a szüleim várnak rám.

,