Meggyszedés  idején

                  A nap magasan volt az égbolton és mind jobban öntötte tikkasztó hőségét.Délutánba fordult az idő,de enyhülés nem érződött,sőt az épületek is okádták már magukból a beszívott meleget..Erzsi a kertben szedte a meggyet.A nagy terebélyes meggyfa sűrű lombja alatt némileg hűs volt,s ez fokozta munkakedvét.Kis könnyű nyári ruhában állt a létrán és húzta maga felé a hajlékonyabb ágakat. Furcsa érzései voltak annak tudatában,hogy fölötte néhány ággal Misi vitézkedik,a szomszéd fiú.Nem akart különösebben észrevehető figyelmet kelteni,inkább takarta érzéseit,de lopva fel-felpillantott az izmos kigyúrt fiúra.Többször elbeszélgettek a kerítésen át és most,miután átugrott a korláton és felajánlotta segítségét neveletlenség lett volna visszautasítani..Mikor megtelt a kosara Misi egy ugrással lenn termett és kiürítette egy nagyobb kosárba.Persze ez nagyon jó segítség volt,mert bizony már három éve mindezt egyedűl tette..Minden segítség nélkül.

                 Bizony már három éve van Marcuséknál. Eszébe jút mikor kimentek érte falura, mert megbízható komoly lány kellett Marcusnak a kislánya mellé. Szinte lángolt az örömtől,a torkában dobolt a szíve,nagyon elvágyott a faluból,de azért félelem fogta el az idegentől és zavaros gondolataiban tombolt a kiváncsiság a város iránt. Azt hitte az apja ellenezni, fogja,áthúzza hirtelen lobbant örömét, de nem tette.Nem, ő meg volt a maga régimódi gondolkodásával.Szerinte a lány, ahogy felcseperedett,oda kell adni,hogy tanulja meg a házvezetés művészetét,lássa és szokja meg a beosztásokat,mert így válik majd talpraesett háziasszonnyá. Ezt nevezte életiskolának,s ezt tette az anyja is három évig,amíg az apja katonáskodott. Erzsi örült,hogy pénzhez jut s azt szépen összegyüjti,nem nyul hozzá.Majd később mikor szükségét látja ,ő is tud vásárolgatni magának egyet-, mást, amire épp szüksége lesz. Őneki nem kell senkire várnia. Tartózkodott attól, hogy incselegjen a többiekkel, hogy őt is sorolják a férjhezadok táborába. Inkább otthonülő volt. Nem udvaroltatott. Kissé meglepte,hogy az utobbi időben Akáczos Pali settenkedik körülötte. Vasárnaponként hazakíséri a templomból, utközben fagylaltot vesz és hívja a délutáni táncra. Megígérte,de sosem ment él .Pláné miután a kancsal Dénes,akit a társaságból mellőztek,csak mókázásra tartogatták,mert ahányszór rászoltak mindig sikerült fingania,s a  nagy durrantást élvezte a banda, egy alkalommal elárulta ,hogy Pali fogadott a többiekkel,hogy Erzsi könnyü naiv préda , bármikor megdugja.Rossz érzés volt tudomásul venni,de nem szólt.Arra sem tartotta érdemesnek azt a beképzelt hólyagot,hogy rákiabáljon.  Miért szítaná a tüzet.Épp kapóra jött a Marcusék terve.Félnie nem volt mitől,mert  ha komolyan vesszük    nem idegen,távoli rokon és csak meglesznek duruzsolás nélkül.  És nem csalódott.Marcuséknál végül is a lelki nyugalmát a kertben lelte meg. A Tündérkert,így nevezték és valóban ráillett a név,különösen tavasszal virágzások idején,amikor virágba borultak a fák,a kert közepén a hatalma meggyfa és a kertet betöltő többiek: alma, körte, szilva,   cseresznye, az az összefüggő harmónia és illat mely körüllengte.Voltak a kertben állandó ott tanyázó madarak,vörösbegy,széncinke,ökörszem,néha odalátogatott a fakopács is,mert az ő kopácsolása is beleillett a madárdalos zenekarba,melynek zümmögő kórusát szolgáltatták a méhek és röpködő rovarok. Az ilyen koncert a Tündérkert tündérmeséje felülmúlta a koncert termek hangulatát,mert ez a természet valós szinfoniája volt..Ezeket Erzsi a filagória elötti fonottszékben szokta hallgatni.A filagória a kert végében volt,egy széles ösvény vezetett oda mindkét oldalán színes holland tulipánnal konturozva és mikor azok elnyíltak helyükbe kínai őszirózsát ültetett Marcus fehér,lila rózsaszín és piros váltakozásban.Erzsinek azért legkedvencebb helye a terebélyes meggyfa alatti pázsit volt,oda hozta Herminát,a kislányt és   lehasalva szórakozottan elnézegették a tojásaikat cipelő hangyákat.

               A meggyszedés már-már a végéhez közeledett,csak a távolabb eső szemeket kellett még begyűjteni,melyek az ágak csúcsain voltak, Erzsi azt akarta elérni .Nyújtogatta a karját,már szinte elérte,amikor váratlanúl megbillent a létra.Ijedten felszisszent.Lehet a szisszenés túl hangosra sikerült,mert Misi aggodalmas kiáltással ugrott le a fáról ,hogy segitségére siessen,de a lány már mosolygott,hogy leplezze ijedt zavarát, - Nem történt  semmi – mondta fülig pirúlva.

-Kiürítem a kosarat,ha már lenn vagyok.Ide adnád ? – kérdezte Misi.És amint átvette a kezeik érintkeztek.Mintha áram haladt volna át testén az érintés hatására.Néhány pillanatig csak állt,nézte,csodálta a lány csodálatos alakját,vékony derekát,dús keblét,könnyed gyerekes mozgását és elmerengett azon,hogy a környékbeli fiúk miért annyira felületesen,meggyőződés nélkül beszélnek Erzsiről. Tudja,hogy elbűvőlte őket szépségével,harmatos frissességével,de ők csak a lányt látják benne.Véleményük szerint csak egy olcsó lány,egy falusi liba,akit könnyű megszerezni.Misit dühitette baráti körében ez az állandó becsmérelés és föleg az állandó „lány” megnevezés.Sokszor emelt már szót a védelmében.Később a pletykás szomszédok is úgy beszéltek róla, de akkor Marcus dühbe gurult és határozottan kijelentette,hogy többé meg ne hallja az efajta beszédet,mert ő nem „a lány” és nem „a cseléd”,hanem az ő édes unokatestvére.És legyen vége a lealacsonyító becsméreléseknek,mert a vége cirkusz lesz!

Misi visszaadta a kosarat és közben megszorította a kosár után nyúló lány csuklójat.Kezében tartotta és mélyen a szemébe nézett.Melegség féktelen,leplezetlen öröm sugárzott szemeikből és érezték,hogy kölcsönösen látják egymást szemeikben.A fiú fantáziája elkalandozott,hirtelen arra gondolt megkérdezhetné     hány éves korában vette észre,hogy nőnek a mellei,és mi volt az első reakció.Volt-e akkor, vagy egyáltalán eddig fiú barátja,de hirtelen elhessegette ezeket a pillanat fennköltségét megalázó gondolatokat.Majd mindnek eljön az ideje.

-Milyen szép vagy Erzsi- csak ennyit tudott suttogni.A lány elmosolyodott és igyekezett visszahúzni a kezét,közben érezte a fiú teljes lényéből feléaradó erőt.Nem szólt,nehogy meggondolatlanságot mondjon és elrontsa ezt a szép vallomást,mert érezte,tudta,hogy szívből fakad. Esteledett mire befejezték a meggyszedést.Megfogták két oldalról a nagy kerek kosarat és lassan majdnem sétálva vitték be az udvarra.Nem éreztek terhet,mindketten szárnyalni tudtak volna..Az udvarra érve Erzsi megérezte Marcus simogató meleg tekintetét,amint az függöny mögűl lopva figyelte és gyönyörködött bennük.Az ajtó elé érve letették a kosarat.

-Köszönöm a segítséget – mondta Erzsi mosolyogva és nyujtotta a kezét. Misi megsímogatta a lány bársonyos kezét és halkan, majdnem suttogva megkérdezte:

-Eljönnél velem este a moziba?

-Igen – mondta a lány határozottan, majd lehajtotta fejét, hogy enyhítsen zavarán.

Dudorászva készült, öltözködött, úgy érezte, hogy az idei meggyszedés után egy teljesen új élet kezdődik számára.