Megbüntetem az atyák vétkét a fiakban   ( befejezés)

Abban az időben nagyon nehéz volt hozzájutni a gázpalackokhoz. Az országban egyetlen szakosított gyár termelte. A lakosság látta,,hogy mennyire kényelmes és takarékos igyekezett beszerezni, ha a lehetőség úgy kínálta akár feketén is. A hivatalos eljárás úgy történt, hogy a vállalatok kiutalásra kaptak néhányat, a vezetőség a szakszervezeti bizottság valamint az üzemi pártbizottság közös megegyezés alapján szétosztotta az arra érdemeseknek. A megítélés a jó munkateljesítmény, vagy esetleges nagycsaládosok figyelembevételével történt.

Azonban nagyon sok esetben szerepet játszott a megvesztegetés is. Aki viszont hozzájutott de fél, tartózkodott a használatától hamar túladott rajta, fellendítve a feketepiacot, mert akadt, akinek megérte akár háromszoros árat is fizetni érte.

          Dániel egy ismerősétől kölcsön kapott egy palackot, mivel a család a szabadságot a tengeren töltötte és tekintettel a gyerekre, kedveskedtek. Ő viszont gondokba merülten nézegette, tanulmányozta, majd rajzot készített a palackról, levette a pontos méreteit. A vállalat, ahol dolgozott a németeknek, franciáknak és olaszoknak termelt satukat, acél kazánokat és katonakórházi vaságyakat, vagyis olyan termékeket melyek alapanyaga olcsón beszerezhető és ők majd fel tudják használni a kocsigyártásban. Dániel miután elkészült a tervrajzokkal a vállalattól kilopta a méretre leszabott anyagot és otthon ismét csak titokban, egymagában elkészítette az első palackot. Belestancolta a barátjáé sorozatszámát és sikeresen kicserélte. Senki sem ellenőrizte a cserénél az eredetiségét. Az elsőt még kilenc követte, Azt hitte az egész ügy csak az ő titka, sejtelme sem volt, hogy az anyja titokban figyeli. Még azt is megleste, amikor éjjel a kertben elásta a palackokat.

          Mikor újra sorrákerült a ház ügye, Sári félig idegesen mondta,hogy úgy döntött kifizeti, de össze kell gyűjtenie a pénzt és legyen egy kis türelemmel. Gyakorlata már volt, ismét feljelentette a fiát. A házkutatást ismét a műhelyben kezdték, de pontosan tudták a helyet ahol el voltak ásva a palackok. Dánielt két év fogházra ítélték, de csak azért kapott ilyen enyhe büntetést,mert a vádiratban  szerepelt,hogy emberi élet veszélyeztetése,de szakbizottság kipróbálta  a palackokat és megállapították,hogy annyira precíz munka,míg az államilag gyártottak hét atmoszféranyomásra vannak beállítva,ezek kibírták a tíz atmoszférát.

            Maradt Helga a kislánnyal a viperafészekben. Az anyós felajánlotta,hogy pénz ellenében vigyáz a kislányra, amíg Helga dolgozik. Végül a szülei díjmentesen vállalták a kis unokát. Réka egész hetet ott töltött, csak a hét végeken vitte haza az anyja. Ezáltal Sári elesett a tej árától és  egy vélt jövedelem sem sikerült. Persze az élet nehéz volt Dániel nélkül. Szétszóródott a család és Helgának ezt is meg kellett szoknia. Jóhiszeműen beszámolt az anyósának napi tevékenységéről, mert más nem volt kivel megbeszélni. Nem járt el otthonról sehova. Egyetlen alkalommal történt meg, hogy a szülei értesítették a kislány betegségéről, nagyon sietett, hogy orvoshoz vigye, egy sofőr ismerősének arra volt útja és szívesen elvitte. Mikor megtudta, hogy a beteg gyermekkel gyalogosan a város túlsó felébe kell mennie, nem habozott, szívesen hazaszállította. Helga örömmel újságolta anyósának a nem várt szerencsét, de benne főtt a kígyóméreg, minden terhelő adatot jól a begyébe zárt, sőt egy alkalommal ocsmány tervébe azt is beleszőtte, hogy elválasztja őket. Felkereste a város nagyon körülrajongott, szép, de üres fejű prostiját és egyezkedni próbált vele, hogy a fia rövidesen haza kerül, környékezze meg, lépjen közbe, hogy váljon el és ő hajlandó bármennyit fizetni.

           Dániel reggel érkezett haza. Lefogyott, beesett, megnyúlt az arca, a gyenge koszttól még a haja színe is fakóbb lett. Megviselte a börtön. Sokat dolgoztatták, de így felére csökkent a büntetési idő. Otthon csak az anyja volt. Meglepődött és úgy tűnt mintha örülne,de rajta eligazodni nem lehetett .Azonnal asztalt terített és igyekezett finom ételeket elébe rakni, de rosszindulatú agytekervényében már érlelődött a bosszú Helga iránt,mert ellehetetlenítette a tejjel is,meg a gyermekvigyázási pénztől is elesett..

-          Na, fiam, hála Istennek itthon vagy! Annyit aggottam, imádkoztam és szomorkodtam miattad.

-          Vigasztalódjon édesanyám. Már csak lesz valahogy, de adja az Isten, hogy az átkozott ne kerülje el a Sors kezét, aki annyira megátalkodottan bánik velem.. Látja arra számítottam,hogy ha eladja a házat, a palackokkal pótolom és én is rendbe, teszem magam. Átkozott legyen, aki ezt tette.!

-          Jaj gyermekem,már mindegy. Légy mértékletes, hisz a Szentírás is azt írja, hogy bocsáss meg a te ellenségednek.

-          Én soha, édesanyám !

-          Jó jó! Majd csak megnyugszol – nyugtalankodott Sári, mert már annyira, másra terelődött a szó és nem tud aztán kipakolni. Pedig most lenne az ideje

-          Nézd drága gyermekem, annyira a szívemen viseltem a sorsod, aggódtam a kis családodért, segíteni szerettem volna, de sajnos nem volt kinek, nem volt kivel szót érteni..-  lehajtott fejjel sóhajtott és nagyot pislantott, közben figyelte hogyan reagál Dániel,folytathatja-e,márthatja-e mélyebben a tőrt a szívében. - Felajánlottam Helgának, hogy amíg dolgozik, vigyázok a leánykára, de ő a könnyebb utat választotta..Megszabadította magát minden tehertől, a gyermeket az anyjához vitte egész hétre ,hogy aztán ő tudjon nyugodtan flancolni. Szégyelltem magam a szomszédok előtt, fiam,,mert minden nap más sofőr hozta haza. Hol töltötte az időt csak ő tudja,mert haza csak estére érkezett. Elkacarászott a kapuban a sofőrökkel, mint egy ringyó. Óh, biztos megmondják mások is. Gondoltam jobb, ha tőlem hallod.

Látszott, hogy a férfi bizalma meginog, s a család utáni forró vágy kezd alább hagyni. Mikor Helga hazaérkezett és a nyakába ugrott, elég hűvösen sikerült az első találkozás. .Az asszony bíztatta, hogy minden rendben van és ezután már végre nyugodtság áll be a családi életben, hiszen ismét együtt vannak. Az véletlenül sem szivárgott ki eddig, hogy ki volt a galád feljelentő, de már ne is törődjön vele. Fontos, hogy itthon van Most már igazán ráfér egy jó pihenés, legalább egy hét, s utána ráér munkát keresni.

       Dániel meghallgatta asszonya tanácsát és tényleg elkezdett lustálkodni.. A hangulat közöttük továbbra is közömbös volt. Elvégezte férfiúi kötelességeit,de nem azzal az igazi forró hévvel, mint eddig. Úgy tűnt,mintha kissé skótos lenne, elég, ha ő élvez, miért az asszony is ? Délelőttönként egyedül bolyongott a városban, régi haverokkal szeretett volna találkozni. Beült a központi nagy kávéházba és várta, ki köszön majd rá. Egy napon a város szép és keresett kurvája, a Rózsi állt meg az asztala mellett és érdeklődött, leülhet-e. Dániel beleegyezőleg bólintott és rejtélyes mosolyából nem lehetett kibogozni, hogy miért süllyedt le? Talán revánsot akar adni az anyjától hallottakért? Az örömlány helyet foglalt, hosszú cigarettát vett elő és rágyújtott. A férfi elnézte szép ápolt kezét, rendezett haját, sminkjét, egymásra tett formás lábait. Feszélyezett bátortalanság állt be, végül a spiné megemberelte magát..

- Nehogy azt hidd,hogy rád akarok akaszkodni,ismerhetsz régóta,nem szokásom családos férfiakkal kikezdeni. Sosem voltam család megrontó bármennyire is rosszfélének tartanak. Csak rövid időre,néhány pillanatra ültem le,hogy elraboljak pár percet semmittevésedből .- mondta mosolyogva,majd komolyra fordította a szót-, Egyre szeretném felhozni a figyelmed, becsüld meg a feleséged,mert szép,tisztességes, kitartó és nagyon becsületes veled szemben. Nyomon követtem kíváncsiságból és hidd el semmi rosszat, nem mondhatok róla. Munka után mindig hazament. Nagy ritkán járt el a szüleihez. Ezt onnan tudom, mert a szomszédjukban lakik a bájgúnárom a Szabolcs, hiszen ismered, hozzá jártam dugni. És most egy nagyot mondok,úgy hogy fogózkodj meg .Egyszer anyád járt ,nálam és arra kért,nagyon megfizet, csak bolondítsalak el ,hogy legyen ok a válásotokra. Remélem ezzel te, sem értesz egyet, mert én sem vagyok kapható mindenféle aljasságra. Ennyit kellett mondanom. Ég veled és légy jó fiú! – s azzal amilyen hírtelen jött el is illant. Ott hagyta Dánielt gondokba merülten. Ez a vallomás jobban hatott, mint az anyja ármánykodása. Most egy világ omlott össze benne és fokozatosan kezdett felidéződni, hogy az anyja eddigi odaadása csak érdekből volt.. Álcázott kétszínű aljasság. Mindig csak kihasználni akarta. Lehangoltan bandukolt haza,de útközben erőt vett rajta a  csakazértis  dac. Igyekezett, hogy semmi kifejező jele ne legyen viselkedésében a hallottaknak. Amikor Helga hazaérkezett, mintha kicserélték volna, áradt belőle a kedvesség. Helgának is feltűnt a hangulatváltozás. . Ebéd után sziesztázni készültek, de Dánielnek zseniálisabb ötlete támadt.

- Gyere, sétáljunk le édesanyádhoz és nézzük, meg Réka mit csinál.

 Gyalog indultak, lassú sétának ígérkezett. Sári hosszan nézett utánuk, mert valahogy nem tetszett a fia viselkedése. Túl engedékeny, eltér az általa elképzelt forgatókönyvtől. A kapuból még azt is látta amint Dániel átöleli felesége vállát, és hozzásimulva mennek az utcán. Már jó messze voltak a lakástól, amikor Dániel megszólalt.

-          Ne haragudj Helga a furcsa viselkedésemért, de nagyon összezavarodtam. Először az anyám rágalmait kellett végighallgatnom és azok mélyen felkavartak, de később sok baráttal, ismerőssel elbeszélgettem és senki egy rossz szót nem tudott mondani veled kapcsolatban. Ma összejöttem a híres örömlánnyal, a Rózsival. Ő keresett meg és úgy éreztem, olyan nyomást, mintha az ég omlott volna rám minden terhével. Anyám felbérelte vallomása szerint, hogy lépjen közbe és rontsa meg a házasságunkat. Mit gondolhatnék anyámról, ha egy prostituált normálisabban gondolkodik, mint ő. Annyi aljassággal vádolt, hogy el sem merem mondani..

-          Azt eldicsekedte-e, hogy felajánlotta a gyermekvigyázást, de előbb megérdeklődi, hogy mások mennyit fizetnek érte. Még ezt is, nem elég, hogy a tejet szűkön mérve pénzért adta a saját unokájának. Úgy egész véletlenül említette-e, hogy apáddal rám támadtak és megvertek? Épp sütni készültem dagasztottam, amikor anyád berohant a konyhába és elkezdett rikácsolni,:” mocsok tolvaj , elloptad a lisztemet „és erővel nyomta a fejem a teknőbe .Kiabált apádnak,hogy jöjjön hamar,mert ő fogja a fejem, apád meg üssön, amíg szuszogok,mert tönkre tettem az életeteket. Alig tudtam kiszabadulni és rohantam le édesanyámékhoz. A tésztát is a malomárokban mostam le a kezemről. Vissza sem akartam jönni, csak kerültem a szóbeszédet. Így is az utcában már alig állnak szóba vele.

Hírtelen billent helyre minden. Ismét megtalálták az egymáshoz vezető szép szavakat. Harmonizálódott a kapcsolatuk, a hangulat. Sári arra számított, hogy véglegesen kiakad a fia, amikor egyik reggel, Helga távozása után Dánielt egyedül találta. .Bement és köszönés nélkül lecsapott egy köteg bankjegyet az asztalra.

-          Itt a pénzed, amit a házba fektettél. Eladtam. Mi holnap költözködünk, aztán te egyezkedj az új tulajdonossal, meddig engedi, hogy itt lakj. És főleg, átengedi-e a mások frontszobát, amit tőlem annyira követeltél?  Időd most van, segédkezhetsz a költözködésnél.

-          Nem tehetem „édes” – szólt nem is kevés malíciával – holnap orvosi vizsgálatokat kell készíttetnem az új alkalmazáshoz.

Sári eloldalgott, Dániel pedig állt döbbenten, mintha pofon vágták volna.” Szóval ezt is megtette, eladta a házat”,ha neki így jobb, nekem is és megmutatom, sokkal többre viszem ezután. Megérkezett az új tulajdonos, egy görgényvölgyi román férfi.. Bekopogott Dánielhez, leült és egy üveg pálinkát vett elő a tarsolyából.

-          Gyere, fiú, igyunk áldomást. Nagyon örülök a vásárnak,mert látom jó állapotban, van a ház és a melléképületek is megfelelőek.

-          Ezek az én elképzeléseim alapján készültek.

-          Említette édesanyád, hogy te is tehetséged folytán besegítettél. Azért jöttem, közöljem veled, hogy nem sürgős a kiköltözés. Nem is bánnám, ha még maradnál, mert lényegében a fiamnak vettem, ő csak az ősszel szerel le a sorkatonaságból. Az után tudod, hogy megy, lakodalom, miegymás s csak utána a fészek foglalása.

    Rendes embernek látszott Basil és jó indulatúnak. Poharazgattak és közben érdeklődött, hogy mik a tervei Dánielnek, építeni akar, vagy kész házat szeretne vásárolni.

-          Azért érdeklődök, mert én találtam egyet az útelágazásnál a vasgyár és az állomás között. Jó helyen van, nagy ház, igaz a telek elég kicsi hozzá. Az sem zavart volna, mert otthon föld van, ha éppen gazdálkodni akarnak, csak az ingatlan teljesen foglalt.. Az első két szobát ,mely a fronton van egy cipőjavító szövetkezet, béreli,egy szobában mely az udvar felé néz az előszobában és a zárt verandában két idős özvegy testvérlány, lakik. A konyhát,a kamrát és a pincét egy kis gyermekes házaspár foglalja .Gyere, nézzük meg, s ha megtetszik olcsón, megkapod,mert a tulajdonos Gyergyóban él. Ezt a házat örökölte és bérbe adta, mert ide sosem fog költözni. Évente egyszer lejön ellenőrzésbe. Dániel elismerően köszönte az ajánlatot és amint elmentek mustrára meg is tetszett neki.

-          Hálás vagyok neked, Basil. Legyen egy kis türelmed, amíg valakit sikerül kitenni, hogy beköltözhessek. Aztán tudod, hogy van, ha a lábad megvetetted a sajátodban a többi hamar megy.

Nem ment simán, ahogy Dániel elképzelte. Sikerült elköltöztetni a fiatal házaspárt. Sok utánajárás volt,mert csakis a közeli nagyvárosba szerettek volna kiadó lakáshoz jutni albérletbe. Ősszel megszabadult az öreglányoktól is. Az egyik elhalálozott,a testvére  inkább  öregotthonba  ment,mert azt kényelmesebbnek tartotta. Maradt a két frontszoba. A szövetkezet hallani sem akart a kiköltözésről, mert nagyon forgalmas helyen volt, jól ment az üzlet és tíz alkalmazottat foglalkoztattak. Dániel ügyvédet fogadott. A szakember igyekezett a szükséges okiratokat összegyűjteni a per megindítására, kiderült, hogy nincs hivatalos szerződésük az albérlet foglalására, mert a valamikori főnök a tulajdonossal csak szóban egyezett meg, de több mint tíz éve foglalják, és hiánytalanul fizettek. Igazolni ezt sem lehetett. Végül részükről annyira reményvesztett volt minden, hogy tárgyalás nélkül feladták és kiköltöztek.

          Most aztán Sári szerint rájuk borult a nagy lakás és azt kellett lakhatóvá tenni. Dánielben ismét győzött az ötletesség. .Társult egyik haverével. A pincét berendezték műhelynek,járták a görgényvölgyi falvakat és hozzáláttak rendelésre fémkapuk és kerítések  készítéséhez. Sokat dolgoztak,de a parasztoktól dőlt a pénz. Egy nagygazda felhozta a Dániel figyelmét, hogyha tényleg jó szakember kezdjen gumikerekes lovas szekereket készíteni, mert annak is nagy keletje lenne, nagy az érdeklődés. Nem csalódott. Rövid idő alatt annyi pénz összegyűlt, hogy sikerült tataroztatni a házat kívül, belül. Bebútorozták és örömmel látták, hogy sokkal jobb megoldás volt, mint a régi házban a két frontszoba.. Most teljes háromszobás összkomfort boldog tulajdonosai lettek. Sári mikor kíváncsiskodó látogatást tett nem kis irigységgel és rosszmájúsággal mondta, hogy most szoba van elég, jöhetnek a gyermekek.

          A Sári ritka látogatásainak egyedül Réka örvendett. Messzemenően rajongott a nagyanyjáért. Közben Helgának is feltűnt,szemet szúrt,hogy Sári csak alakoskodik. A kislány nagyon szeretni való aranyos teremtés volt.,arányosan fejlett és mi több az anyja szépségét és az apja észjárását örökölte. Az útkereszteződésben a lakásukhoz közel volt egy nappali bár. Ide gyűltek a munkások program után és mielőtt az állomásra mentek volna, az ingázok vonatokhoz, autóbuszokhoz. Egymáskőzött társalogva kávét,rövid italokat és főleg sört fogyasztottak .Dániel is időnként be szokott ülni,mert a havereivel itt beszélték meg nem csak a nap eseményeit, hanem az elkövetkező maszek munkát is. Helgának sürgős intéznivalója akadt. Miután felmondtak, megszűnt a munkahelye szokatlan volt a tétlenség, még nem talált magára. Elküldte Rékát, nézze meg, ha az apja a bárban van, szóljon, hogy sürgősen jöjjön haza. Több se kellett a kislánynak, azonnal repült, mint egy lepke.. Helga mindig szépen öltöztette, most is égszínkék ruha volt rajta, a fejbúbján a haját összekötötte és egy hatalmas kék masni díszelgett a fején. Amikor belépett a bárba, már az ajtóból észrevette az apját és elindult feléje. Az asztalok között csak a hatalmas masni látszott mozogni. Megállt az apja mellett és csípőre tette a kezét.

- Úrfi -szolt az apjához - igyekezz haza, mert anya olyan ideges, hogy csapkodja a fiókokat és fújja az ételt, hogy ki ne hűljön!

Hatalmas hahota tört ki a társaságból és mindenki csokoládéval halmozta el jópofa bátorságáért.

Különös teremtés volt Réka. Utánzó gyermek stílusával megnyerte mindig a közönségét., pláné, amikor pletykás vénasszony módjára mesélt. Egy napon amint hazaérkezett az óvodából már az ajtóban elékezdte a hírszolgáltatást.

-          Képzeld anya, a gyermekek baszkólnak az óvodában.

-          Mit csinálnak?. –kérdezte Helga emelt hangon.

-          Ha kiabálsz, nem mondom tovább.

-          És, hogy teszik?- tette az anyja az érdeklődőt.

-          Az úgy volt,,hogy mind benn voltunk a vécén és akkor Sepsi Lehel lehúzta az Annamari bugyiját és a fütyüjét hozzádörzsölte a cuncisához. Azt mondta,hogy a tegnap délután ,amikor lefektették nem tudott aludni és megleste,hogy az apukája is így tett.

-          S ti, mit csináltatok?

-          Mi néztük, aztán én elmentem és hívtam az óvonénit, hogy nézze ő is..

-          Az óvonéni mit mondott?

-          Letérdepeltette őket ellentétes sarokba, és azt mondta,hogy szól majd a szüleinek..-csend állt be,majd később megkérdezte -  Anya,vajon a Lehel apukája haragudni fog, amiért elárulta nekünk,hogy mit tett??

-          Biztos lehetsz benne,hogy azt is elmondja nektek

     Ábel halála valamennyire nyomasztóan hatott Sárira, de nem változtatott konokságán. A fiához még ritkábban látogatott. Érezte,,hogy ő is gyengül, a szervezete érleli már a halál magját .Nehezen szánta rá magát, mert nem szeretett orvoshoz járni,de egyre sűrűsödő fejfájása és hascsikarásai következtében kénytelen volt .Teljes kivizsgálást kért. Mikor megkapta az eredményeket nem sokat értett belőle. A belgyógyász azt írta „cirrhosis”, míg az idegsebész agyvízkór és kisebb agyvérzések következményeként esedékes „meningitis”-t

említ .Később megérdeklődte egy asszisztenstől , mert az orvosokkal restell konzultálni,hogy mit jelentenek ezek az általa ismeretlen szavak. Az orvossegéd tétovázott, hogy mondja is meg nem is, de végül megmagyarázta, hogy májzsugorodás van, ami közönségesen májrákot jelent. Az idegsebészeti eredmény, az agyvelő savós folyadékának kóros szaporodása, több apró agyvérzés, ami ér megrepedést jelent. A meningitis pedig,ha nem kezelteti magát, könnyen beállhat az agyvelőgyulladás.

       Már nem érdekelte semmi. Hirtelen elhatározással ,hogy a fia ne örökölhessen, eladta a házát és a pénzt a drága lányának, Hannának adta , annak reményében,hogy magához veszi. Odakerült. Már első nap a szeretett veje, a szász, őszintén megmondta a véleményét. Tudtára adta, hogy első perctől ki nem állhatta, mert látta benne a kétszínű, haszonleső aljas némbert. Messzire érződött a gonosz rosszindulat minden mozdulatában. Itt maradhat,de egyet tartson tiszteletben, amikor ő itthon van a szobájából, ki ne jöjjön és velük egy asztalnál, ne étkezzen.  Sárinak mindegy volt. A benne lappangó kórról senkinek nem beszélt, csak láthatóan gyakran gyengélkedett. A hír azért hamar szárnyra kelt. Dánieléknek is tudomására jutott anyja újabb furcsa tette, de nem törődött vele. Csak Réka aggódott, hogy a nagyanyja nem érzi jól magát és elhatározta, hogy meglátogatja.

      Egyedül találta otthon a nagyanyját. Annyira groteszkül hatott, amint hálóingben, törökülésben ült, akár a díszbabák. Látszott rajta, hogy amolyan divatjamúlt kimustrált baba lenne. A szobában félhomály volt a leeresztett zsaluk miatt. Az éjjeli szekrényen ott volt a Sári elmaradhatatlan kísérője, a Biblia. Réka átölelte a vállát, megpuszilta és leült mellé az ágyra.

-A székre ülj. - mondta Sári ridegen.

- Miért, csak nem vagy ragályos?- lepődött meg a lány.

- Nem, de lehetnék, ha az átkod beválna!

- Miféle átok? – döbbent meg Réka.

- Az, ahogy megátkoztál, hogy bár döglenék meg!

- Ki mondott neked ekkora marhaságot? Még hogy én!?

- Igen, te! Mindegy, hogy ki mondta! Gondolkozz el kivel, mit beszélsz.. – Sárin erőt vett az indulat. Úgy nézett és viselkedett, mint amikor valaki élete nagy bűnét szeretné meggyónni Vajon készült-e ilyen vallomásra, vagy minden csak úgy spontánul jött. – Tudod, az ember egy idő után megérzi, hogy dolgozik benne a halál magja. Hogy rövidesen el kell, menjen.

Látod nagyapád is milyen hírtelen itt hagyott. De neki legalább tartalmas, változó élete volt. Két asszonyt temetett, engem meg kitartott. Én csak mellette éltem igazán, mert szívem mélyéből utáltam a férfiakat.. – itt megállt és gondolkozott, de nem mégsem avatja ezt a ványadt békát az egész életébe. – Azt hittem apád születése után, megváltoztatja a férfiakról alkotott véleményem. Egy darabig úgy is nézett ki, de később kezdett önálló lenni, eltérő lett nézetünk, gondolatunk. Akkor rájöttem, hogy ő sem lesz különb. Mindig ellenállt minden elképzelésemnek Mikor minden vágyam az volt, hogy életemben egyszer lássam, hogy a nevemen egy ház szerepel, nem ment másképp, ha fájó szívvel is de el kellett zárassam. –

Szúrósan nézett szembe Rékával, kinek szemében döbbenet látszott, de szinte jólesően folytatta. – Kétszer kellett apád ellen tegyek, hogy megvédjem a magam érdekét és vélt igazát. Azt hittem, hogy legyőztem örökre, de ő akár csak és, vagy a főnix madár újra éledt. A dac új erőt adott és további sikereket valósított meg. Szinte irigyeltem a házat, melyet majdnem a semmiből ujjá teremtett, rendbe rakott és nekem már nem lehetett részem benne. De arra ügyeltem, hogy utánam, ne örököljön. Azért vagyok itt, mert mindenemet eladtam, hadd lássam életemben, hogy mindent Hannámra hagyhatok.- megállt egy szuszra, hogy majd folytatja lélegzetvétel után, de nem tehette,mert akkorra Rékából is kitört minden düh.

-          Ezek szerint te egész életedben egy megátalkodott bestia voltál! Döbbenetes, amiket itt felsoroltál és megfagy bennem a vér, hogy ez az én szeretett nagyim?! – könnyek szivárogtak szeméből és felsóhajtott – Hát, most eljátszódtad az utolsó kártyádat is. Képes voltál egyetlen fiadat, az apámat, kétszer is börtönbe csukatni, csak azért, hogy kezet tégy a saját tulajdonára? Te magátalkodott pokolfajzat vagy. A teremtésben neked egyáltalán nem az Éva, inkább a kígyó szerepe jutott volna. Nagyon fáj, hogy ezeket csak most tudtam meg és maga a tény, hogy te mondtad el,pofátlanul.  Szenvtelenül. Biztos vagyok benne, ha mindezeket Isten látta, nem hagy nyugodni és kívánom, hogy a föld is vessen ki magából, inkább légy tápláléka a ragadozó madaraknak, mint hogy nyugodtan a szent földben rothadj!!! 

Réka menni készült. .Hogy mindent kiadott magából, Sárinak kisimult az arca.,mosollyal a szája szélén mondta.

-          Itt senki nem olvassa a Bibliát. Sokáig ez volt minden kincsem. Neked adom, viseld gondját.

-          Nem azért fogadom el. hogy emléket őrizzek tőled, csupán, csak azért, mert ezt a könyvet nem illik visszautasítani.- köszönés nélkül távozott

A friss levegő arcul csapta és mély lélegzetet vett, mert úgy érezte, mintha egész tüdője telítődött volna. a nagyanyja rothadt bűzével. Lassan elindult hazafelé, de csak vonszolta a lábait. A templom előtt elhaladva kiszűrődött a gyülekezet vecsernyei dicsérete:

                „Feledve bút, bajt, súlyos terhemet

                  Oh, hadd hajtom le fáradt fejemet

                   Öledbe Istenem!” 

Meggyorsította lépteit,úgy sietett, mint egy űzött vad. Fáradtan, majdhogynem lihegve ért haza. Köszönés nélkül a szobájába ment, belezuhant a fotelbe és szeretett volna ellazulni.. Felocsúdni a rémálomból és feledni és lebegni ég és föld között.

     Helgának feltűnt ez a furcsa viselkedés és kis idő után benyitott hozzá. Réka nem várta meg, hogy az anyja szóljon, de ő sem akart kipakolni a hallottakról.

-          Anya, egy kérésem van. Ha majd felfordul az a boszorkány, ne kívánjátok, hogy a temetésén részt vegyek. Mától nem is ismerem!

-          Magadtól jöttél rá?

-          Mindent szemtelenül kipakolt. Nem tudnék már jobban gyűlölni. Szegény apa. Mit tanácsolsz, mondjam el neki?

-          Nem – mondta Helga eltűnődve—Apád már régebben rájött mindenre. Volt ideje, hisz mellette nőtt fel.

Réka egyedül maradt. Kinyitotta a Bibliát, és figyelmesen olvasta a kiemelt idézetet, melyet valaki lila tintával másolt. Az írás kissé elhalványult az idők folyamán. Gondolataiban, értelem világában mindegyre élesebben keringett a kíváncsiság, hogy ebben a nagy rokonsági fűzérben vajon ki kinek a vétkéért bűnhődött. Kérdések, amelyekre sosem kap választ.

          Kinn a lenyugvó nap utolsó bágyadt sugaraival bíborba öltöztette azt az ott lustálkodó néhány gomolyfelhőt. Megeredt a szél, megrázta és letépázta a diófa néhány megsárgult levelét és sodorta maga előtt az utcán.

-          .

                                           V  é  g  e