Megbüntetem az atyák vétkét a fiakban II rész

     Ilonának nem tetszett, hogy megfosztják egy ilyen jó segítségtől, de nem tehetett semmit, engednie kellett. Így került ki Sári örökre a cseléd sorsból. Ábel tényleg szavának állott és feleségül kérte. Mikor megérkeztek a négy gyermek tátott szájjal bámulta a „fekete teheneket”, mert ilyet még nem láttak. Aztán nézték Sárit, és kuncogva nevettek rútságán,de magfagyott bennük a vér,amikor az apjuk kijelentette,hogy mostantól ő lesz az anyjuk, és szót fogadjanak neki.

      Másnap reggel a gyermekek a konyhában téblábaltak, várták, hogy felkeljen Sári.

-          Nem értem, hogy mit akart apám és hol volt a szeme mikor összeakadt ezzel a karikatúrával –mondta a legnagyobb Albi.

-          Szegény, olyan az orra, mint egy paradicsom – toldta meg Gyula.

-          Nem paradicsom,te vak,olyan, mint egy lapított barack. Nézd meg jobban, még vágás is van a közepén. jeleskedett Irma.

De hamar vége szakadt a titkos tanácsnak, mert beviharzott Sári, aki az ajtó mellett állva mindent kihallgatott. Sorba vette a kölyköket és hatalmas pofont kent le, csak úgy csattant a tenyere és csillagokat láttak.

- Ezután megtanuljátok, hogy miként gúnyolódjatok másokkal – harsogta. . Én nem vagyok és nem is leszek az anyátok,de megkövetelem a tiszteletet. Ezután mindenik „édes”-nek fog szólítani és azt teszitek, amit én mondok, ha azt akarjátok, hogy békességben meglegyünk. Idővel megszokom a neveteket is.

- Te és te – mutatott kettőre

-  Albi és Gyula – szólt Albi.

- No, igen. Ti ketten amekkora nagy az udvar, hozzáláttok a kisepréshez. Kitakarítjátok az ólakat is a többit, majd meglátjuk.

- Te, leányka, összeszeded az összes szőnyegeket és itt a kútnál patyolat, tisztára mosod.

- Te, fiú!

- Imre.

- Mindegy, légy Imre, te kitakarítod az istállót, és el nem mozdulsz onnan. Ahogy a széna kifogyott a jászolyból újra töltöd, mert másképp tej nem lesz.

      Mikor már mindenki hozzálátott a rábízott feladatokra, ő a konyhában kezdte előkészíteni az ebédhez szükséges anyagokat. Időnként kinézett az ablakon, szemmel kisérve a mozgást és élvezte hatalmi helyzetét. A gyermekek belenyugodtak a sorsukba és némi elégtétel volt az is,hogy ezután állandó főtt ételeket ehetnek, és mindenük rendben van. Mert Sári abban következetes volt, hogy rend és tisztaság legyen. Saját sorsára gondolva Irmát, a leányt, mindig otthon hagyta a házi munkák elvégzésére, a fiúkkal viszont végezte a külső mezei munkákat, kapáltak, szénát takartak. Rövid idő elteltével Imrét bízta meg, hogy a bivalyokat vigye a közeli rétre legelni. Így érték meg az őszt. Egy nap Imre sírva jött haza, hogy az egyik bivaly megiramodott és a mezőn át úgy szaladt, hogy nem tudta beérni. Mire elérkezett az első faluba nyomát vesztette és haza jött. .Mindezt szipogva mondta el Sárinak rettegve a félelemtől, hogy most mi lesz. Sárit nem lepte meg az eset. Elmagyarázta a gyermekeknek, hogy ezek furcsa állatok, ha már volt a bikánál és rájön a folyatás addig

Szalad, amíg odaér a bikához, mert a hitvány azt észben tartja.

- Ne aggódj, mert visszaszaladt a Nyárádmentére,s oda csak én tudok érte menni.

    Ábel is furcsállta a dolgot mikor meghallotta, mert neki sem volt ismerete ezekről, így nem volt más lehetőség Sári útnak eredt.

     Épp akkor kelt a nap, amikor megérkezett volt gazdája kapujához. Szűrt felhős volt az ég, igazi szép őszeleji nap ígérkezett Sári megállt a kapuban és öklével megeregette. A zajra előrohant Burkus, a kutya vad ugatással, de amint megérezte a Sári szagát elhallgatott, csak a kaput kaparászta és nyüszített. Nagy későre kiállt az ajtóba álmos szemekkel Ilona, morcosan, mint akit álmából zavartak fel. Hunyorítva nézett a kapu felé, mert a nap szembe sütött..

- Adjon Isten jó reggelt – kiáltotta Sári

- Jó reggelt –köszönt, majd megszeppenve folytatta – na, hát te vagy az? Rád sem ismerek,sze eddig kezicsókolomot köszöntél,még meg is csókoltad a kezem reggelenként.

- Változnak az idők Ilona drága – mondta derűsen. –Látja a nap, csak ott kél, ahol eddig, a szél sem fúj másként, de ki hitte volna, hogy egyszer én is vállalkozóné leszek. Tudja már nekem is kezicsókolomot, köszön minden szomszéd és a pap is Györfiné Sarolta asszonynak, szólít.

- Na,kerülj bennebb,gyere, töltök egy pohárral,ha már  te is nagyasszony lettél .- mondta nem kis malíciával és nem épp meleg szeretettel. Végigmérte Sárit tetőtől talpig. Irigykedve nézte elegáns selyem ruháját, retiküljét s érezte hogy árad belőle a finom női parfüm illat.- Jól fel vitte az Isten a dolgod, te – mondta” ilyen csúnyán” gondolta mellé.- Milyen finom ruhába jársz. Mintha ezt Rachel asszonyon is láttam volna.

- Oh, igen. Ha látná Ilona, mennyi mindent hagyott nekem. Oda vitette a rokonomhoz szépen összecsomagolva ruhákat, ágyneműt. Még edényeket is hagyott a lelkem, pedig igazán nem kellett volna. De aminek igazán örvendtem egy teljes doboz igazi, izraeli zsidó pászka. Mikor hascsikarásaim voltak egyet megettem és el is múlt.

- Igen ?- bámult rá Ilona – hát az akkor jó a rák ellen is.

- A rák ellen miért kell pászkát enni. Vagy megeszi, vagy nem. Hozzák. Hozzánk a purdék

Hozzák készen megpucolva,mert a ráknak csak az ollója és a farka ehető. Mikor megsül szép piros. Azért mondják, hogy olyan veres, mint a rák! Lelkem, akkor maga nem is látott rákot. Igaz, ott a purdék a malomárokban fogják,itt meg nincs malom .- közben Ilona     töltötte a pálinkát és ittak egymás egészségére,de Sáriból újból a dicsekedés kezdett ömlengeni. -

-          Télen bundában járok. Ide is úgy jöttem volna,mert olyan szép nercbundát hagyott nekem Rachel nagysága.

-          Necc vagy nerc?- ízlelgette a szót Ilona – hát a milyen?

-          Milyen, milyen!? Olyan szőrös mind a többi! – mondta Sári félig ingerülten.

-          Na,ezt jól megmagyaráztad. De minek is köszönhetem a látogatást – szólt Ilona tettetett érdeklődéssel, pedig jól tudta, de már kezdett terhére lenni ez a szócséplő, aki szerinte köszönni is alig tudott. Hogy meg táltosodott, pedig annakidején naphosszat gondolataiba temetkezve hallgatott.

-          Jaj,lelkem,tudja rájött a Mancira a folyathatnék,s aztán tudja hogy van,addig fut míg célhoz ér. Hiszen tudhatja, mert mikor a férjeura a Regátba ment hosszabb időre pityókát árulni, magánál is megfordult Robika,Norbika,Csabika. Mind jó bikák.

Ilona a méregtől kezdett színt váltani. Ekkora orcátlanságot, de hát mit lehet várni egy cselédtől? Felhajtott még egy pohárral, de Sárit többet nem kínálta. Csak hogy elterelje a szót érdeklődéssel fordult Sárihoz.

-          Honnan tudsz te ilyen szépen és folyékonyan beszélni?

-          A Bibliából, drága. Hagyott nekem Rachel asszony azt is. Minden nap szoktam olvasni belőle valamennyit. Abban van az is,hogy megbüntetem az atyák vétkét a fiakban harmad és negyed íziglen. – Ilona elgondolkozott, mintha valahol ezt még hallotta volna. De ez a fehérnép mi mindent tud! Csupán mindketten csak hallották az Igét, de felfogni már nem tudták. Honnan is értelmeznék a szót, hogy „íziglen”. Úgy voltak vele, mint amikor valaki szajkózik egy szöveget, de az értelmét nem fogja fel.

-          S te ilyen cifrán akarod vezetni a bivalyt?

-          Gondolom, nem ugrik rám. Biztosan érzi, hogy egyneműek vagyunk.- majd epésen hozzátette, mély rosszmájúsággal, csakhogy ártson – Tudja maga jól, úgy van az asszonynép is, folyatás után már megnyugszik, nem ágál!

.

Ez volt Sári utolsó nyárádmenti útja. Megelégedéssel nyugtázta, hogy példázgatásaival kést döfött a volt gazdaasszonya szívébe csak azért, amiért állandóan róla gúnyolódott és kacarászott a szomszédasszonyával. Elégtétel lenne, ha még egyszer összejönne Erikával, hogy neki is adagoljon tartalék mérgéből, mert az évek kudarcai során felgyülemlett és őrzi, mint a kígyó a mérges fogában.

       Megnyugvás töltötte el, hogy most nem függ senkitől. Ábel csendes, megértő, jó ember.  Nem követelőzik, megelégszik azzal, amit maga körül lát, rend, tisztaság, fegyelem. Leköti a hivatása. A munkavállalások és a napszámosaival való foglalatosság.

          Sári mikor hazaérkezett a bivalykeresésből, kötélen vezetve az állatot, nagy döbbenet fogadta. Csak a két nagyobbik gyermek volt otthon, Albert és Irma, és rettentő sírással panaszolták, hogy Gyula és Imre elszöktek már három napja, nem tudnak semmit róluk. A szomszédok miután tudomást szereztek a gyermekek elszökéséről, sarkallták Ábelt,hogy tegyen jelentést a rendőrségen,hogy járjanak utána,de ő legyintett és azzal intézte el,hogy, majd ha megéheznek haza jönnek. A szomszédok egyöntetűen Sárit okolták, mert bármennyire is pedáns és tiszta meg rendszerető a „csúfság”,az kiszivárgott,hogy mennyire galád és kíméletlen az árvákkal. Hol volt az Ábel szeme, vagy miért mindegy neki?   Pedig fiatal korában, emlékeztek az idősebbek, milyen fess, nyalka legény volt, bomolt utána minden fehérnép. És ő sem húzódozott, szerette a kicsapongó életet. Csakhogy milyen a fiatal, pláné, ha még férfi is. Jól megválogatta, hogy kit vesz el feleségül. Az első sudár, karcsú, széplány volt, de korán elment. A második kissé gömbölyű, nagyszájú, hangoskodó, mintha Ábel válogatta volna az ellentéteseket. Egyiket sem az Ábel sűrű kakasoskodása tette sírba. Az első száraztüdőbajban lett menthetetlen.  Még szerencse, hogy a gyermekei nem örökölték. A második kissé féltékeny típus volt.. Minden figyelmeztetésre reagált, ami az Ábel erkölcsit illette. Sokat járt utána, persze titokban,,hogy ne szégyenkezzen. De úgy látszik túl bővérű volt, mert nem lehet tudni, féltékenységtől, vagy mitől agyvérzést kapott. Menthetetlen lett. Így maradt szegény mindenki által szertetett és tisztelt férfi özvegyen négy gyermekkel.. Persze, hogy kell a segítség, a segítőtárs, de nem kell rögtön térdre esni egy ilyen világ csúfja előtt. Vagy talán arra gondolt, hogy más már nehezen köti magát négy gyermek mellé?  A Sors útjai kiszámíthatatlanok.

            Ettől az időtől fogva Sári sokat veszített a szomszédok méltatásaiból, jóval alább hagyott a tekintélye. Már alig köszöntek. Mindenki sietett dolgára, ha vele találkozott, nem volt ideje trécselni.

           Közben telt az idő és beékelődött a közömbös megszokottság. Idővel enyhültek a szomszédok is, csak Sári érzett valami furcsaságot. Megmozdult benne valami. És akkor jött rá, hogy ő bizony várandós. Ezután még zsémbesebb, gonoszabb kezdett lenni, addig - addig, míg Irmától is megszabadult. Szegény lány házasságba rohant, csak megszabaduljon onnan, amit szülői háznak hívnak. Sajnos őket semmi nem kötötte, nem ragaszkodtak, mert nekik nem nyújtotta az otthon lágy ölét. Amint megkérték hirtelen döntött és a város másik felébe került. Sári megjátszotta az elkeseredettet,hogy ilyen hamar itt hagyta,de az  egyik lepcses,szószátyár vénasszony rosszmájúan megjegyezte,hogy úgy tesz, mintha sírna,pedig a nagy orra mellett le sem tud folyni a könny.. Már csak Albert volt útjában, de azt is hamar elintézte. Annak ellenére, hogy nem volt jó tanuló, rábeszélte, hogy iratkozzon pártiskolába. Hallotta, hogy a legbutábbakból lesznek a legjobb kommunista agitátorok.

          Végre Sári fellélegzett „birodalmában”. Most aztán, ha egyedül is és nehezebben lesz, de nem lábatlankodik senki kölyke körülötte. Nem kell, ódzkodjon a szomszédok gyilkos tekintetéről és ocsmány szájától, mert már nem lesz rá ok. Gondolta.

          Aztán idővel megszületett az első gyermek.. Abban reménykedett, hogy lánnyal áldja meg az Isten, mert benne évek során hatalmas gyűlölet érlelődött a férfiak iránt.

És Isten verésének érezte, mikor a bába örömmel adta hírül, hogy ezért érdemes volt szenvedni és kínlódni, mert egy aranyos nagydarab fiú. Sárit nem feszítette az öröm Olykor nagy ritkán az apjára gondolt gyűlölettel,,hiába mondták húsomból hús és véremből vér ! Vajon ő nem az volt annak Az istenverte átkozott dögnek?! Ő nem hitte, de a szomszédasszony előre jósolta, hogy biztosan fia lesz, mert túl hegyesen áll és felfelé nő a hasa. Csak úgy találomra adta neki a Dániel nevet. Lehet, azért mert sokat szerepel a Bibliában és emlékezteti Rachel asszonyra. De megrökönyödött, amikor a pap megfejtette neki a név héber fordítását: „Isten a bírám”, és fülébe csengett, „megbüntetem az atyák vétkét a fiakban”. Később, évek múlva vigasztalódott, mert Ábel mintha hiányolná a népes családot, ismét folyt belőle a gyermekáldás. A fiú után még két lány született, Hanna és Erzsébet. Bizonyára a harmadiknak a neve csak úgy jött a szájára és nem az anyja emlékét akarta megőrizni.

           Az élete bár nehezedett a sok utánajárással, szerencséje volt, mert Irma gyakran eljött segíteni „édesnek”, amit az asszony szívesen fogadott, de sosem köszönt meg. .Úgy  

bánt vele, mint az ő anyja annakidején. .Vajon ez lenne az elkeseredett anyasors?

          A gyermekek szépen cseperedtek, Sári szerint, hála a bivalytejnek. Finom zsírossága folytán erősek voltak, ellenállóak, és nem kerítette hatalmába semmilyen betegség.. A lányok az apjukhoz hasonlítottak, de Dániel a valóságos hasonmása volt Sárinak, alakja,

feje formája,szeme,kerek arca mind  a Sári örökletessége,csak a haja volt szőke és a szája pereme vastag,csókos száj,mint az Ábelé. Ahogy nőtt minden érdekelte, nagyobbacska korában különösen a fúrás – faragás, de a labdajátékok nem tudták lekötni.. Ábel, ahogy elnézegette, többször is emlegette Sárinak, hogy ebből jó iparos lesz, nem olyan jövő – menő intéző, mint az apja. És nem csalódott, mert ahogyan nőtt és iskolaköteles lett tanulni nem szeretett, de annál jobban lenyűgözték és érdekelték a gépek. Kiváló géplakatos lett belőle.. Abban is hasonlított az anyjához, hogy nem szerette, ha emberek veszik körül, Inkább szerette a magányosságot és elmélyült abban, amit készített. Nem tudni kinek a bíztatására, de jelentkezett karbantartó lakatosnak az erdőkitermelő vállalatnál. Bevált a számítása, jól fizették, miután pedig elérte a nagykorúsítást a vállalat elküldte hat hónapos sofőriskolába ment és letette a vizsgát minden járművezetésre. Akkor könnyen ment a jogosítvány megszerzése, mert kevés volt a jármű. Dániel a legjobban a traktoros engedélynek örvendett, mert azzal minden erdőkitermelő gépen dolgozhatott. Kiment a helyszínre a direkt termelésbe .Ott is karbantartotta a gépeket is és egy barátjával maszek munkát is vállalt a kitermelésben. A jó kereset nem szédítette el, nem pazarolt. A keresetét kisimítva kötegekbe rakta és úgy adta át az anyjának megőrzésre. Gyűlt a pénz,s egy alkalommal Sári csak úgy kíváncsiságból megkérdezte,mire gyűjti a pénz Elámult,amikor.

az  általa mellőzött fia kifejtette,hogy házat akar építtetni,megmutatni dorbézoló barátainak,hogy így is lehet élni. Ezt az elhatározását Sári értékelte és méltatta,de később ez vezetett végzetes és végleges elszakadásukhoz.

        A pénz gyűlt, Dániel elkészíttette a tervrajzot és apránként hozzálátott a szükséges anyagbeszerzéshez..Az apja véleménye szerint az udvar elég széles ahhoz,hogy az egyik oldalon hosszan elnyúló házal átellenben bármekkora modern épület is, elfér. Egy év leforgása alatt teljesen elkészült a ház, de a legény továbbra is a kitermelésnél maradt. Azt ígérte az anyjának, hogy mindent felújít, még a tyúkólakat is téglából rakatja, hogy ne fázzanak a télen. Az erdőkitermelésben,távol a családtól ,szombaton csak délig dolgoztak .Dániel viszont a saját kis műhelyében otthon,mindenféle javító munkát elvállalt,  amire a szomszédok,ismerősök kérték. Sokat időzött a műhelyében és senkit sem engedett be.

         Sárinak támadt egy ravasz ötlete. A nagy ház még mindig üresen állt, egy nap komolyan szándékozott beszélni a fiával és meggyőzni, hogy ő még fiatal, nem illő, hogy már vagyonnal rendelkezzen, írassák a házat a Sári nevére. A telek, ugye, a másik féltestvérek öröksége, bármikor követelőzhetnek, pláne ha látják, hogy Dániel mennyire terjeszkedik, de Sárival nem mernének ujjat húzni. A legény nem válaszolt rögtön, azt mondta, még gondolkodik rajta. Választ sokáig nem kapott. Később már az is kíváncsivá tette, mi a fészkes fenét készít egyedül bezárkózva, mert többször is rejtélyesen emlegette az anyjának, hogy az ő keze munkáját sokszor megemlegetik majd.. A kíváncsiság annyira sarkallta, hogy kereste a lehetőségét a „látogatás” tevésnek. Dániel egy szerencsétlen pillanatában otthon felejtette a kulcsait melyen rajta volta műhelyé is. Így Sári könnyedén eleget tehetett oldalfurdaló kíváncsisságának is. Könnyedén bejutott Mindent alaposan átnézett, de az ilyen-olyan acéllemezeken és szerszámokon kívül, csak néhány javításra váró kerékpárt látott. Végül egy szekrény mélyéről csak előkerült egy doboz filcdarabokkal és kéztörlő rongyokkal letakarva. Amikor kinyitotta majd megfagyott benne a vér. Hirtelen nem lehetett eldönteni, hogy az aggódó anya,a megijedt asszony,vagy a bosszúállásra készülő némber érzései kavarogtak benne,mert a dobozban egy eredeti pisztoly volt és kettő annak a mintájára készült. Ez lenne az, amiért emlegetni fogják a keze munkáját!

             Még egy kísérletet tett a ház telekelésével kapcsolatban, de Dániel ismét nem válaszolt konkrétan. Azt mondta, ne sürgesse idő, van bőven, s még gondolkodik..

Sári viszont döntött. A megátalkodott férfigyűlölő sárkány kerekedett érzéseiben felül.

Elment az államvédelmi hivatal helyi kirendeltségére a szekuritáté épületébe. .A kapuban idősebb altiszt fogadta,akinek megmondta,hogy feljelentést szeretne tenni. Felvezették egy emeleti folyosóra,,a portás belépett egy irodába és kis idő múlva értesítette,hogy a  főhadnagy fogadja.

              Sárinak remegett az egész belseje, mert ő hivatalban nem járt, csak amikor Ábellel összeházasodtak a közjegyzőnél. Bátortalanul megállt az ajtó mellett, de a jóképű, hullámos hajú, bajuszos barna tisztecske hozzásietett, kezet fogott és leültette egy fotelbe,ő is leült vele szemben és várta a Sári vallomását .Már-már majdnem elsírta magát,de a főhadnagy megsimogatta a fejét és bátorította,hogy csak nyugodtam,itt mindent elmondhat,mert csak ketten vannak,senki nem hallja. Honnan tudhatta volna Sári, hogy itt minden pisszenést hangszalagra rögzítenek. Aztán csak rávette magát.

-          Drága tiszt úr, azt sem tudom, hogyan is kezdjem. De úgy vegye, hogy belőlem a féltő anya beszél, aki aggódik gyermekéért és fél a fia eltévelyedésében.- a látszat kedvéért megtörölte szemét, pedig nem is volt könnyes.

-          Csak bátran, asszonyom.

-          Uram, én a fiam műhelyében három pisztolyt találtam.- megdöbbent saját hangjától. – Már mindegy, kimondtam.

-          Ne féljen asszonyom. Látogatásáról senki sem fog beszélni. Mi kimegyünk, ismeretlen bejelentés alapján házkutatást tenni és intézkedünk. Ezért semmi bántódás nem éri, jelentéséről senkinek nem lesz. tudomása, mi pedig értékeljük éberségét és őszinteségét.

A káoszt tetézte, hogy akkor tört ki a budapesti forradalom. Másnaprohamcsapat szállt ki, házkutatást tartottak, de a pisztolyok rejtekhelyét már tudták és nem okozott gondot a megtalálása. Dánielt a munkahelyén letartóztatták és tekintettel a magyarországi helyzetre a gyorsan ítélő Katonai Törvényszék engedély nélkül fegyvertartás és sorozatos fegyvergyártás vádjával öt évig tartó politikai átnevelési fogságra ítélte,valamint teljes vagyonelkobzást írt elő .Nyilvántartott vagyona egy használt kerékpár volt,azt nem vitték el Sári most már elérkezettnek látta az alkalmat,hogy nyugodtan telekelhessen .Minden igazoló hivatalos irat nála volt,semmi sem akadályozta.

       Öt év hosszú idő , .A telekelést megejtette ,a régi házat lebontatta és beköltöztek az új házba. Férjhez ment Hanna, egy áldott szász legény vette feleségül Örökölt egy emeletes házat a főtéren. Sárinak nőtt a mája, mindenkinek eldicsekedte, hogy a lánya puccos palotába ment férjhez. Szárnyra kapott némi irigykedő kószahír is, valamilyen Helgát és Irént emlegettek, akik nagyon menők az ifjúság körében, tanult lányok, műveltek és a bálok alkalmában is mindig bálkirálynők, mert mindenki igyekezne valamelyikükkel táncolni. A burkolt vélemény az volt, hogy a szász legényke inkább ezek közül kellett volna, válasszon, mint egy városszéli bivalyos gazdálkodó lányának a fejét bekötni. Ezekre Sári nem adott. Szerinte aljas irigykedő rágalom és lehet, hogy pontosan a két nevezett perszóna terjesztette Közben Ábel is alábbhagyott. Eladta a fogatjait és csak a mezőgazdasággal foglalkozott.

         Dánielről semmi hír nem jött. Elzárása után két évre érkezett egy postalap Bukarestből román szöveggel. Sári nézegette,de nem értette, és amikor felismerte,hogy a Dániel írása anélkül,hogy valakinek mutatta volna, elégette. Meg sem fordult szűklátású agyában,hogy az csomag kérés is lehet,attól tartott nehogy vele kapcsolatos legyen és kiderüljön aljassága.

          Az idő bármilyen hosszú, ha lassan is de pereg, eltelik Egy őszi napon hazaérkezett Dániel. Sárit hivatták a szekuritátéára és hivatalosan is a gondjaira, bízták a fiát és ígéretet kapott, hogy az ő közbelépésükkel rövidesen munkába állítják,.a helyi Köztársaság  üzemben .Útban hazafelé Sári áradozott és hálálkodott az Istennek,hogy végre itthon van .Felejtsen el minden kellemetlenséget , mert családi körben igazán szeretet veszi körül és megnyugodhat.

-          Én írtam egy levelet édesanyám, amelyben kértem egy öt kilós csomagot, mert csak ennyit engedélyeztek,de hiába vártam, a kollégáim sorba megkapták,de nekem nem jött.

-          Jaj, lelkem-gyermekem, hát gondolod mi nem tettünk, volna eleget, de fiam úgy lássam a napot, ha ide bármilyen levél érkezett volna. Jaj, milyen jó szívvel küldtem volna. De jó az Isten, megsegített, hogy ne keljen küldeni.- aztán Sári forgatta a gondolatait, hogy még mielőtt hazaérnek adja tudtára a ház ügyét, legyen felkészítve, ne akkor érje meglepetés, mikor belépnek az udvarra. - Még el kell mondanom egy dolgot, csak ne haragudj rám. Én annyira megijedtem az ítélet kiközlésekor,hogy teljes vagyon elkobzást írtak,hogy nehogy bekövetkezzen én a magam nevére telekeltettem,mert így biztos és senki sem tud hozzányúlni .Csak a  kényszer helyzettel magyarázhatom,az vitt rá,hogy megmentsem.

-          Köszönöm édesanyám, hogy megnyugtat, de tudja meg,ha megtudom ki jelentett fel a két kezemmel, fojtom meg. Aztán ítéljenek el, nem bánom, de legalább egy féreggel kevesebb lesz a földön.

-          Óh, fiam, az Isten áldjon meg, tudhatnád, hogy valamelyik irigy szomszéd tehette, de jegyezd meg bűn büntetés nélkül, nem marad. Ezt írja a Szentírás is.

A továbbiakban az államvédelmisek tényleg betartották ígéretüket, vagy az is lehet, hogy előre kidolgozott terv volt a további megfigyelés miatt. Azután a legény, mintha a kimaradt öt évet igyekezne bepótolni, a barátaival eljárt hétvégi bálokba, mulatságokra.

Sári nem szolt közbe, de amikor tudomására jutott, hogy a fia összejött Helgával, az agyon dicsért „hajadonnal”, aggodalom fogta el, attól tartott, hogy házasság lesz belőle. Mert tudta, hogy a fia sem veti meg a szépet és a jót. Első sorban azért is aggódott, mert képzelőereje, csak addig terjedt, hogy Dániel ismét beleveti magát a munkába, hogy további álmait megvalósítsa. Ha ismét gyűjtési mánia fogja el, mivel már Ábel sem az a sokat kereső, hát úgy csűrné-csavarná, hogy neki is jusson belőle. Arra is gondolt, hogy egy szép leány, ahogy Helgát is beállították, lenézi majd őt, gúnyolódna vele és perpatvar fészke lesz a ház.

        Ahogy a lavina sem áll meg, Dániel sem bírt az érzelmeivel és az időt is elérkezettnek látta és feleségül vette Helgát. Nem volt mit tenni,a külön bejáratú  szobát át kellett adni az ifjú párnak. Már megfeledkeztek arról, hogy lényegében kinek a verejtékéből épült, Sári szerint a lényeg abban áll, hogy ki nevén van, mint adófizető. Az elején még nem voltak súrlódások, próbáltak összeszokni. Sári megtartotta a maga hűvös távolságát a fiatalasszony kedves, őszinte közeledése előtt. Rövid egy év leforgása után a mértéktelen forró szerelemnek is meg lett az eredménye,a gyermekáldás. Gyönyörű szőke kislánynak adott Helga életet, aki a keresztségben a Réka nevet kapta. Már pici korában az apjához hasonlították. Helga ennek is örvendett, mert nem ismerte anyósa Janusz arcát. Arra gondolt, hogy anyósa kedvence lesz egyetlen fiától származó unokája. Sári csak megjátszotta a szeretetet,már nem is a hangulat embere volt,hanem a tartós beidegződésé .A vízről azt tartják,hogy folyékony,de senki sem gondol arra,hogy a halmazállapot változáskor a jég is víz,a gőz és pára is víz .Sári különféleként viszonyult környezetéhez, a férje felé megmaradt negédes folyóvíznek,a lányaihoz forró gőzként ragaszkodott,de az egyetlen fia nem tudta feloldani a megszilárdult jeget .Csupa színjáték volt köztük az együttélés.

           Helgának elapadt a teje, így kénytelenek voltak az orvos javaslatára bivalytejjel etetni a csöppséget. Az anyós felajánlotta, de csakis piaci áron és persze az ő szűk mércéjével mérve a tejet unokájának. Dániel addig készülődött, hogy csak rávette magát az anyjával komolyan elbeszélgetni. Megmagyarázta,hogy nő majd a gyermek és szükségük lesz a másik frontszobára is,mert az nem megoldás,hogy futkározzanak szobáról  a közös konyhára. Az anyja érvelt, hogy az ő nevén van a ház és a másik fontos ok, hogy a húga Erzsike is rövidesen férjhez megy.,de Dániel hajthatatlan maradt. .Azt mondta,ha kisajátította, fizesse ki az ő befektetését, és akkor elköltözik,de ilyen körülmények között, ha kell tanukkal is igazolja,hogy a házat ő építtette és az övé. A szócsata eredménytelenül ért véget. Döntés nem született, csak mindkettőben elkezdődött a jövő elképzelése. Sári pukkadt ki mérgében,mi tevő legyen,honnan a pénz,mert az lenne az igazi,persze nem a valós vásárlási érték,hanem csak szigorúan amennyit befektetett. Dániel számítgatta, hogy ha az anyja csak azt az összeget is adja amennyibe került, dolgozni fog ismét a műhelyében és még gyűjt hozzá, de igazi otthont akar biztosítani a családjának.. .