ÍTÉLETHÍRDETÉS CSÜTÖRTÖKÖN

(Mjnden klubtag szíves elnézését kérem,de egy hónappal ezelőtt megígértem Kapbiai Lajos klubtársunknak,hogy prózaírásomból töltenék fel.Ha kifogás van ellene, nem folytatom)

ÍTÉLETHÍRDETÉS CSÜTÖRTÖKÖN

     A tárgyalóterem zsúfolásig megtelt és enyhe zsongás töltötte be a bíró bejövetele előtt. Azon a napon nem csak azok ültek be, akik szinte állandóan unalom elterelő időtöltésből jönnek és emelik a hallgatóság számát, közben sok esetet és ítéletet meghallgatva bővítik ítélőképességüket. Azon a napon felvonult a falu elég szép létszámban, hiszen akkor tárgyalták Szabó Júlia feljelentését Kovács János ellen, aki őt a feljelentés alapján megerőszakolta.

      A hír futótűzként terjedt, és ahogy lángra lobbant,hamar bejárta a falut és persze csoportosította az embereket. Egyesek sajnálkoztak a szegény Julus megesésén. Hogy az a bájgúnár a Janó, hogy nem szégyelli magát. Azt hiszi, hogy ha már városon él neki mindent szabad. Pedig ő sem volt ilyen. Csak másképp alakul egy férfi és másképp a nő, ha városba kerül. Az ember fiának könnyű, mert otthon marad a mentéje, lajbija,cundrája, meg minden vászon neműje, még a rámás csizmája is. Neki könnyebb szövet pantallóba bújni, fényes hegyes orrú lakkcipőben a lépése is sikkesebb, szinte szálló. Vagy a farmer és a sport csukák. Az egy igazi kihívó viselet. Ahhoz aztán már mehet ilyen-olyan pólóing, pulcsi. Vállig érő haj, hátul lófarokba kötve, vagy dajcsosan lobogtatva, jól áll neki is meg a modellnek is. Otthon viszont a pap kiprédikálná. Az orra alatt vékony bajusz, enyhe körszakáll és már senki sem mutat rád, hogy honnan jöttél. Látogatóba hazaérkezve a kutya is megugat, mint idegent. De az anya lánya az más,az már nehezebben enged. A tíz centis tűsarkú cipő már nehezebben viselhető, az otthoni gumipapucsnál, amivel könnyedén járt-kelt a háztájon, de a mezőn is. A selyemharisnya az egészen más, leheletszerűen simul a patent gyapothoz képest, A miniszoknyát, ha meg is szokja, váltig igyekszik összhangba hozni valamelyik kedvenc hímzett falusi blúzával, Nehezen válik meg egy ágba font .hosszú,vastag hajától is,mert az csökkenti a reggeli megszokott foglalatosságot. Egy szóval egy lány nagyon hosszú idő alatt vedlik át városivá.

         Az ellentábor, aki a Janó pártját fogta nagyon elítélte az effajta aljas eljárást, hogy ilyen fondorlattal próbálják a szegény gyerek nyakába varrni a Julist. Biztos a városban akad inkább hozzáillő, mert milyen rövid idő alatt szép karriert futott be. Akik el sem jöttek, csak legyintettek, hogy miért kel felfújni mindent és ekkora feneket keríteni. Nekik is megfordult a fejükben a legényre való akaszkodás, de émelygő gyomorral. Hogy lehet egy lyány ennyire konok, hogy vásárra viszi a becsületét.

          Az ügyvédnek volt a legnehezebb dolga, mert az orvosi papír hiába igazolta, hogy a lyány már nem lány, vagyis nem szűz, abból nem tűnik ki az erőszak. Sokat járt és érdeklődött suttyomban, amíg ráakadt Szakolcay Ambrusra, aki általában mindent tudott és látott. Persze felvilágosító hosszas beszélgetés előzte meg, mielőtt ő lett a koronatanú. Az ügyvéd többször is elbeszélgetett vele.

-          Ambrus bátyám, volt-e életében tárgyaláson?

-          Nem én, ügyvéd úr.

-          Nézze, a tárgyalóterem olyan, mint a templom. Ott gyónás helyett esküt tesznek A templomban a Biblia a forrás, a tárgyalóteremben a Törvénykönyv. Ahogy a templomban nem szabad káromkodni, a tárgyalóteremben sem szabad fennkölt, csúnya szavakat használni. A tárgyalóteremben a bíró épp olyan tiszta és szent, mint az oltár előtt a pap.

-          Eddig megértett Ambrus bácsi?

-          Értem én, fiam, jól értem.

-          Tehát csakis a törvény által engedett meghatározásokat szabad használni. A női nemi szervnek azt mondják szeméremtest, a férfié hímvessző. És nem használunk olyan parasztos, trágár szavakat, hogy keféltek, vagy ehhez hasonló. Egyszerűen azt mondja, hogy egyesültek.

Belépett a bíró a tárgyalóterembe. Mindenki felállt, elnémult minden zsongás. Első tárgy Szabó Júlia felperes feljelentése Kovács János ellen nemi erőszak elkövetéséért. Megkezdődött a kihallgatás. Igazolták és meghallgatták a feleket. Tanúbizonyításként elsőnek az ügyvéd felolvasta az orvosi látleletet, majd szólítják tanúként Szakolcay Ambrust, Júlia szomszédját.

-          A tanú tegye a kezét a Bibliára és mondja utánam – szólt a bíró – Esküszöm,hogy az igazat és csakis az igazat mondom . Ha vallomásommal félrevezetném az igazságszolgáltatást, vállalom a következményeket. Isten engem úgy segéljen!.

Ambrus miután ezeket elismételte még keresztet is vetett és leült a tanuk padjára

-          Felkérem a tanút, hogy eskütétel alatt. mondja el az esetet melynek szemtanúja volt.

-          Melyiket bíró úr, mert három is van. Az egyik, ugye a csűr, a másik a kertben a diófa alatt. A harmadikat igaz csak hallottam, mert az erdő elég messze van tőlünk. De tudja bíró úr, a közepén, a tisztáson van egy évszázados tölgyfa, egyedül áll,de sokszor nem hagyják magára .Ilyen baklató fiatalok meghúzódnak alatta, na ,az aztán tudna mesélni az áldóját.

-          Felkérem a tanút, ne kalandozzon meggondolatlanul – szólt a bíró – Mondja a lényeget, mely igazolja a felperes állítását.

-          Na jó, akkor marad a csűr. Hát tudja Bíró úr, a csűr mellett van a mi kerítésünk, és sokszor akad dolgom ott. A csűr oldalán egyik deszka eléggé elmozdult, már rég készülök szólni a szomszédnak, hogy tegyék helyre. Azon a résen a belátás nagyon jó, de mivel nem tudják a kilátást, nem veszik észre. Amint ott dolgozom, hallom, hogy lihegés, szuszogás szűrődik ki. Gondolom, benézek a résen, nehogy valami galád dolog történjen. Látom, hogy a Julus összeölelkezve a Janóval ott állnak a szénán. Jól látszott, mert ilyenkor behordás előtt csak a tavalyi van, az a kevés, ami maradt. Közelebb hajolok és látom, hogy a Julus csimpaszkodik a Janó nyakába és még az a vékony bajuszkája is eltűnt a szájában úgy rá volt tapadva.. Janó is mindkét kezével szorongatta a tomporát.. Ugye így mondják urasan a seggnek? Hát szorongatja, de a lyány derekből úgy mozgatta a farát, mintha áram lett volna benne. Aztán a legény lefektette a lyányt a szénára. Alacsonyabban voltak, még jobb volt a belátás.. Szótlanul feküdt, a rokolyáját felemelte a nyakáig, a hátulját nem, hogy ne szúrja a széna. A bugyit együttes erővel húzták le. Először arra gondoltam, hogy elszégyellem, de jóérzéssel néztem, ahogy kibontakozik a pinája s körülötte a huncut szőr. Aztán Janó egy mozdulattal letolja a nadrágját. Először nehezen ment, mert a penésze beleakadt. De megszabadult tőle, s akkor látom, hogy letérdel, beteszi a hímes farkát a lyány szemérmes pinájába. Hogy egyesültek vagy nem, azt nem tudom, de hogy basztak az biztos.!

Miután befejezte a teremben feszült csend remegett és minden szem a bírót figyelte. A bíró szúrós tekintettel végigmérte a tanút.

-          Mondja tanú, magának mindig ilyen mosatlan beszéd hagyja el a száját?

-          Nem bíró úr, csak mióta Colgettel mosom a fogaim. Tudja, volt régebb az a jó magyar paszta, lássa már a nevét is elfelejtettem, na az jobban tisztított, mert több volt benne a fodorminta.

A bíró belenézett az iratcsomójába és enyhe mosoly suhant át arcán a tekervényes beszéd hallatán.

- Ítélethirdetés csütörtökön – mondta, és a kalapácsütéssel jelezte, hogy vége a tárgyalásnak.