FELEDNI MÁRCIUST

El lehet-e felejteni azt a napot, amikor a megaláztatás gyötrő hulláma csap össze a fejed felett? Amikor keserű lélekkel állsz, gyötrelmes aggodalommal, hogy vajon hogyan lesz, mi lesz? Kolozsvári felejthetetlen március. Még az Úristen is ellenünk volt, Akinek nem volt elég a lelki didergés, sűrű felhőkkel és havazással lepte el a várost. Szomorú bánatos idő, szomorú bánatos szívek, keserű sóhajtások és hatalmas tömeg. Némán hallgató emberek kiknek kiült arcára az izgalom és elárasztották a Román Opera és a Katonai Törvényszék közötti teret. Ma is tárgyalás lesz, és ítéletet hoz az összeült Bíróság a rég megkezdődött sorozatban. Ítélkeznek a kommunista rendszer ellen lázítok felett.

          Az ezerkilencszázötvenhatos magyarországi forradalom sodorta félelembe a román kommunista vezetést. Féltek az erdélyi magyarok tudatos lázadásától. Rettegtek a forradalom Erdélybe való begyürüzésétől. Odaát Magyarországon, konszolidálódott a Kádár- rendszer. Folytatódtak a megtorlások. Itt is elérkezettnek látszott az idő a potenciális hangadók vagy legalább is forradalmi eszmékkel együtt rezonáló egyének elszigetelésére, félreállítására.. Értelmiségi fészkekben akarták a szerintük ezerfejű hidrát lefejezni. Jó alkalom volt ez arra is, hogy szovjetjóváhagyással üssenek egyet renitenskedő magyarjainkon. Az államvédelmisek rettentően féltek, hogy ezerkilencszázötvenhat kovásza itt is megkeleszti a magyarság eleddig laza összetartásának tésztáját. Voltak kikövetkeztethető jelei annak, hogy az internaciónalista métellyel ellátott baloldaliakat és a munkásosztályt a független és nemzeti irányítású értelmiség felé hajlították a lezajlott események. Utólag van egy olyan következtetés is, hogy az odaát bukott forradalom több megátalkodott hívet szerzett a szovjet és Varsó paktum ellenes megoldásnak kedélyben, mint ha a forradalom győzött volna.. Ennek szellemében kezdődtek az államvédelem részéről a forradalmi nemzeti eszméket csirásító papság Vipera fészkének a támadása. Mert „Verd meg a pásztort és szétszélednek a juhok.” Tudatosan kidolgozott megfélemlítés volt a hitbe való gázolás. És így kezdődtek a letartóztatások kitalált vagy parányi vétkek felnagyításával. Az összes tárgyalás sorozatban, mely a Kolozsvári Protestáns Teológia ellen irányult a fő megbélyegzés a rendszer elleni szervezkedés volt. Az Evangélikus Német kar egy éve költözött át Nagyszebenbe. Csupán adminisztrációs alapon tartozott Kolozsvárhoz,annak ellenére,hogy ott is találtak hét elítélésre alkalmas személyt,akiket el is ítéltek,de mellőzték a dobra verést,tartva a német közvéleménytől,mert egyszer,avilágháború idején csúfosan elárulták a németeket az orosz csapatoknak és tapintatosan ráéreztek a mondásra,hogy a német nem felejt,ezért a jelentésekben nem foglalkoztak a szebeni eseményekkel .A letartóztatott papokat és teológusokat durva módszerekkel,akár veréssel is rá akarták kényszeríteni arra a vallomásra, hogy a Teológia és a Bolyai Egyetem rendszerellenes  forradalmi csoportosuláson dolgozott,tüntetéseket akartak szervezni az elesett magyar ifjúsággal való szolidaritásért, melyre jelentkezett a Victor Babes román egyetem diáksága is,de a románokat elmarasztalták azzal,hogy nem tudták a tüntetés jellegét és célját.. Hiába takargatták, abban az időben jelentős megmozdulások és tüntetések voltak a Jászvásári, Bukaresti és Temesvári román egyetemeken is,hiszen közülük is forradalmárnak titulált diákok százait zárták el koncentrációs perrel.

               A tömeg néma csendben várt a borús és dermesztő időben. Minek a hangoskodás, hisz a kivezényelt szekuritátés sorkatonák arra vártak, hogy majd kiket kell kiemelni a tömegből és elvinni egy kiadós verésre. Nem, az nem volt tervbe, hogy tömegoszlatás legyen, hadd lássa a mélabús paraszt, kinek a magyar fellendülés szikrát gyújt szívében, ide kerül a csíkos ruhások közé. Enyhe morajlás hullámzott végig a tömegen, mert megérkezett egy fekete rabszállító autó. Nem állt meg. Szamosújvárról hozta az elítélendőket és vitte a Marx utcai fogházba, ahol az itteniekkel az udvaron sorba állították és gyalog a tömeg között, kivezényel rendőrök és szekuritátés sorkatonák sorfala között vonultak be a Katonai Hadi Törvényszék épületébe. Parancsszóra lehajtott fejjel jöttek a rongyos vitézek. Elől három nő, utánuk tizenkét életre született, délceg, talpraesett tizenkét fiú. Ma az ő tárgyalásukra került a sor. Felettük ítélkezik Macskási katonai főbíró. Mindenikűknek magyar vizsgáló tisztje volt. Gonosz, rosszindulatú feléjük és szolgalelkű, talpnyaló, az államérdekeket kiszolgáló bérenc a hatalom felé. Endre említette kiszabadulása után nagyon későre, mert sosem beszélt börtönéveiről, hogy a vallatás alatt bekötötték a szemét, hogy ne láthassa vallatóját, aki mindig románul beszélt és nem tért le a kényszerítő vallomástétel kicsikarásából,hogy igenis,beletartózott abba a szervezetbe, akik folytatni akarták a magyarországi kapitalista forradalmi eszméket. Mivel nem szolt, semmit,két oldalról hatalmas pofont kent le,majd gyomorszájon rúgta .És akkor felszisszent Endre magyarul „Istenem,ez nagyon fájt”.Mély csend lett,majd rámordult a vallató „ A kurva  Istenedet! Miért nem mondtad,hogy magyar vagy!” Elvitette a cellájába és a továbbiakban egy román nő vezette a vallatást,aki még durvább,még elviselhetetlenebb volt,mint általában a harcias amazonok.

             Enyhe szipogás tört fel a tömegben, mindenki felismerte hozzátartozóját. Álltunk, mint Jónás Ninivé kapujában és sokan haragudtunk fájó szívvel az Úristenre, mert Ninivét segélte, Jónást ejtette. Mások csak a szabadságharc bukását fájlalták, nekünk a hitünk is válságba került, mert Jehova Góliát pártjára állott, Dávidi parittyaköveinket ellőtte, csúzlinkat széttépte.

                 A politikai tárgyalások zárt ajtók mögött zajlottak. Csakis belügyisek mehettek be igazolványuk felmutatása után amíg a terem megtelt. Szerencsénk volt Lucával a család távoli román ajkú rokonával, aki abban az időben a Hadsereg DOINA Művészegyüttesében volt balett táncos. Őt beengedték. Végighallgatta a vádat és addig maradt, még, amíg Endrét is személyesen kihallgatták. A többi nem érdekelte, igyekezett a friss hírekről beszámolni nekünk. Amint kilépett az épületből szerencséjére felismerte, hogy három civil szekus követi,figyelték,hogy megáll-e a tömegben valakivel beszélni. Mikor elment mellettünk félhangosan mondta, hogy azonnal menjünk fel hozzájuk. És majd otthon mindent elmond.

              Előzetesben annyit,hogy Endre munkás szülők gyermeke volt,nem pap ivadék. Jól felkészültsége eredményeként sikerült állami ösztöndíjjal bejutnia a teológiára. Származása és romános neve miatt nem sok barátja akadt,hiszen abban az időben mindenben a gyanút keresték, Ami még  tetézte a dolgot gyermekkori játszótársa és barátja az Államvédelem kötelékében, teljesítette sorkatonai szolgálatát. Miután tudomást szerzett.,hogy Kolozsvárott tanul gyakran meglátogatta,   összegyűjtötte a sorkatonáknak hivatalból juttatott napi tíz cigarettát, és mivel ő nem élt vele,    örömmel vitte barátjának, Megosztotta vele a zsoldját is és a szülőktől kapott heti pontossággal érkező   csomagját is. Szemet szúrt a többieknek a gyakori szekus találkozó és egymás közt elhíresztelték, hogy Endre besúgó. A katonai sorozó bizottság javaslatára, mivel bal lábán a bokájától ágyékáig húzódó visszér volt, műtétre utaltatták a Herbák kórházba.. Itt ismerkedett meg a tízedik osztályos diáklánnyal, aki szintén kórházi ellátás alatt volt. Gyakran találkoztak a kórház folyosóján és elbeszélgettek .A lány említette,hogy irodalomrajongó,nagyon szereti a költészetet és ő is szokott  verseket írni , de nem ismer felkészült,hivatott elbírálót. Hallotta, hogy a teológián komoly irodalmi kör működik, átadott egy füzetet és megkérte Endrét,hogy olvasson fel a verseiből és  várja a bírálatokat. Endre előtt elhagyta a kórházat.  A srác egyedül maradva beleolvasgatott a füzetbe.  Néhány zsenge szerelmi próbálkozáson átrágta magát, de aztán felfigyelt egy aránylag, szerinte jól sikerült vers, melyből burkoltan kicsengett a szovjet és állam ellenesség. Lehullnak a csillagok  volt a vers címe,és ő aki nagyon szeretett rajzolni,illusztrációként a lehulló kommunista csillagok fölé   színesbe odarajzolta a Kossuth címert .A lány miután hazaérkezett elmondta a nővére udvarlójának aki harmad éves teológus volt,hogy megismerkedett Endrével és nála hagyta a gyűjteményes verses füzetét. A vőlegény jelöltnek is volt ismerete a versek tartalmáról és figyelmeztette, hogy ne bizalmaskodjon,mert az a fiú eléggé homályos alak,állítólag besúgó és jó lenne minél hamarabb visszakérni a füzetet.

                    Miután Endre is kikerült a kórházból temérdek bepótolni való várt rá,mert közeledtek a félévi vizsgák és a húsvéti legáció,így teljesen megfeledkezett a füzetről. Egyik este a harmad éves kolléga viccesen sógornak titulálva megemlítette,hogy a lány sürgősen kéri vissza a füzetét.

„Csak személyesen” volt a kurta válasz, de akkor a másik sem tétlenkedett, két társával kilopatta a füzetet az Endre fiókjából. Azok mikor megtudták, miről van szó, öten hozzáláttak és a „csillagos”verset átmásolták. S a füzet eltűnt. Egy ilyen egyenletben ahol ismert az X és az Y arra is lehet következtetni ki az ismeretlen, aki megtette az aljas lépést, a feljelentést az államvédelmiseknek.  A harmad éves „sógor” és barátja, csak tanúként vettek részt a tárgyaláson.

            Egy este szekusok hada lepte el a teológiát, és a füzetet keresték. Előkerültek kutatásaik alatt a lemásolt példányok .Endrétől elkobozták a Naplóját, melyet gimnazista korától vezetett napi pontossággal .A forradalom dátuma alatt ott volt a beírt óda Én népem,drága nemzetem címmel.

De a másik szemet szúró vers Mikor egyesülünk? Címmel példaként hozta fel a két román fejedelemség Moldva és Oláhország, amit kifinomítva Havaselvének neveztek, január huszonnégyediki egyesülését, amikor létrehozták az addig még nem lévő Romániát. Ez fájdalmas volt államvédős szemmel nézve.

              A tizenöt tagú csapat szabadsága ezek szerint egy vers körül forgott. Egyik nő a lány magyar szakos tanárnője volt,aki a vád szerint nem nevelte tanítványát kellő hazaszeretetre –

Tíz év kényszermunka. A lány, aki a verset írta 12 év szabadság vesztés. Endre, aki nem jelentette kellő időben, plusz az ő terhelő soviniszta versei nyolc év javítóbörtön. Öten akik átmásolták egyenként hét év. Volt köztük egy végzős is, Csaba, aki szintén tudott a versről és a Bibliájában Könyvjelzőként magyar nemzetiszínű szalagot találtak nyolc év és Miklós, aki fekete szalagot és gombostűt vásárolt majd szétosztotta barátai között, hogy gyászolják a forradalom áldozatait, sőt,Aradon legációja alkalmával nyíltan imádkozott az elesettekért és hozzátartozóikért tizenhat év.

Összesen a csapat tizenöt tagja száz évet kapott Macskási bírótól egy kidolgozatlan versért megfélemlítésként.

                 Luca otthon elmesélte, hogy borzalmas volt belegondolni mi forog kockán és miért.  Endrétől a bíró megkérdezte, miért a Kossuth címer, miért nem rajzolta a Magyar Népköztársaság hivatalos címerét? Azt válaszolta,hogy annakidején az iskolában ezt tanulták és nem ismeri a kommunista magyar címert. Jól látszott a bíró ádámcsutkáján mekkorát nyelt erre a kijelentésre.

Folytatásként az Endre verseit román fordításban olvasták fel. Azt mondta Luca, élvezettel lehetett hallgatni annyira csodálatos volt. És olyan jó volt a fordítás, hogy fizetés ellenébe sem tudták volna szebben fordítani. Akkor a bíró idegesen felhördült

- Maga a neve szerint román. Miért lelkesedett ennyire a magyar forradalomért? És miért ócsárolta le a román egyesülést? .  

Endre mint akinek minden mindegy,bátran emelt fejjel válaszolta

- Bíró úr,a név vegyes területen nem mérvadó. Én magyar vagyok. A román egyesülést egyáltalán nem ócsároltam, hanem pozitív példának hoztam fel. Ha ön név szerint ítél, magyar névvel miért támad engem? Amit tettem sosem szégyellem, semmi bánkódást nem érzek. Bármikor megtenném

  Teljesen belefojtották a szót. Eddig tartott Luca jelenléte..

Az elítélteket elszállították. Elszállásolási hely volt bőven, mert az ország területén számtalan politikai börtön működött. A nehéz börtönök voltak ismertebbek, aminek hallata is borzongást keltett az emberekben. Máramarossziget, Nagyenyed, Szamosújvár, a bukaresti Zsiláva és Gencsea,majd a női nehéz börtönök: Csíkszeredában és Aradon,sőt a teljes Dobrodzsa .Ez utóbbi volt az igazi román Gulág, itt épült a Duna-csatorna,mely hajózási lehetőséget nyújtott volna Csernavoda és a Fekete-tenger között, a hatalmas öntöző csatornák,mert Dobrodzsát minden oldalról víz veszi körül de a rendkívülien jó szárazföldnek nincs vízellátása .A földásásban a napi norma három és fél köbméter volt s aki nem teljesítette veréssel pótolták és az élelmet is megvonták arra a napra .Itt történt a deltai nád kitermelés ami a híres román cellulóz gyártás alapanyaga ,de ez volt a legkegyetlenebb folyamat .A nádat csak télen lehetett vágni,sok esetben beszakadt alattuk a jég és egész télen fújt a

csontdermesztő legkegyetlenebb szél a krivec .Itt is a norma három és fél köbméter volt,ami tizenkét óra alatt felért a lehetetlennel. Nyári időszakban a mérges kígyók befogása is külön foglalatosság volt. A börtönök zsúfolásig voltak A kiszivárgott hírek szerint abban az időben csak Gencsean négyezer erdélyi magyar volt fogva tartva.

             A kommunista vezetés nemcsak a magyar forradalom hatásától tartott,de kezdett meginogni a testvéri barátság a Szovjetunióval is. Tíz év után már nem tetszett a szovjetatyáskodás, hogy mindenbe beleszól és különösen az,hogy tervei szerint Romániát kimondottan csak agrár országnak akarta fejleszteni. Sorra bomlottak fel a vegyes szovrom intézmények,a brassói Traktorgyár, a vajdahunyadi kohászati kombinát a brailai mezőgazdasági gépeket gyártó nagyvállalat,mert Románia bizonyítani akarta,hogy már talpra állt és megerősödött.. Fokozatosan hazaküldték a megszálló szovjet katonákat és az általuk uralt reptereket, és kaszárnyákat átvette a román hadsereg. Ez persze nem tetszett a szovjet vezetésnek és az amúgy is önkényeskedő Nyikita Hruscsov,aki minden tettét a Varsói Szerződés megkérdezése nélkül hajtotta végre,míg nem a világ politikai közvéleménye rá nem pirított megfenyegette a román főtitkárt,hogyha nem teljesíti a Sztálin által kötött Jáltai szerződések kitételét,könnyen újratárgyalhassák Erdély sorsát,mert csak a lojalitás jegyében meghatározatlan időre kapta vissza,hogy hozzásegítse a háború okozta vesztesség pótlásában,de engedetlenségük folytán megtörténhet,hogy Magyarországhoz visszakerül,vagy kiváltságos esetben lehet autonóm területe a Szovjetuniónak.

              A perek folytatódtak és évekig semmit sem lehetett tudni az elítéltekről Titokban, viszont működött egy ismeretterjesztő vonal melyen az innen-onnan kiszivárgott híreket továbbították egymás közt,hogy a reményt éltessék. Az Endre szülei a Csaba szüleitől értesültek mindenről.Így tudták meg félig hivatalosan,hogy Csaba Szamosújváron van .A hírt egy közjogi hozta,aki szintén ott volt,elválasztva a politikaiaktól,de a rácson át többször elbeszélgetett Csabával.. Két év múlva csomagot kért s így végérvényesen bebizonyosodott minden.. Nemsokára egy késő őszi napon két és fél év után Endre is írt. Peripráván volt a Deltában és csak következtetni lehetett,hogy a nádvágásnál dolgozik .A levél szűkszavú volt,csomagot kért,de csak az engedélyezett élelem felsorolása és kihangsúlyozottan öt kiló. Ki számolta ilyen körülmények közt a súlyt, örültünk, hogy él. Az egész rokonság hozzá akart járulni, mindenki valami finomat hozott,s ki figyelt fel arra,hogy a csomag már hét kilóra duzzadt. Persze valakit csak érdekelt,,a börtön adminisztrációt, A csomagot visszaküldték és a román posta fürgeségének jóvoltából két és fél hónap múlva teljesen ehetetlenül megromolva visszaérkezett.

               Isteni gondviselésnek tudtuk be, hogy két hónap leforgása után ismét levelet kaptunk, de akkor már nagyon ügyeltünk, hogy inkább öt dekával kevesebb legyen, hogy ne okozzon gondot.

A levélben voltak börtönben használ megnevezések, amit nem értettünk, kérte de nem tudtuk mi a máglávájsz. Csak miután kiszabadult mondta, hogy méz kakaóval és dióbéllel összedolgozva. A kakaó sűrűsíti annyira,hogy majdnem csokoládé sűrűségét veszi fel. Ezt beengedték,de a csokoládét nem.. Hálát adtunk Istennek,hogy él,hogy segíthetünk rajta. Az engedélyezett kétszáz darab cigaretta közé magyar termékeket is csomagoltunk,de átható kellemes illata áthatott a többi közül és az őrök azokat elkobozták. Akkor tényleg illatos volt a Tulipán,a Budavár,a Dózsa és ráadásul nemzet színű csík volt rajtuk.

                  Szíveinkben elhatalmasodott a remény és vártuk,hogy csak eltelik a nyolc év. Voltak börtönt viselt ismerőseink,de azok közjogiak voltak s ott más szelek fújtak Aki politikai elítélt volt az került mindenkit,nem nyilatkozott,mert kötötte a megfélemlített fogadalom,hogy a belső viszonyok nyilvános tárgyalása bűntény és visszakerülhet

                    Már a harmadik évet is betöltötte Endre távol a hazától,távol szeretteitől. Egy nyomasztó hangulatú késő őszi délután, amikor a heves szél széthordozza a száraz leveleket, megremegtette a gyengén álló kerítést és érződött, hogy nemsokára megered az első hó, ismeretlen férfi jelent meg az Endre szüleinél. Titokzatos volt a teljes megjelenése, magatartása.. Köszönés után csak annyit mondott, hogy messziről jött,és ha majd összegyűl a teljes család,akkor mondja meg jövetele célját.

Ilyen esetben mindig vegyes gondolatok kergetik egymást. Remény, talán remény? Mert az első időkben sok látogató volt. Többnyire az államvédelemtől. Megfigyelés alatt álltunk. Hazahozták Endre cókmókját egy vászon darabba összekötve: néhány ing,egy rend fekete papi egyenruha, amit  egy özvegy papné ajándékozott és a litografált jegyzetei,héber,ógörög nyelvkönyvek,egyetemes egyháztörténet, homológia,etika. Ezeket mind érintetlenül helyeztük el a tisztaszoba asztalán, mert akkor számunkra ezek jelképezték Endrét. Ha valami közölni valónk volt, megálltunk a csomagja előtt és beszéltünk hozzá.

          Estére összegyűlt a család, vacsorára készülve. Körbe ültük az asztalt a konyhában. Az idegen mintha vonzalmat érzett volna, a nővérem, Helga iránt mellé ült és a beállt érdeklődő feszültségben megszólalt.  – Schramer Franz  a nevem,Segesváron élek. Üzenetet hoztam,de nehezen akadtam nyomukra,végül Kató asszony a Csaba édesanyja irányított ide. Én együtt voltam a fiúkkal, Endrével. Keserves időket éltünk át,de most a vége felé kezdett minden jóra fordulni. Disznók őrizését bízták ránk. Endrének is kitöltötték a szabaduló levelet,de a leltár alkalmával kitűnt,hogy hiányzik egy disznó. Endre eladta egy falusinak. Az érték büntetéssel háromezer lej, s amíg ki nem fizeti,vagy le nem törleszti  napi tíz lejes részletekben, kell leülnie. Azért jöttem,mert megkért,hogy segítségüket kérjem.

 Döbbenet fogott el mindannyinkat,de amolyan örömmámor. Tehát szabad és segíteni kell. Az összeg magas a mi szerény havi kétszáz lejes keresetünkhöz mérten, de valamit tennünk kell. Amikor az első csomagot küldtük összeverődött a rokonság, mindenki kész volt segíteni. Most is meg próbáljuk. Igen ám,de a szűkös válságos időben a pénz is kevés volt. Közeledett a Karácsony,a megszokott és elmaradhatatlan disznóvágások ideje és az is jelentős kiadás. Sokan megtagadták, de ha nehezen is csak összegyűlt .Sejtelmünk sem volt,hogy a református pap milyen forrásból értesült mert szigorú titokban tartottuk,de mint egyházi támogatást,az utolsó ötszáz lejt ő hozta. És Schramer elment,mi pedig maradtunk a szívünk adventjével,mi is vártuk a Messiást,a mi szeretett testvérünket.

               Két hét múlva ismét jelentkezett Ferenc. Boldogan, örömmel mesélte, hogy minden sikeresen elintéződött. Endre szabad,de amelyik törvényszék ítélte,az szabadíthatja, és így először Kolozsvárra kell menjen .Ő megadta a nővére címét,aki ott lakik és ők fogják hazaszállítani néhány napon belül. Láttuk szemében az örömöt ragyogni,hogy jót tehetett. Már nem félt kimozdulni  a házból,mint első ide jöttekor. Persze ez a rokonság figyelmét és érdeklődését is felkeltette. Látva az idegen férfit,rögtön azt találgatták biztosan Helgát érte a szerencse,férjhez megy. Schramer Franz igazi szász szépség volt délceg,magas. szőke,izmos,szép arcú és kellemesen társalgó. Kutató szemekkel jöttek az édesanyám testvére,az édesapám húga,de mi mindent titokban tartottunk.. Egyik nap Ferenc telefonált a nővérének és jó hírrel érkezett haza. Azt mondta,hogy aznap éjfélkor érkeznek. Az öröm nálunk eget vert. Sorra leöldöstük a telelésre tartogatott tyúkokat,mind az ötöt, a disznóölésen túl voltunk már és az édesanyám javaslatára meggylikőrt vásároltunk kellő mennyiségben. Minden készen állt,a terített asztal, a vendégsereg,persze csak a nagyon közeli rokonok. Halk zene  közben az apám húga,Hanna ,nem tudta megállni,hogy fel ne kérje Ferencet  táncolni,s mi kuncogva élveztük,hogyan simul a szép fiatal legényhez és mennyire riszálja a farát.

A családon kívüliekben feszültség volt,azt hitték ténylegesen, megvárjuk az éjfélt leánykérésre.

Felszabadultan, csevegő hangulat uralkodott,a meggylikőr megtette hatását. Ferenc nagyon szókimondó lett, elmondta, hogy ő hentes és a legjellegzetesebb készítménye, amit mindenki nála rendel egy különlegesség. Amikor leöli a juhot,megtisztítja minden zsiradéktól és sós,foghagymás vízben addig főzi amíg a hús leválik a csontról. A különszedett húst apróra vagdalja, fűszerezi borssal, paprikával majoránnával,ráönt egy fél liter konyakot,jól összedolgozza és az előre kitisztított gyomorba belegyúrja,összevarrja,még egyszer fellobbantja,hogy a gyomorfal is meg följön  és felfüstöli. Ezt a termékét mindenki csak dicsérni szokta. Hanna kötélnek állt és meghívta egy ilyen akcióra. Lassan közeledett az éjfél. Hanna kiment dolgát végezni. Miután visszajött leült a konyhában. Csak ketten voltunk, láttam, hogy kérdezni szeretne valamit,de csak forgatja a gondolatokat. Én rögtön megnyíltam az örömtől.

- Mekkora öröm Hanna,mindjárt éjfél és itt lesz Endre! – Megfagyott a vér benne,csak későre tudott megszólalni akadozva.

- Mi?...Mit mondasz? Hogy a keresztfiam?

- Igen Hanna. Ferencnek a nővére hozza Kolozsvárról. Nemsokára kell érkezzenek.

- Én fiam fáradt vagyok. – mondta és teljesen eltűnt az arcáról még az árnyalata is a vidámságnak. Elcsodálkoztam hírtelen lelki változásán .- Kísérj haza s kora reggel ismét visszajövök.

       A bőséges táplálkozás és a likőr megtette hatását. Az elernyedt vendégsereg szanaszét elnyúlt és egészséges horkolás remegtette a levegőt. Mindenki nyugodt volt csupán Ferenc mozgolódott, mint az üldözött vad. Feltűnt különben nekem, hogy ö ha lehetett elkerülte az ivást és többször vett be valamilyen tablettát. Végigjárta a lakást felfigyelt mindenre. Utoljára Helgához nyitott be. Talán szexre gondolt? Helga a húgával aludt egy ágyban és tetette az alvást, különben ébren volt.. Ferenc hosszan nézte, majd kiment és ő is lefeküdt. Reggel korán megérkezett Hanna. Az egész társaságon még jól látszott a kábulat. Elcsodálkozott,mert semmi  jelét nem látta az ígéretnek és csalódás látszott az arcán. Ferenc előtt állt meg és mélyen a szemébe nézve mondta.

- Amit ígért nem igaz. Szeretnék tiszta vizet látni a pohárban. Miért nem érkezett még meg a keresztfiam? Nézze,ha estig nem rendeződik minden,velem gyűlik meg a baja

Ferenc egész lényén ijedtség látszott . Azzal szabadkozott,hogy biztosan valami nem várt körülmény állt be,de azonnal indul Kolozsvárra, és estére megérkeznek.

           Felöltöztettük elegánsan. Azon a nyáron kaptam Budapestről a keresztanyámtól egy csodálatosan szép téglaszínű nadrágot és egy meggyszínű divatos francia cipőt. Ráadtuk, és magára öltötte a nővérem mohair pulóverét,édesapám új télikabátját,amit Karácsonyra varratott és végül,hogy teljes legyen a garderob Helga zöld, hosszú gyapjúsálját.

            Három nap is eltelt,mire rájöttünk,hogy egy tekergő szélhámos áldozatai lettünk hiszékenységünkkel.. Semmi további kiindulópont mert semmi konkrétot nem tudunk róla. Takarítás közben,a szobában ahol aludt Ferenc,Helga a párna alatt egy kis noteszt talált. Benne volt a kolozsvári címe,vagyis nem segesvári volt. Nem tudtunk eligazodni,mert címek,bejegyzések voltak német és orosz nyelven. Aztán Helgának támadt egy zseniális ötlete,hogy elmegy a kolozsvári rendőrségre és a notesz alapján feljelentést tesz.

            A rendőrségen egy magas rangú nyomozó tiszt kedvesen fogadta és miután mindent elmondott és a noteszt is átadta,a nyomozó tiszt felállt , a szekrényből vaskos iratcsomót vett elő és lapozni kezdte. Megállt a lapozásban,Helga felé fordított egy személyi lapot

- Ráismer erre a képre ?- Helgában megfagyott a vér. Levelezőlap nagyságban színes képen látta Ferencet szemből és profilból. Már ahogy a bűnözőket szokták lencsevégre kapni. – Nézze kedves kisasszony, nagyon jól tette,hogy eddig utazott,mert ez az egyén egy körözött veszélyes bűnöző. Intelligenciájával sokakat megtéveszt. Szász nemzetiségű de tökéletes helyességgel ismeri a magyar,román orosz,bulgár és szerb nyelveket. Ezt a próbát kiállta. Csalásért körözik Fehér és Beszterce megyékben. Mindkét megyében hatalmas összeget szedett össze falusi asszonyoktól.

Fehér megyében akik szövéssel foglakoznak annak reményében álltak kötélnek,hogy összeköttetései révén jó minőségű német gyapottat szerez be. Beszterce környékén pedig szőttes ablak redőnyökre vett fel előleget elismervény alapján. Hogy maguk sem láttak át a szitán,ezt ő nagyon is felmérte és biztos lehet benne,hogy amit eddig tett csak bevezető a nagy húzás ezután következik és harmadszor is visszatér. De akkorra legyenek felkészülve. Ha megérkezik, fogadják a legnagyobb szeretettel,de valaki a családból igyekezzen a legközelebbi rendőrt értesíteni .Kívánok sikert a munkájukhoz.

              Helga felkészítve indult haza. Elgondolkozva ült a vonaton,még egyszer filmszerűen lejátszódott előtte minden. Gondolataiból felocsúdva kinézett az ablakon,betájolni,hogy hol is lehet,amikor a pusztaságban az országúton egyetlen férfit látott gyalogolni .A zöld sálról azonnal felismerte Schramert .Kiment a folyosóra ,iszonyú idegesség kerítette hatalmába,és akkor szaladt be a vonat a marosvásárhelyi állomásra.. Itt váltani kellett,fél óra. Besietett a vasúti rendőr irodába és kapkodva elmondta az eseményeket .A fiatal tiszt vízzel kínálta ,majd nyugtatólag mondta,hogy ha erre felé látta jönni biztosan hozzájuk megy. Legyenek felkészülve. Helga hazaérkezve beszámolt mindenről és azt is megbeszélték,hogy ha bekövetkezik az újabb vendégség,Edmond,a legkisebb fiú azonnal értesítse az utcában lakó rendőr hadnagyot.

           A Szentestén együtt jöttünk Helgával hazafelé. Valami nézeteltérésünk támadt az ajándékozást illetően és durcásan nem szóltunk egymáshoz. Közel a lakásunkhoz,ahol már ritkultak a házak,hogy erősebben fújjon a szél és átsöpörje a havat az úton,mindketten ugyanazt láttuk,de nem szóltunk. Egy férfi jött a hegyen lefelé  a temető mellett. Lehet hogy megbeszélhettük volna a feltételezést,de én továbbra is makacskodtam,Helga meg szárnyalt az örömtől,hogy szabadságot kapott és nem kell Karácsonykor dolgoznia.. Aztán minden feledésbe merült. Reggel először  én mentem el otthonról,azután édesapám,így férfi nem maradt a házban. És mindezt Schramer végigfigyelte az istálló ablakából ahol töltötte az éjszakát és akkor a kerteken átkerülve a kapun bejött. Édesanyám arra lett figyelmes,hogy valaki lépked a tornácon,kinézett és felismerte Ferencet. Hirtelen ugrással nyitott be Helgához,hogy értesítse,de akkorra már a háta mögött állott és kívánt kellemes ünnepeket. Edmond észrevétlenül kisurrant az ajtón. Helga még nem volt felkelve,így Ferenc leült az ágya szélére a lábaihoz. Nem oldódott a hangulat annyira,hogy beszélgetés induljon. Édesanyám sürgött-forgott,készült asztalt teríteni,megállás nélkül kedveskedett Ferencnek,hogy biztosan nagyon átfázott és éhes,vetkőzzön   le és üljön asztalhoz,hordta a kamrából a töltött káposztát sült kolbászt,mindent előszedett csupán megfontolásból a kést és a villát elővette,de mindegyre visszarakta a fiókba. Félt. És ebben a nagy előkészületben betoppant a hadnagy. Széles mosollyal jött azzal a kifogással,hogy az ő falujukban minden Karácsonykor hajnalban járnak köszönteni. Hát benézett és reméli nem haragszanak és nem veszik tapintatlanságnak.

       Ferenc hirtelen megszorította  Helga lábát és oda súgta” Figyelj,most mi következik!”

- Hogy,hogy nem dolgozik Helga ? - kérdezte a rendőr

- Szerencsémre szabadságon vagyok.

- Az tényleg szerencse a mai világban. És ön,- fordult Ferenchez- mi járatban?

- Rokonlátogatásba jöttem- mondta fejét lehajtva.

- Hát igen,ez is tartozéka az ünnepnek,aki teheti. Honnan jött ilyen korán ?

- Kolozsvárról.

- Onnan reggel nincs vonat errefelé. Szabad a személyijét ?

Ferenc átadta .A hadnagy bele sem nézett,zsebre vágta és felszólította,hogy kövesse.

        Időközben forrongott a világ. Moszkvában megtartották a Szovjet Kommunista Párt  XX.Kongresszusát,mely eget verő esemény volt a béke táborában. Mindenhol méltóan kellett tisztelegni.

A meglazult szovjet – román kapcsolatot is át kellett hidalni.,hiszen Nyikita Hruscsov azzal húzta a mézes madzagot Gheorghiu-Dej orra alatt,hogy felülvizsgálhatják a Sztálini Jáltai szerződést. Engedni   kellett. Így született meg az enyhe gondolat,hogy pórhintésként politikai amnesztiát hirdetnek meg.. Csak ennek más ütőkártyája is volt. Románia azáltal is ellenállt a szovjet javaslatoknak, miszerint az országot agrár hatalommá kell megerősíteni ( román értelmezésben degradálni),hogy kacsintgatott a nagy francia testvér felé és szerette volna a Renault 16 típusú gépkocsi gyártási szabadalmazását megvásárolni .A francia fél egyetlen feltételhez kötötte,ha felszámolja a politikai börtöneit. Így sikerült,hogy teljes amnesztiát hirdettek a politikai foglyoknak .A megüresedett börtönöket igyekeztek feltölteni közjogi bűnözőkkel,mert a szocializmust építeni kell továbbra is és a politikai szédelgőket továbbá súlyos elmegyógyintézetekbe zárták.

        És végre ezernégyszázegy nap után hazaérkezett Endre. Nagy volt az öröm. Megkezdődtek a sűrű látogatások,nem számított ki milyen funkciót tölt be,csak láthassa a régi barátot,iskolatársat,   szomszédot. Azokban a napokban érkezett az értesítés a Schramer Ferenc tárgyalásáról,melyben mint felperes Helga volt feltüntetve és megidézték tanúként Kató nénit,a papnét is ,aki annak idején ide irányította.. Mindannyian megjelentek a tárgyaláson. Endre is az első sorban foglalt helyet. A tárgyalás rövid volt. Az ügyész felolvasta a vádat,meghallgatták a tanukat és Ferenc sem tagadott semmit. Az ítélet két év fogház,a kár megtérítése és négy év joggyakorlási eltiltás. .Egy pillanatra szembenézett Endre és Ferenc. Sejthették,hogy kik,mert mindketten kopaszok voltak.

          Endre mélyen a szemébe nézett és mintha sugallta volna: „ Te voltál az aki sorstársnak adtad ki magad ? Tudd meg,hogy a mi társaságunkban nem köztörvényes bűnözők voltak,hanem tanult értelmiségiek. Mi nem ember társainkat csaptuk be,hanem a hatalommal packáztunk, s ebben óriási a különbség .A te rabruhádon sosem lesz D.P. betű,ami politikai elitéltek megkülönböztetése, csak D.C. ami közjogi bűnözőt jelent. Hamar végzel,mert amíg nekünk a kegyetlenül keserves munka       után nem számítottak csökkentést,te fele idő alatt ledolgozhatod a büntetésed,mert neked számit. Közjogi bűnöző vagy csaló és szélhámos,tetted utálatos és elítéli a közvélemény is.

„ Te vagy az – formálódott a Ferenc gondolata - szégyenlem magam veled szembe  nézni. Dehát ilyen az élet, egyeseket felemel, másokat lesújt .Próbálj felejteni”

           Endre kilépett a tárgyalóteremből a márciusi gyenge napfénybe. Előbújt rövid időre a hófelhők közül .Szíve hevesen vert és nem érdekelte semmi. Kissé megrendítette az előbbi ítélet,de ő a hirtelen ráborult  szabadság ízét akarta érezni. Ezernégyszázegy nap hosszú idő rabságban. Mi minden történt közben. Elveszítette közeli szerettei egy részét,de most hála lakózik szívében,szinte repülni tudna.  Európa csendes,megint csendes lett egy időre. Elzúgtak forradalmai és a szabadságot mégsem vívta ki. De ő szabad!! Keze ökölbe szorul és feltör szívéből a fohász” szabadíts meg a gonosztól,mert Tied az ország,a hatalom és a dicsőség mindörökké”

           Március volt és eleredt a hó nagy pelyhekben,hogy patyolat tisztaságával betakarja a múltat.