Hallottam egy megható történetet. Szeretném most megosztani veletek.
Valamikor régen egy piciny faluban élt egy öreg cipész mester. Mindig morgott mindenért,senkit nem tűrt meg maga körül. A falubeli gyerekek ott törtek borsot a kisöreg orra alá ahol tudtak,de szerették. Télbe fordult az idő és nagyon hideg volt éjjel nappal egyaránt. Sok szegény ember élt a faluban aki sokat nélkülözött. Nem tudni miért az öreg cipész elhatározta hogy ezen a télen meglepi az őt bosszantó lúrkókat. Elkezdett kicsiny cipőcskéket készíteni. Szent estén már csak egy pár cipőcske hiányzott. Az öreg megállás nélkül dolgozott,de gyenge kezei már alíg bírták az iramot. Hideg volt,éhezett,de szándékában rendíthetetlen maradt. Egyszer csak megerősödött a halvány gyertya fény , kinyílt a ház ajtaja és egy fitos orrú szöszke lányka lépett be az ajtón.
-Mit akarsz?-kérdezte mogorván az öreg.-Látod,hogy dolgozom most nem érek rá! Időben készen kell lennem.
Közben rá nézett a kislányra aki reszketett a hidegben,mégis valami meleg fény burkolta őt körül. Mezítlább állt az ajtóban.
-Gyere be no.-Szólt az öreg.
-Még megfagysz nekem aztán nyakamra hozod a bajt. Még egy öltés s tán jó lesz az apró csupasz lábaidra.
A kislány csillogó szemekkel nézett az öregre.
-Nem kérni jöttem apó! Én hoztam neked ajándékot !
Az öreg értetlenül nézett s érezte,hogy szívét melegség önti el. A kislány odabújt hozzá,átölelte.
Milliónyi csillag röppent szét a hideg kisszobában.Körbefonták a véncipészt s repítették őt a maqgasba. A vége láthatattlan meleg fénybe. Aznap éjjel az öreg cipész a mennybe költözött ,a kis cipőcskéket angyalok hada vitte szét a csupaszlábú rosszcsontoknak. A legapróbb cipőcske pedig ott tündöklött a kis fitos orrú lányka lábán.
Engem nagyon meghatott ez a történet. S talán az életben sokszor jönnek hozzánk angyalok,de nem biztos,hogy észrevesszük vagy megértjük öket. És ők nem csak karácsonykor vannak velünk hanem az év minden napján.
Kapcsolódó bejegyzések:
5 karikás történetek...