Az unokám aggodalma
Már rég figyellek nagyapa,
Hogy lehetsz oly ostba,
Nem tudod, miért nem barát
A farkas és Piroska?
Meg, hogy a boszorkány
Miért készűl Jancsit megenni?
Légy figyelmes, mikor olvassa
Mindezt az óvo néni.
Most már nincs páni félelem,
Határoztam! s nem csoda,
Hogy egy szinten legyél velem
Elviszlek az oviba.
Figyelmesnek kell majd lenned,
Mert azt úgy kell kezdeni,
Mindig az előkészületben
Mesét mond az óvo néni.
Aztán lehet játszadozni
Kifestőn, vonaton, autón,
De a legkellemesebb
Odakinn az udvaron.
Mindig mellettem légy apó,
Fogom a kis kezedet
És megvédlek, ha rád támad
A csintalan gyermeksereg.
Megmutatom hogyan lehet
A gyűrűkön átmászni,
Körbe szaladjuk az udvart
És elkezdünk focizni.
Az ebédnél légy figyelmes
Nincs csámcsogás, szürcsölés,
Mert a dadus nem kiméletes,
S rögtön a sarokba méssz.
Amikor majd lefektetnek
Csukd be mindkét szemedet
A dadus itt is ellenőriz
És téged is megfegyelmez.
Nem szeretnék szégyenkezni
Miattad, jó nagyapa!
Ha rendesen viselkedsz majd
Örvendezni fog anya.
Hazafelé induláskor
Legyen útitárs, barát,
Nem engedem soha,
Hogy te vezessed Nórikát!
Ha figyelsz, már sokat tanulsz,
Hisz rövid az ovoda,
S ha jó leszel és felkészülsz
Velem jössz a suliba.
Kommentáld!