A helybeli pemón nép nyelvén tepuínak nevezett, ijesztően meredek falú hegyek szolgáltak színhelyéül Sir Arthur Conan Doyle híres kalandregényének, a Letűnt világnak, emellett a táj a Jurassik Park készítőit is nagymértékben megihlette, nem véletlen, hogy a vidékhez hasonló látvány tárul a filmnézők elé is. Azonban Auyan környékét nem csak ezért nevezik a dinoszauruszok földjének.

Közel kétmilliárd évvel ezelőtt, amikor Dél-Amerika és Afrika még a Gondvana őskontinens része volt, a hegyek kopása során keletkező törmelékből hatalmas homokkő-lerakódás képződött. Ez a réteg a földmozgások nyomán megemelkedett, hasadékok szabdalták, és az évezredek múlásával, az időjárás és a víz könyörtelen csiszoló munkájának köszönhetően gyengébb pontjain egyre jobban megkopott. Mára nem maradt belőle más, mint a közel 1000 méter magas, a síkságtól ténylegesen elkülönülő tanúhegyek.

Ez a több mint 100 sziget évmilliókon át többé-kevésbé megközelíthetetlen volt. Manapság is legfeljebb helikopterrel lehet feljutni némelyiknek a tetejére - így az Auyanra is, melynek homokkő-hasadékába az Angel-vízesés belezuhan. A terep is ijesztő: barlangok, útvesztők, lápok, rohanó folyók, megmászhatatlan kőhalmok és feneketlenül mély szakadékok találhatók itt.

1595-ben megjelent a környéken Sir Walter Raleigh angol felfedező - ő is az El Doradót, a mesés kincsek földjét kereste. Hazatérve arról számolt be, hogy látott egy csillogó kristályhegyet és onnan lezúdulni egy hatalmas folyót, mely a hegyoldalt még csak nem is érintve, oly szörnyű robajjal zuhog a földre, mintha csak újra meg újra ezer óriás harangot vernének egymáshoz.

Ez a leírás pontosan ráillik a Valle de los Cristales - Kristályvölgy - néven ismert, rózsaszín és fehér kristályoktól csillámló szurdokra, a legnagyobb tanúhegy, a 2772 méter magas és 44 négyzetkilométer területű Roraima nevezetességére.

Az évmilliós elszigeteltség következtében a tepuík növényei és állatai más populációktól függetlenül léteztek, és nem ártott nekik az emberrel való érintkezés sem. Ennek köszönhetően, különösen a tanúhegyek csúcsain, olyan élővilág fogadja az utazókat, mely a dinoszauruszok korát idézi - ősi növények uralják a tájat, és furcsa, sosem látott állatok életébe nyerhetnek betekintést a természetbúvárok.

Ez a tény annyira megragadta Sir Arthur Conan Doyle fantáziáját, hogy a hegyet képzeletben rémséges hús-vér őslényekkel népesítette be. Letűnt világ című kalandregényében a lobbanékony természetű Challenger professzorral az élen egy kutatócsoport bejár egy titokzatos tanúhegyet, ahol egy hajdanvolt világ tárul eléjük, ahol történelem előtti dinoszauruszokkal találkoznak.

A való világ kutatóit mindenekelőtt az a kérdés foglalkoztatta, hogy fejlődésük során az itteni földöntúli növények és állatok miben tértek el a velük rokon, evilági fajoktól. Helyi specialitás például egy primitív, ősi, bibircsókos varangy, melynek hossza alig három centi, és sem ugrani, sem úszni nem tud. Esetlen mozdulatokkal kúszik, és fekete színe jól elrejti az algáktól fekete sziklán. Bőrmérge az egyik legerősebb állati méreg.

Minden tepuí sajátos növényvilágot tart el. Az itt található mintegy 10 ezer növényfajnak legalább a fele - közöttük több rovarevő növény és néhány bromélia - sehol másutt nem fordul elő.

Mivel azonban az esővíz gyorsan átszivárog a talajrétegen, a növények mind talajban, mind tápanyagban hiányt szenvednek. A broméliák mohákba, zuzmókba és faágakba eresztenek gyökeret, és a mintegy 9000 orchideafaj sziklahasadékokban vagy épp mohapárnákon telepszik meg. Különleges gombák is élnek itt, közöttük növény- és rovarevő fajok, melyek halálos mérget eresztenek áldozatukba.

(forras:Internet)