A szivárvány színei / 1

     Kurátor Mihály népes családjának utolsó sarja Gyöngyi volt, és ö hozta a tragédiát. Szülés közben meghalt Klári a családanya. A halál okát nem boncolgatták, hiszen ilyen eset gyakori volt. A kislány különben is hosszas idő után fogant, a két gyermek között tizenkét év volt. A legnagyobbik Klári, serdülő korában gyermekparalízisen esett át és nyomorék maradt. Vagyis jól értelmezve erőtlen, biztonságérzés nélkül. Járni csak úgy tudott, ha fogódzkodott bútorokba, kerítésbe és lassan tette egyik lábát a másik után. Óvatlan pillanatban, és az gyakori volt, elesett és sokszor súlyosan megütötte magát. A sok ütés következtében daganatok halmozódtak testén, ami végül is irdatlan és csúnya púpformát vett fel. Zsóka a második szülött nagyon értelmes volt Az ismerősök az anyja ösztöneit látták benne testesülni. Szorgalmasságával és tudásával bejutott a helyi tanítóképző gimnáziumba és jeles osztályzattal végezte azt. A két fiú, Misi és Attila nagyon különböztek egymástól. Misi inkább az apja nyomdokain járt, jobban érdekelte a fizikai munka, mint a tanulás. Attila vézna, esetlen alkatú volt. Az iskolában is állandó csúfolódási célpont volt vörös haja és szeplőssége miatt. Zsidó rókának gúnyolták és ö menekült, mindenki elől menekült az édesanyja ölébe.. Látszólagosan őt sújtotta a legjobban az édesanya elvesztése. A temetés napján a kútba akart ugrani, de idejében észrevették szándékát.

       Gyöngyi maradt a kis hadonászó, gügyögő szépség. Később csodálatosan gyűrűző hajkorona borította fejét, mélykék szemeiből áradt a csodálkozás, mindent hosszan megbámult, aztán mosoly cikázott szája szögletében. Akkor még nem érezte, hogy ő a gyűlölet kiváltója, hisz mindenki csak azt látta benne, hogy az anyjuk miatta halt meg. Később valamennyire enyhült a helyzet. Klári, úgy ahogy képességéből telt, kellett vigyázzon a csöppségre. Zsókának a megerőltető tanulás miatt kevesebb volt a szabad ideje, de később vele alakult ki szorosabb kapcsolat. De ne ugorjunk előre.

        A feleség és édesanya halála után véglegesen hozzájuk költözött az öreg Kurátorné, hogy könnyítsen a fia sorsán. Már az alkata és magatartása is ellenszenvet váltott ki. Száraz, összetöpörödött, állandóan zsörtölődő teremtés volt. Jelenlétét ráerőszakolta a családra. Mihálynak kezdetben jól jött az „édes” gondoskodása, de később mindenki felett uralkodott. Hiába tűnődött Mihály azon, hogy végül is a gyermekeknek anya kell,. még ha mostoha is , tételesen asszony kell a házhoz, aki mindent intéz, a végső szó mindig az „édesé” volt. Úgy tűnt neki kell tetszedjen a jövendőbeli.

          Abban az időben az egész környéken nagy méreteket öltött és divatos volt a próbaházasság. Felszámolódtak a bordélyházak, s az ember fiának is valahogy ki kellett élje magát, ha már sós ételen tartották. Mert ahogy mondják, a kecske is megnyalja a sót. Mihály egész héten reggeltől estig dolgozott az építőtelepen. Rövid pihenése a vasárnapi prédikáció volt, mert azt mindig átaludta és az a kevés ebédutáni szunyókálás vasárnap, mert utána el kellett végezni a héten felhalmozódott tennivalókat. Ekképpen a próbaházasság éjjeli része jutott neki, nappal az öregasszony árgus szemekkel méregette a jelöltek minden mozdulatát. Minden eddigi próbálkozás kudarcot vallott, mert „édes” mindenkit elmart.

           Zsóka már okleveles tanítónő volt, de az apjának még nem sikerült tető alá hozni egy esedékes házasságot. Jobbágytelkén tanított. Élvezte a falu szeretetét és értékelését. Hogyne érezte volna jól magát abban a miliőben, amely Móricz Zsigmondot is megbabonázta. Ugyanis emlékezetes, hogy egy budapesti folklórtalálkozón jelen volt az Erdély-szerte híres jobbágytelki asszonyi tánckar. Móricz nem rég tért haza erdélyi körútjáról,és amint értesült, megvendégelte leányfalui birtokán az együttest és ámuldozott, hogy milyen csodálatos, tarka a népviseletük, a mezők vadvirágos illatát hozták a házába. Az egyik idősebb asszonyt gondolom, sértette, hogy őt a vadvirággal társítják, morcosan megjegyezte:Ugyan méltóságos úr, kezit csókolom, annak a vadvirágnak nincs is illata, csak valami bűzeEz a momentum örökre megmaradt a falu emlékezetében, amit elég gyakran emlegetnek

Meghalt Jobbágytelkén a falu szülötte, egyetlen nyugdíjas református pap, aki öregségére hazaköltözött. Futótűzként terjedt a hír és a környék reformátusai igyekeztek a méltó temetésre. Így került a kis városi egyház fúvós zenekara is végtiszteletadásra a temetés forgatagába. Mivel Mihály is tagja volt a zenekarnak, örült, hogy felkeresheti a lányát új bérelt otthonában.

        A temetésre összesereglett a nép a szomszédos falvakból is. Mihálynak egy asszonyon akadt meg a szeme. Közepes magasságú enyhén molett asszony volt, csipkefátyolos fekete kalappal és teljesen fekete kosztümben öltözve. Megkérdezte Zsókától, ki az, aki ennyire elüt a jellegzetes falusi viselettől Így tudta meg, hogy Micinek hívják, Kolozsvárott, mint diakonissza dolgozott a Karolina korházban, mely a református egyházé volt, de miután feloszlatták a szerzetet és államosították a korházat, hazajött. Itthon gazdálkodik és besegít az egyháznál a vallásoktatásban.

           A zenekart is tiszteletből meghívták a helyi egyház-szervezte torba. Itt Mici is elég fennforgó volt a felszolgálásban. Valahogy Mihálynak sikerült szóba elegyedni vele és hosszasan elbeszélgettek. Mihály végül felkérte, ha a városba lesz dolga, szívesen látná és örülne, ha felkeresné, hisz neki is van otthon négy hittudományra éhes rajkója, akikkel érdemes elbeszélgetni. Mici szavának állt. Felkérésre maradt próbaházasságra, mert tetszett neki a férfi, a gyermekek és különösen a legkisebbik, Gyöngyi. A továbbiakban próbálta is eléggé sikeresen magához édesgetni. Egyetlen ellenséges konkoly a családi érzelemvilágban a vénasszony volt, Mihálynak az anyja. Amikor látta a Mici igyekezetét, mindent megfigyelt, amivel alááshatja fia előtt, hogy mégse legyen házasság belőle. Mihály az ő ítélőképességével semmi rendellenességet nem észlelt és három hét után eljegyezte az asszonyt. Ettől aztán még jobban felpaprikázódott Kurátorné. Minden áron bizonyítani akarta hatalmát és „józan” belátásra inteni a fiát. Mit vár ettől a dörzsölt fehérnéptől? Biztosan Kolozsvárott is a papok és orvosok kurvája volt. Nem látja mennyit, cigarettázik, akár egy férfi. És bizony a rosszféle nők első előjele a szivarozás, majd követi az ivás és a pajzán életmód. Hogyan fog dagasztani, meg főzni, szivarral a szája szélén? Majd a hamu beleesik a kelt tésztába, vagy a rántásba. Jobb idején elővigyázatosnak lenni, mint utólag megbánni. A családban is csak Gyöngyivel foglalkozik.

           Mihály erőtlennek érezte magát az „édes” érveivel szemben, a családi békéért, ha nem is adott mindenben igazat, de tisztelte annyira, hogy sosem ellenkezett vele. Sokszor akár a kárára is. Hat hét után az „édes” jelenlétében adta tudtára Micinek, hogy sajnos nem találnak a nézeteik. Próbálta a titkos jegyességet is felbontani, visszakérte a gyűrűt. Mici megjegyezte, hogy úgy viselkednek, mint egy rossz diákkal az általános vizsgán, aki tévedésből elrontotta a dolgozatát. De sajnos nagyon kilátszik a lóláb. Minden esedékes jövendőbeli nem is annyira Mihálynak kell tetszedjen, hanem a hárpia anyjának, aki nem átallott még a szomszédokkal is egyezkedni, megfigyeltetni minden lépését. Köszöni szépen de ebből igazán nem kér. Ha nem lenne ennyire feldúlt, szívesen elénekelné a jobbágytelki nótát:

                      „Hej Mehály, Mehály,

                        Azt a gyűrűt, amit adtam, add vissza,

                        Mert közöttünk a szerelem nem tiszta,

                        Átkozott volt az az óra s az a ház

                         Amelyikben Mehály megismertük mi egymást.”

A gyűrűt nem adta vissza, mert szerinte nincs akkora értéke, amennyi keserűséget felhalmozott lelkében a vén hárpia. Ő, mármint Mici, emelt fejjel megy el, s Mihály nyugodtam keresgéljen az anyjának tetszetős menyecskét. Hiába való volt a Zsóka hazarohanása, hogy jobb belátásra bírja az apját, mert a faluban elterjed a hír s akkor neki annyi.

          Éveknek kellett eltelnie, amíg változás állt be a Kurátorék portáján. Súlyos kemény évek! Elsodorták az „édest” és végső nyugalomra szólították Klárikát, a paralizálódott, félig nyomorék lányt is. Ez idő alatt Zsóka is egy sikeres férjhezmenetel után bejutott a városka egyik iskolájába, ahol az újdonsült férj volt az igazgató.

          A bonyodalmak Gyöngyi körül alakultak. Senki nem vett észre semmi rendellenességet születésekor. Nemhiába hiányzott az édesanya mindent felmérő tekintete. A kislányt rendszeresen fáslizták, mint ahogy annakidején szokás volt. A lábait szorosan egymás mellé erősítették, hogy egyenesen növekedjen, ne legyen karikalábú.  Csupán mikor kezdett már állni és lépegetni, figyelték meg, hogy a gyermek lábai térd és boka között fordítva állnak.,a hátulja van elől. De kit zavart? Áll, jár semmi gond nem lehet vele,még csak nem is sír,hogy talán fájna. Gyöngyi széplány lett, hullámos szőke hajú, szép arcú, nagy megnyugtató mélykék szemű, kedvesen mosolygó. Konfirmálásra készültek, az pedig a pubertáskor kezdetével esett egybe, amikor a tizennegyedik évébe lépett. Akkor vette kezdetét a megszeppenés. Megállt növésben, élete végéig százötven centi magas maradt. Egykorú lánytársainál beindult a nemi érés, alakultak az emlők, nála nem. A hátán és a mellén hegyesedő púp képződött. Később az ábrázata is elváltozott, arca koravén lett és szemei körül is karikásodott. Szomorú látvány volt, de a családot nem érdekelte,hogy vajon genetikai öröklődés áll fenn, egyáltalán lehet-e kezelni. Semmire nem gondoltak a néhai Klárika esete után,,csak arra,hogy többet nem mehet iskolába,hogy lelkileg a sok csúfolódással ne tegyék még elviselhetetlenebbé az életét.

          Mondhatni kapóra jött a Zsóka terhessége és szülése, így Gyöngyi kezdhette a pesztrálást. Nem volt megterhelő. Zsókának mindenben segítségére volt, idővel valóságos házvezetőnővé vált. Egy gesztus volt meggondolkoztató, ugyanis Zsókáéknál gyakori volt a nagy társaság és ilyenkor mintha szégyellte volna a húgát, nem engedte mutatkozni a vendégek előtt.

          Végül a Mihály sorsa is dűlőre jutott, már nem volt az „édes” aki beleszóljon és újra nősült. Egy gyártelepi özvegyet vett el, akinek egyetlen lánya néhány évvel nagyobb volt Gyöngyinél. A megértés egyértelmű volt, harmonikus családi élet volt kialakulóban, csupán Gyöngyi maradt ki a harmóniából.