A SZIVÁRVÁNY SZÍNEI (prológus)
Ha jól emlékszem azt mondtad, a szivárványnak hét színe van,
a vöröstől az ibolyáig. Sosem tudtam megjegyezni, mert amire hivatkoztál, azt
sem tudtam társítani. Van úgy! De nem ez
volt az első. Először a csillagot említetted és jóízűen mulattál rajta..
Történetesen egy zsidó áll az úton a forgalomban, s a rendőr felszólítja, hogy
távozzon, mire ő azt mondta, csak akkor mehet, ha meglátja az első csillagot. A
rendőr leken egy maflást, a zsidó lehajol és a talpa alól egy pénzérmét, szed
elő. A rendőr rábámul, és fitymálva mondja, ezért kockáztatott, mire jó ez a
kis értékű pénzecske . A zsidó válasza,hogy lehet telefonálni is vele. A rendőr
a füléhez teszi, majd belekiált: „halló” és értetlenül nézi, hogy nincs válasz.
Szerintem
favicc, de te ezen is jól mulattál. Úgy, felszabadultan. A másik akkor szintén
csak elsuhant a fülem mellett, de mélyebben csak most értem az értelmét.” A
zsidólány azt mondja az öccsének, tesókám, a te farkad nagyobb, mint az apáé.
Mire a tesó: tudom, anya már rég mondta”
Miért
mondtad ezt, ha minden rejtély mögötte állt, amit csak te értettél? Most már
előttem is világos, mert életedben mély nyomokat hagyott a tartalma.
Nem tudom kik,
tervezték a sírodat, de ötletes volt,
hogy a konfirmáló képedet beledolgoztatták .Olyan szép vagy rajta. Annyira tükröződik szemedből
az ártatlanság, a lelki finomság. És hiányoznak az életszántott mély szomorú
vonások. Neked soha nem mondta senki „édesanyám”. Én pedig nem értettem a szó
értelmét, mert senkinek nem mondhattam „édesanyám”. Tekervényes és meredek az
út, de kezdjük az elején!
Kommentáld!