A BOSSZÚ ÉDES ÍZE  1

           Az én kapcsolatom Mártával olyan volt, mint a félrevert harang, tiszta kapkodás, szaggatott őszinteség, vagy egyáltalán. Márta mindig fölöttem állónak érezte magát, mert néhány évvel idősebb volt, és milyen a csaj, engem csupán taknyos tacskónak tartott, akiben nem áll a szó,nincs mit tárgyalnia velem. Pedig hosszas időn át egy szobában voltunk, de mint két külön lény, két idegen. Még a tanulásban sem segített, azt mondta, legyek figyelmesebb órákon. Neki külön asztala volt az ablak előtt, és megfigyeltem gyakran elgondolkozva bámult ki az ablakon. Azt is észrevettem, hogy naplót vezet, de annyira elrejtve tartotta, hogy sosem fértem hozzá. Pedig szerettem volna belelapozni. Együttlétünk véges volt. Csak addig voltunk egy szobában, amíg a naptárában megjelent az a piros pont, melyről a viccben Móricka azt állította,ha az nem jelenik meg nem csak hiány,hanem katasztrófa. is egyben.

           Egyedül, már vége volt a korholásnak, hogy Márta lenéz és távol tart. Több idő és alkalom adódott elmerengni dolgokon, amik akkor foglalkoztattak. Mindenek előtt, hogy az ótestamentumi ember különbözött-e sokban tőlünk, volt-e fanszőrzete és ők is akként dugtak, mint mi, mert akkortájt is voltak megcsalások, de durvább volt az eljárás, a megítélés. Ma sok esetben még válást sem eredményez, akkor viszont a szédelgő ringyókat megkövezték. Meg aztán több helyen a Biblia kiemeli a hímringyókat, hogy férfi ne éljen férfivel, mintha az egyik asszony lenne, egyszerűbben ma azt mondanánk, hogy ne fajtalankodjon. De csak figyelmeztetés volt, kihangsúlyozva, hogy nem tetszetős Istennek. Még a Néró idejében is divatos volt, hiszen a császár hetedik felesége egy tizenhat éves fiú volt menyasszonynak öltöztetve. Akkor nem voltak annyira elfogultak,hogy börtönnel büntessék az efféle cselekedeteket, mint napjainkban, mert ma is akinek ilyen hajlama van megtalálja a módját az együttlétnek, nem fog nyilvánosan szexelni  a törvénybíró előtt. De bámulatos, hogy napjainkban is Texasban és Norvégiában büntetik a maszturbálást! Mindezeket olyan könyvekből és folyóiratokból olvastam, ami nem kerülhetett tizennyolc év alattiak kezébe, de köztünk is folyt a csere és az információ, mint a szamizdad. A nagymenők az iskolában egy fajta S.O.S. klub szervezésével foglalatoskodtak, amely a polgármester fiának a külön udvari épületében működne. Senki sem érdeklődött az épület rendeltetéséről, csupán annyi volt nyilvános, hogy Zsolt ott tanul, gitározik, és egyedül tölti az idejét. Valamiféle nagymenő társaságról lett volna szó,ahol bizonyára a drogokig is elmerészkedtek volna,de egyelőre csak a megbízhatok toborzásán fáradoztak. Mikor engem is értesítettek, előre szóltak, hogy felvételi teszt lesz. Kérdésekre kell válaszolni. Miután beléptem eléggé derengő fény fogadott, aztán egyik állat felém fordított egy reflektort, vakító fénnyel, hogy senkit nem láttam, akár a vallató teremben. És jöttek a hülye kérdések

-          Mióta tudod,hogy a fütyüd nem csak cs.p.h.?

Jeleztem, hogy nem értem a kérdést, különben azt is előre közölték, ha valamivel nem vagy tisztában, emeld fel a jobb kezed, vagy ha netán nem akarsz válaszolni, mert ez is engedélyezett, akkor a bal kezed.. Felemeltem a jobb kezem és újra jött a kérdés

-          Mióta tudod, hogy a falluszod nem csak pisilésre használható? Ez röviden a cs.p.h.

-          Már rég. Olvastam sokat róla.

Ismét egy lány kérdezett.

-          Szűz vagy még, vagy már maszturbálsz? – Felemeltem a bal kezem Enyhe kuncogást hallottam.

-          Szívtál-e már cigit vagy füvet

-          Nem! És még a következő ötéves tervben sem fogok – mondtam határozottan.?

-          Bulizni, diszkózni szoktál?

-          Egyszer voltam diszkóban, de nem bírtam a nagy zajt és elpárologtam.

-           Reménytelen eset – mondta egy srác

Tovább már nem is érdekelt és döntöttem, ha bevesznek, sem társulok velük. Jobban éreztem magam a kis magányomban Elmélkedni lehetett sok mindenen. Mint sok velem egykorú abban az időben faltam az indián könyveket , azonosultam egyik másik indián vezérrel .A döbbenet akkor fogott el amikor a mexikói világról kezdtem olvasni. A peónokról és az indiánokról. A spanyol gyarmat alól felszabadult Mexikói Egyesült Államokról, ahol a rettegett diktátor Diaz még a rabszolgáknál is alacsonyabb sorban tartotta a „független”és „szabad” népet. Szabadok voltak, de uraik csekély, nevetséges bérrel tartották, és adósság fejében dolgoztatták, amíg tart az adósság. Ha közben gazdát cserélt, vagyis az előző eladta, le kellett dolgozza a vásárlási díjat és az elmaradását is, mert az újgazda azt már kiegyenlítette. Galád élet volt, amit még tetőzött a katolikus egyház térhódítása is. Mert a spanyolok vitték az új világba a keresztény hitet is, igyekeztek jobb belátásra bírni a sötét tévelygő hitben élő bennszülötteket és indiánokat, hirdetve az új Istenséget. .Rákötelezték a népre az új vallás elsajátítását, de sokan átlátták,hogy nincs nagy különbség, vagy ha van is a régi rovására és az új hatalmaskodására írható. ..Hittek abban amit a varázslójuk, vagy a vajákos untig magyarázott, hogy nem kerül sokba,de ha ad egy malackát,vagy egy báránykát,megcsinálja a varázslatot,hogy a családot elkerülje a földrengés,özönvíz és minden természeti katasztrófa, meg hogy haláluk után ne a sötét gödörbe jussanak, ahol kígyók csipkedik, és tigrisek szipolyozzák, hanem egyenesen a békés vadászmezőkre,ahol csend jólét és örök béke uralkodik. Persze ők testestől-lelkestől képzelték el a túlvilágot. És akkor jön az új varázsló, a katolikus pap, aki aranyló pompában lebzsel a rongyos nép előtt, hirdeti a Mennyországot, a halál utáni boldog életet a Paradicsomban. Varázslatot is tesz az oltáron, a harina tortillát emberi hússá, testté varázsolja sűrű keresztvetések közepette és a vörös spanyol bort vérré, de nagyonis érződik, hogy az ostyának nincs hús íze, csupán sótalan liszthabarcs, és a vér is valami olcsó lötty, bizonyára a finomabbat magának tartogatja. Míg a vajákos fekete gödörrel, kígyókkal és tigrisekkel félemlíti hiszékeny hallgatóit, a pap pokolról, ördögökről beszél, akik elevenen megégetik az odajutottakat. De kik azok, akik oda jutnak?  Mert az embert, ha leeresztik a föld gyomrába, ott porlad el, és akkor hol van az új varázslók által hirdetett pokol és paradicsom? Onnan senki nem tért vissza, hogy nyilatkozzon. Élvezettel és tudatosan tartják sötétségben a népet, tiltják az iskolától, mert akkor túl látnának a hazug ámításokon. Elfogadják, sőt kérik a nyomorultaktól, hogy gyertyát vigyenek a templomba és adakozzanak a szentek perselyébe segítség gyanánt, de egy szent szobrot sem láttak, hogy zsákkal a vállán sietett volna az egek urához, hogy a megalázottak és megszorítottak érdekében közben járt volna.. Ha a nép nem hagyná magát félrevezettetni, megtagadná a fölösleges fizetést és a papoknak is rostokolniuk kellene a bányákban és a mezőkön, nem telne a pompára és a paradicsomról sem prédikálnának, de tele hassal sokat és szépeket lehet hazudni.

        Gondolataimban az elnyomottakkal való együttérzés kerekedett felül és elfordultam az ilyen és hasonló könyvektől. Jobban kezdett érdekelni a francia és orosz realizmus. Különösen a francia. A forradalmak kora. Elképzeltem, amikor győzött a forradalom, kivégezték a királyt, megreformálták az egyházat, emberközelivé akarták tenni és a szobrok helyett az oltárra utcalányokat állítottak és tömjénezték egész nap, megfordult gondolatomban, hogy vajon a szerencsés préda, akinek meg volt az illő foglalkozása, füstölés közben pásztázott-e tekintete végig a gyülekezetben térdeplő férfiakon, hogy éjjel a templom csendjében, melyikkel töltené az időt, hogy megbocsássa bűneit?

          Ezek közvetett élmények voltak, valójában a gondolatnak adtak szárnyat, de engem mégis jobban érdekelt a valóság, ami körülöttem folyik. Jobban kezdtem figyelni és követni Márta csapongásait. Nehezen lehetett rajta eligazodni, mert néha hagyta magát sodortatni az árral, de előfordult, hogy határozottan két lábbal állt a földön. Ha elment a diszkóba, rövid idő alatt kiszemelte, hogy kivel kísérteti magát haza. Jó ízlése volt a srácok megválogatásában és induláskor már előre tudta a stratégiai határokat, lesz-e enyelgés, vagy búcsúzáskor csak kezet fog, esetleg csupán megköszöni a kedvességet és berohan. Ha belépett egy lokálba, ahová csakis barátnővel ment, amint szétnézett rögtön érezte melyik asztalnál kell helyet foglalnia, mert a szemre való srác a közelben volt. Mestere volt a hirtelen ismerkedésnek.

            Nekem könnyített a helyzetemen, hogy a szobám egyik ablakából látni lehetett a kapuban történő események minden mozzanatát. Mindent tudtam, de sosem éltem vissza vele. Egy alkalommal az ősök falura mentek a nagyihoz. Talán disznóölés ideje volt.. Egyedül téblábaltam otthon

Annyira csend volt, következtethettem, hogy Márta sincs itthon, mert különben üvöltene a zene, pláné, hogy nincs felügyeleti korlát. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy Márta egy eléggé magas sráccal beszélget. Olyan magas volt, hogy csókolózás közben fel kellett csimpaszkodnia. És eltűntek a látószögből. Behozta a srácot. Tehette, mert különbejáratú szobája volt, és tudta, hogy senki sincs itthon. Én nem számítottam!. Kilopakodtam és az eltorlaszolt ajtó kulcslyukán próbáltam leskelődni, de annyira fix pontot mutatott, hogy csak néha került látószögbe valamelyik elsurranó alak. Egy alkalommal jól látszott, hogy a legény alsóban van. Aztán csend borult mindenre, elhomályosult a gyenge fény is. Nem sokára kéjes suttogás szivárgott ki és tudtam, hogy rajta van, majd fokozódott a kanapé rugóinak recsegése és a hirtelen forgolódás. Annyira felizgultam és azon tűnődtem melyikük, van alul, mert filmeken és sexlapokban láttam, hogy a srácok előszeretettel és élvezettel fekszenek hanyatt és hagyják, hogy a lány ereszkedjen a gyökérbe. Nem bírtam tovább, visszalopakodtam a szobámba és azt hittem hatalmas maszturbálás lesz az eredmény, de óvakodtam, mert egyik haver azt mondta, hogy ha rászokom, nem tudom majd abbahagyni.. Nehezen jött az álom, de végül mélyen elaludtam. Álmomban egy mexikói sötét gödörbe estem és már sziszegtek a kígyók körülöttem. Nagyon féltem, hogy elkezdik a csípéseiket, de megjelent egy tigris. Sárga vad tekintete enyhült amint közeledett felém és a kígyók is mind eliszkoltak. Mikor mellém ért a tigris, hanyatt feküdt és merevedő fallusza egyenesen állt.

-          Ülj belé kedvesem – suttogta. Én remegtem és felhoztam a figyelmét,hogy én is hím vagyok,így mondtam,hogy értsen a szóból. – Mit számít az már ilyen körülmények között – lihegte. – Attól még a dugás lehet élvezetes!- Le voltam izzadva félelmemben és felháborodásomban és akkor hatalmas földrengés támadt. Aggódtam, hogy apám nem fizette ki a malacot a varázslónak és most ki ment meg? És a nagy földindulás zajára hírtelen felébredtem. Felültem az ágyban és időnek kellett eltelnie, amíg felocsúdtam, hogy otthon vagyok a szobámban, és a nagy csattanás a szüleim, hazaérkezését jelezte. Biztos apám valamit leejtett szokása szerint. Örömmel öleltem át a párnát és bántam az indián regények olvasását, mert sokszor kísértettek

  A reggeli néma csendben folyt. Az ősök annyira tele voltak élményekkel, hogy nem tudták hol kezdjék. Mártával magunk elé néztünk és egyre gondoltunk. Élt bennünk az esti hepaj emléke. Neki még csak mosoly sem húzódott az arcára, én viszont kuncogni szerettem volna. Könnyen elárulhattam volna, de bennem sosem tombolt a bosszú édes íze, amit ő viszont nem mondhatott el magáról